Váci csata (1684)

	Váci csata (1684)
	A váci csata (korabeli német metszet)
Konfliktus	A török kiűzése Magyarországról,; a Szent Liga háborúja,; Buda ostroma (1684)
Időpont	1684. június 27.
Helyszín	Vác határában
Eredmény	császári győzelem
	Szemben álló felek
Habsburg Birodalom ; Német-római Birodalom	Oszmán Birodalom
	Parancsnokok
Lotaringiai Károly; Ernst Rüdiger von Starhemberg; Badeni Lajos ;	Kara Mehmed budai pasa(†); Szidi Ahmed temesvári pasa(†)
	Szemben álló erők
Kb. 40 000 fő	Kb. 15 000 lovas; 5000 janicsár
	Veszteségek
25 fő	Kb. 3000 fő
	Térkép
	Vác Pozíció Pest vármegye térképén
	é. sz. 47° 49′ 06″, k. h. 19° 05′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 06″, k. h. 19° 05′ 15″

A váci csata 1684. június 27-én zajlott le a Buda ostromára indított császári hadjárat kezdetén.^[1] A Lotaringiai Károly herceg által vezetett, Pest városának elfoglalására vonuló császári sereg Vác közelében megütközött Kara Mehmed (Mohammed) pasa, budai helytartó eléje küldött török seregével, és szétverte őket. A győzelem után a császáriak elfoglalták Vácot, és néhány nappal később Pest városát is, amelynek birtoklása kulcsfontosságú volt Buda ostromának megkezdéséhez.

Előzmények[szerkesztés]

1684 május Lotaringiai Károly parancsnoksága alatt Vágsellyéről elindult a császári fősereg Buda ostromára. Párkánynál átkeltek a Dunán jobb (déli) partjára, Esztergomba, a hadművelet fő támaszpontjára. Velük tartott Marco d’Aviano kapucinus szerzetes is. Június 18-án a Maximilian Lorenz von Starhemberg által vezetett előhad rövid ostrommal bevette Visegrádot. A kivallatott foglyoktól megtudták, hogy a budai vár török védőrsége 15 000 főnyi erősítést kapott, Musztafa aleppói pasa, Magyarországi szerdár parancsnoksága alatt.^[2]^[3]

Károly herceg vezérkara úgy döntött, először a balparti Pestet foglalják el. A sereg 500 főnyi helyőrséget hagyott Visegrádon, és visszaindult Esztergomba. Mielőtt odaértek volna, június 17-én Kara Mehmed pasa budai helytartó 1500 lovassal és 400 janicsárral rajtaütést rendelt el az esztergomi császári utánpótlási bázis ellen. A tatár-török különítmény beleütközött a budai úton járőröző császári vértes ezredbe, ütközet alakult ki, a harcolva visszavonuló császáriak 100 tatárt megöltek, több pasa is elesett, a vértes ezred 50 embert veszített, köztük az ezredparancsnokot, Hallewyl báró főstrázsamestert is. Június 18-án a császári fősereg Visegrád alól visszaérkezett Esztergomba, itt egyesültek az erősítésként érkező sziléziai hadakkal, Lubomirski herceg lengyel lovasságával és a magyar nemesi felkelő egységekkel, Esterházy Pál nádor csapataival, így a létszám már 40 000 főre emelkedett.

Június 21-én a sereg ismét átkelt az esztergomi hajóhídon Párkányba. A Duna bal (északi) partjára jutva átkeltek a Garam és Ipoly folyókon, és Pest felé vonultak. Nagymarostól és Verőcétől a csapat egy része látványos megtévesztő manővert hajtott végre keleti irányban, Nógrád felé, miközben a főerő az Ipoly mellől egyenesen Kismaros és Vác felé folytatta útját. Musztafa pasa azonban átlátta a cselt. Gyors haditanácsot tartott, hogy eldöntse, Esztergomot vegye-e ostrom alá, vagy a Pest felé vonuló fősereget támadja-e meg? A seregvezérek véleménye alapján Musztafa pasa úgy döntött, Kara Mehmed pasát, budai helytartót, a temesvári, egri és boszniai pasákkal és a tatár kán fiát, összesen 15 000 lovassal és 3000 janicsárral Vác felé nyomuló császáriak ellen küldi, hogy megállítsa őket, mielőtt a dombok közül kijutnának a síkságra.^[3]

