Váci csata (1684)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Váci csata (1684)
A váci csata (korabeli német metszet)
A váci csata (korabeli német metszet)

Konfliktus A török kiűzése Magyarországról,
a Szent Liga háborúja,
Buda ostroma (1684)
Időpont 1684. június 27.
Helyszín Vác határában
Eredmény császári győzelem
Szemben álló felek
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Habsburg Birodalom
Banner of the Holy Roman Emperor with haloes (1400-1806).svg Német-római Birodalom
Zulfikar flag.svg Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Lotaringiai Károly
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Ernst Rüdiger von Starhemberg
Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg Badeni Lajos
Kara Mehmed budai pasa(†)
Szidi Ahmed temesvári pasa(†)
Szemben álló erők
Flag of the Habsburg Monarchy.svg Kb. 40 000 fő Zulfikar flag.svg Kb. 15 000 lovas
5000 janicsár
Veszteségek
Flag of the Habsburg Monarchy.svg 25 fő Zulfikar flag.svg Kb. 3000 fő
Térkép
Vác (Pest megye)
Vác
Vác
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47° 49′ 06″, k. h. 19° 05′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 49′ 06″, k. h. 19° 05′ 15″

A váci csata 1684. június 27-én zajlott le a Buda ostromára indított császári hadjárat kezdetén.[1] A Lotaringiai Károly herceg által vezetett, Pest városának elfoglalására vonuló császári sereg Vác közelében megütközött Kara Mohammed pasa, budai helytartó eléje küldött török seregével, és szétverte őket. A győzelem után a császáriak elfoglalták Vácot, és néhány nappal később Pest városát is, amelynek birtoklása kulcsfontosságú volt Buda ostromának megkezdéséhez.

Előzmények[szerkesztés]

1684 május Lotaringiai Károly parancsnoksága alatt Vágsellyéről elindult a császári fősereg Buda ostromára. Párkánynál átkeltek a Dunán jobb (déli) partjára, Esztergomba, a hadművelet fő támaszpontjára. Velük tartott Marco d’Aviano kapucinus szerzetes is. Június 18-án a Maximilian Lorenz von Starhemberg által vezetett előhad rövid ostrommal bevette Visegrádot. A kivallatott foglyoktól megtudták, hogy a budai vár török védőrsége 15 000 főnyi erősítést kapott, Musztafa aleppói pasa, Magyarországi szerdár parancsnoksága alatt.[2][3]

Károly herceg vezérkara úgy döntött, először a balparti Pestet foglalják el. A sereg 500 főnyi helyőrséget hagyott Visegrádon, és visszaindult Esztergomba. Mielőtt odaértek volna, június 17-én Kara Mehmed pasa budai helytartó 1500 lovassal és 400 janicsárral rajtaütést rendelt el az esztergomi császári utánpótlási bázis ellen. A tatár-török különítmény beleütközött a budai úton járőröző császári vértes ezredbe, ütközet alakult ki, a harcolva visszavonuló császáriak 100 tatárt megöltek, több pasa is elesett, a vértes ezred 50 embert veszített, köztük az ezredparancsnokot, Hallewyl báró főstrázsamestert is. Június 18-án a császári fősereg Visegrád alól visszaérkezett Esztergomba, itt egyesültek az erősítésként érkező sziléziai hadakkal, Lubomirski herceg lengyel lovasságával és a magyar nemesi felkelő egységekkel, Esterházy Pál nádor csapataival, így a létszám már 40 000 főre emelkedett.

Június 21-én a sereg ismét átkelt az esztergomi hajóhídon Párkányba. A Duna bal (északi) partjára jutva átkeltek a Garam és Ipoly folyókon, és Pest felé vonultak. Nagymarostól és Verőcétől a csapat egy része látványos megtévesztő manővert hajtott végre keleti irányban, Nógrád felé, miközben a főerő az Ipoly mellől egyenesen Kismaros és Vác felé folytatta útját. Musztafa pasa azonban átlátta a cselt. Gyors haditanácsot tartott, hogy eldöntse, Esztergomot vegye-e ostrom alá, vagy a Pest felé vonuló fősereget támadja-e meg? A seregvezérek véleménye alapján Musztafa pasa úgy döntött, Kara Mehmed pasát, budai helytartót, a temesvári, egri és boszniai pasákkal és a tatár kán fiát, összesen 15 000 lovassal és 3000 janicsárral Vác felé nyomuló császáriak ellen küldi, hogy megállítsa őket, mielőtt a dombok közül kijutnának a síkságra.[3]

A csata lefolyása[szerkesztés]

A Kismaroson tartózkodó Lotaringiai Károly herceg június 27-én kapott hírt a török-tatár sereg közeledéséről, és úgy döntött, megtámadja őket.

