Kismaros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kismaros
Kismaros látképe
Kismaros látképe
Kismaros címere
Kismaros címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Szobi
Jogállás község
Polgármester Neubauer Rudolf (független)[1]
Irányítószám 2623
Körzethívószám 27
Népesség
Teljes népesség 2183 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 187,37 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 11,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kismaros (Magyarország)
Kismaros
Kismaros
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 50′ 16″, k. h. 19° 00′ 17″Koordináták: é. sz. 47° 50′ 16″, k. h. 19° 00′ 17″
Kismaros (Pest megye)
Kismaros
Kismaros
Pozíció Pest megye térképén
Kismaros weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismaros témájú médiaállományokat.

Kismaros (németül: Kleinmarosch) község Pest megyében, a Szobi járásban.

Földrajz[szerkesztés]

Eligazító tábla a kerékpárút mellett Kismaros nevezetességeiről

A Duna bal partján, Verőce és Nagymaros közt, a Dunakanyarban fekvő település.

Itt egyesül az északról (Szokolya felől) érkező Török-patak (más néven Morgó-patak) a keletről (Verőce felől) érkező Morgó-patakkal (más néven Les-völgyi-patak vagy Gimpli-patak). A Dunába torkollik annak 1689-1690-es folyamkilométerénél.[3][4] A torkolat előtti néhány száz méteres szakasz Verőcéhez tartozik.[5]

Egyéb belterületei:

Külterületi településrészei:

Megközelítése[szerkesztés]

A települést érinti a MÁV 70-es számú Budapest–Vác–Szob-vasútvonala. Keresztülhalad rajta a 12-es főút is.

Története[szerkesztés]

Kismaros főtere az ULMI SKATULYA emlékművel
Kismaros, utcarészlet
A Visegrádi vár látképe Kismarosról

A település határban a kuruckorban több kisebb ütközet is volt és a falu keleti végén még a 20. század elején is gyakran kerültek elő egykorú pénzek.
Kismaros 1697-1705 között települt be a Fekete-erdőből, Württembergből származó németekkel és 1776. szeptember 16-án nyert szabadalomlevelet Mária Terézia királynőtől.
1770-ben már a visegrádi koronauradalomhoz tartozott és annak része volt még 20. század elején is.

1849 július 15-én, mikor Görgey hada Vác felé vonult, itt kötötték be Walcz Mihályné nevű parasztasszony fejkendőjével Görgey fejsebét. 1859-ben nagy tűzvész pusztított itt, amelyben az egész helység leégett, 1875-ben pedig a Duna árja okozott sok kárt.

Az 1900-as évek elején gróf Sierstorpffnak gőzfavágója, fahéjvágója, iparvasútja és fatelepe is volt itt. A 20. század elején Nógrád vármegye Nógrádi járásához tartozott. 1892-ben 447 lakosa volt (82 ház), ebből 373 német, 72 magyar, 2 szlovák.[7] 1910-ben 615 lakosából 569 magyar, 145 német volt[forrás?][8]. Ebből 604 római katolikus volt.

1974. december 31-én Verőcemaros néven egyesítették Verőcével. 1990. január 1-jén alakult újra önálló községgé.[9]

Nevezetességek[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

A községgel kapcsolatos néhány nevezetes személy neve, akik itt születtek, éltek, tanultak, dolgoztak vagy elhunytak:

  • Pézsa Tibor vívó, olimpiai és világbajnok, vívóedző, a község díszpolgára

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kismaros települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. szerk.: Faragó Imre: A Börzsöny kiránduló- és szabadidőtérképe, 1. kiadás (magyar nyelven), Budapest: Térkép-Center Kft.. ISBN 963-214-809-6 (2004) 
  4. Selmeczi Kovács Ádám: A Morgó-patak madárvilága (magyar nyelven) (RTF) pp. 9. Mátyásfa Környezetvédő Egyesület / Pest Környéki Madarász Kör. (Hozzáférés: 2011. február 6.)
  5. Dukay Igor: (magyar nyelven). Mátyásfa Környezetvédő Egyesület, 2003. június. (Hozzáférés: 2011. február 7.)
  6. Kismaros. A Magyar Köztársaság Helységnévtára 2009. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 10.)
  7. Végvári Jenő: Kiss Marustól Kismarosig (1995)
  8. Ez összesen 714 lakos.
  9. Verőcemaros története (magyar nyelven). A Magyar Köztársaság helységnévtára. KSH, 2009. (Hozzáférés: 2011. február 8.)

További információk[szerkesztés]