A csata lefolyása[szerkesztés]

A Kismaroson tartózkodó Lotaringiai Károly herceg június 27-én kapott hírt a török-tatár sereg közeledéséről, és úgy döntött, megtámadja őket.

Musztafa pasa utasítása szerint Kara Mehmed pasa Váctól néhány km-re északnyugatra, a verőcei hegyszorosok kijáratánál, a Cigányhegy nevű magaslaton helyezte állásba csapatait, jobbszárnya a hegységre, bal szárnya a Dunára támaszkodott. Jól védhető helyet választott, a balszárny előtt egy nehezen járható mocsár is elterült, ezen csak egyetlen keskeny, hosszú híd vezetett át, amelyen csak két ember fért el egymás mellett. A jobb szárny fölött egy magas hegyfal emelkedett, de Kara Mehmed ennek a magaslatnak kínálkozó előnyét nem használta ki, csapataival nem szállta meg.^[4]

Lotaringiai Károly seregének a szűk verőcei hegyszorosból kellett kitörnie és elegendő erőt rövid idő alatt kellett harcképes csatasorokba rendeznie, hogy a sereg a tervezett támadásban kifejthesse teljes harcerejét. A herceg a lovasságot századonként a gyalogság közé osztotta be. Az így kialakított jobbszárnyat Badeni Lajos őrgróf vezette, a bal szárnyat Neuburg hercege, a középen álló egységeket Maximilian von Starhemberg táborszernagy irányította. A haditerv szerint a jobbszárnynak és a középhadnak frontálisan támadja meg az ellenséget, a balszárny pedig hajtson végre megkerülő hadműveletet, és kapja oldalba a török-tatár jobbszárnyat. A tartalék bevetésének idejéről és módjáról a fővezér, Károly herceg és Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf döntött.

A császáriak a támadást tüzérségi tűzzel indították, a törökök is ágyútűz alá vették a támadókat, de tüzük hatásossága gyenge volt, mert lövegeik és lövészeik túl magasan álltak és lefelé irányított lövéseik túl messzire mentek. A császári lovas csapatok így erős ellenséges tűz alatt is előre tudtak nyomulni, gyakorlatilag egyetlen lövés leadása nélkül. A jobb szárny és a középhad is átkelt az útjukat álló mocsáron, a vártnál könnyebben és gyorsabban. Felkapaszkodtak az ellenség által megszállva tartott lejtőn, és csak az ellenség közelébe jutva kezdtek maguk is tüzelni. A tatár harcvonal, majd a szpáhik sorai is meginogtak. A megkerülő műveletet végrehajtó császári balszárny ekkor avatkozott a harcba, a velük szemben álló janicsárok is meghátráltak, általános visszavonulás kezdődött. A lovasság – a feljegyzések szerint főleg magyar huszárok^[5] – üldözőbe vette a megvert ellenséget, a Váctól délkeletre fekvő síkságon is. 700 menekülő ellenséget levágtak, a maradék 1200 fő az erdőkbe húzódott vissza.^[4]

A csata végén beérkező császári gyalogság és a nehéztüzérség magát Vácot támadta meg, a rövid ágyúzás után a város helyőrsége megadta magát. Az elfogott janicsárokat a császári dunai flotta gályáira vittek. Két magas rangú török tisztet kicseréltek keresztények foglyokra.^[6]^[4]

A váci csatában 3000 török halt meg, köztük Szidi (Szejdi) Ahmed temesvári pasa is. A császáriak vesztesége elenyésző volt, 20 (legfeljebb 50^[7]) katona esett el. Jelentős zsákmányt ejtettek, a török-tatár had ágyúi és a váci helyőrség teljes tüzérsége a győztesek kezébe esett, megszerezték az ellenség hadfelszerelését és élelmiszer-készletét is.^[4]