Musztafa pasa utasítása szerint Kara Mohammed pasa Váctól néhány km-re északnyugatra, a verőcei hegyszorosok kijáratánál, a Cigányhegy nevű magaslaton helyezte állásba csapatait, jobbszárnya a hegységre, bal szárnya a Dunára támaszkodott. Jól védhető helyet választott, a balszárny előtt egy nehezen járható mocsár is elterült, ezen csak egyetlen keskeny, hosszú híd vezetett át, amelyen csak két ember fért el egymás mellett. A jobb szárny fölött egy magas hegyfal emelkedett, de Kara Mehmed ennek a magaslatnak kínálkozó előnyét nem használta ki, csapataival nem szállta meg.[4]

Lotaringiai Károly seregének a szűk verőcei hegyszorosból kellett kitörnie és elegendő erőt rövid idő alatt kellett harcképes csatasorokba rendeznie, hogy a sereg a tervezett támadásban kifejthesse teljes harcerejét. A herceg a lovasságot századonként a gyalogság közé osztotta be. Az így kialakított jobbszárnyat Badeni Lajos őrgróf vezette, a bal szárnyat Neuburg hercege, a középen álló egységeket Maximilian von Starhemberg táborszernagy irányította. A haditerv szerint a jobbszárnynak és a középhadnak frontálisan támadja meg az ellenséget, a balszárny pedig hajtson végre megkerülő hadműveletet, és kapja oldalba a török-tatár jobbszárnyat. A tartalék bevetésének idejéről és módjáról a fővezér, Károly herceg és Ernst Rüdiger von Starhemberg gróf döntött.

A császáriak a támadást tüzérségi tűzzel indították, a törökök is ágyútűz alá vették a támadókat, de tüzük hatásossága gyenge volt, mert lövegeik és lövészeik túl magasan álltak és lefelé irányított lövéseik túl messzire mentek. A császári lovas csapatok így erős ellenséges tűz alatt is előre tudtak nyomulni, gyakorlatilag egyetlen lövés leadása nélkül. A jobb szárny és a középhad is átkelt az útjukat álló mocsáron, a vártnál könnyebben és gyorsabban. Felkapaszkodtak az ellenség által megszállva tartott lejtőn, és csak az ellenség közelébe jutva kezdtek maguk is tüzelni. A tatár harcvonal, majd a szpáhik sorai is meginogtak. A megkerülő műveletet végrehajtó császári balszárny ekkor avatkozott a harcba, a velük szemben álló janicsárok is meghátráltak, általános visszavonulás kezdődött. A lovasság – a feljegyzések szerint főleg magyar huszárok[5] – üldözőbe vette a megvert ellenséget, a Váctól délkeletre fekvő síkságon is. 700 menekülő ellenséget levágtak, a maradék 1200 fő az erdőkbe húzódott vissza.[4]

A csata végén beérkező császári gyalogság és a nehéztüzérség magát Vácot támadta meg, a rövid ágyúzás után a város helyőrsége megadta magát. Az elfogott janicsárokat a császári dunai flotta gályáira vittek. Két magas rangú török tisztet kicseréltek keresztények foglyokra.[6][4]

A váci csatában 3000 török halt meg, köztük Szidi (Szejdi) Ahmed temesvári pasa is. A császáriak vesztesége elenyésző volt, 20 (legfeljebb 50[7]) katona esett el. Jelentős zsákmányt ejtettek, a török-tatár had ágyúi és a váci helyőrség teljes tüzérsége a győztesek kezébe esett, megszerezték az ellenség hadfelszerelését és élelmiszer-készletét is.[4]

Következmények[szerkesztés]

A győzelmes császári sereg június 28-án Vácon pihenőt tartott. A következő napon elindultak Pest felé, ahová 30-án érkeztek. A várost menetből megrohamozták, elfoglalták, a Pestet és Budát összekötő hajóhidat használhatatlanná tették.[8] A városban 1800 fős helyőrséget hagytak, majd a fősereg visszatért Vácra. Itt a Szentendrei-szigeten át kettős hajóhidat vertek, átkeltek a Duna jobb partjára, július 10-én Szentendrénél visszaverték Musztafa pasa támadását. Július 14-én Buda alá értek, és megkezdték az erősen védett vár ostromát, október végén azonban eredmény nélkül elvonultak.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]