Következmények[szerkesztés]

Bővebben: Buda ostroma (1684)

A győzelmes császári sereg június 28-án Vácon pihenőt tartott. A következő napon elindultak Pest felé, ahová 30-án érkeztek. A várost menetből megrohamozták, elfoglalták, a Pestet és Budát összekötő hajóhidat használhatatlanná tették.^[8] A városban 1800 fős helyőrséget hagytak, majd a fősereg visszatért Vácra. Itt a Szentendrei-szigeten át kettős hajóhidat vertek, átkeltek a Duna jobb partjára, július 10-én Szentendrénél visszaverték Musztafa pasa támadását. Július 14-én Buda alá értek, és megkezdték az erősen védett vár ostromát. Kara Mehmed pasa már július 28-án (Gergely n.sz. augusztus 10-én) elesett. Október végén az ostromlók eredmény nélkül elvonultak.^[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Kenneth Meyer Setton. Venice, Austria, and the Turks in the seventeenth century. American Philosophical Society, 273. o. (1991). ISBN 0-87169-192-2
↑ Buda ostroma, 1684. V. (Lotharingiai) Károly támadása. (budapestcity.org). [2016. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 1.)
↑ ^a ^b Bánlaky_1380
↑ ^a ^b ^c ^d Bánlaky_1381
↑ Sutoris János naplója, Hadtörténeti Közlemények, 1896. évi 354. szám.
↑ A váci (június 27-i) és a szentendrei (július 10-i) csata térképei, in: Bánlaky, 17-7. sz. melléklet.
↑ Kriegs-Chronik Oesterreich-Ungarns, III/1. 70.
↑ Bánlaky_1382
↑ Bánlaky_1383

Források[szerkesztés]

[1] Kenneth Meyer Setton. Venice, Austria, and the Turks in the seventeenth century. American Philosophical Society, 273. o. (1991). ISBN 0-87169-192-2

[budapestcityorg-2] Buda ostroma, 1684. V. (Lotharingiai) Károly támadása. (budapestcity.org). [2016. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 1.)

[Bánlaky_1380_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--3] Bánlaky_1380

[Bánlaky_1381_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] Bánlaky_1381

[5] Sutoris János naplója, Hadtörténeti Közlemények, 1896. évi 354. szám.

[Vác-Szentendre-6] A váci (június 27-i) és a szentendrei (július 10-i) csata térképei, in: Bánlaky, 17-7. sz. melléklet.

[7] Kriegs-Chronik Oesterreich-Ungarns, III/1. 70.

[Bánlaky_1382_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--8] Bánlaky_1382

[Bánlaky_1383_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--9] Bánlaky_1383

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

m v sz A török kiűzése Magyarországról (1683–1699)
Bécs török ostromától Buda visszafoglalásáig (1683–1686)	Bécs török ostroma (1683) • Kahlenbergi csata (1683) • Párkányi csata (1683) • Esztergom ostroma (1683) • Váci csata (1684) • Buda ostroma (1684) • Eperjesi csata (1684) • Táti csata (1685) • Érsekújvár ostroma (1685) • Buda visszafoglalása (1686)
Hadjáratok az Erdélyi Fejedelemség felszámolásáig (1686–1690)	Nagyharsányi csata (1687) • Belgrád ostroma (1688) • Grabováci csata (1689) • Batocsinai csata (1689) • Nisszai csata (1689) • Vidin ostroma (1690) • Zernyesti csata (1690) • Belgrád elvesztése (1690)
További hadjáratok a karlócai békekötésig (1690–1699)	Szalánkeméni csata (1691) • Nagyvárad ostroma (1692) • Belgrád ostroma (1693) • Lugosi csata (1695) • Hetényi csata (1696) • Zentai csata (1697) • Karlócai béke (1699)