II. Musztafa oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Musztafa
Mustafa2.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1695. február 6.[1] – 1703. augusztus 22.[1]
Elődje II. Ahmed
Utódja III. Ahmed
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1664. február 6.
Drinápoly
Elhunyt 1703. december 29. (39 évesen)
Isztambul
Gyermekei
Édesapja IV. Mehmed
II. Musztafa aláírása
II. Musztafa aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Musztafa témájú médiaállományokat.

II. Musztafa (Drinápoly, 1664. február 6.Isztambul, 1703. december 29.) oszmán szultán 1695-től 1703-ig (ekkor megfosztották trónjától, még ugyanabban az évben elhunyt).

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Musztafa 1664. február 6-án született IV. Mehmed fiaként.

Trónra lépése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Musztafa II. Ahmed (aki a nagybátyja volt) halála után, 1695-ben lépett trónra. Trónra léptekor javában folyt a harc a magyarokkal, lengyelekkel, Velencével és Oroszországgal.[1] Musztafa ekkor személyesen indult Magyarországra. Az első két évben Frigyes Ágost szász választófejedelemmel, császári fővezérrel szemben a szultán hadserege sikereket tudott elérni. 1695-ben a lugosi csatában az oszmánok szétverték Veterani tábornagy, erdélyi főparancsnok hadseregét, maga Veterani is elesett a harcban. 1696-ban a hetényi csatában a szultán sikerrel felmentette a császáriak által ostromolt Temesvárt. A következő évben, 1697. szeptember 11-én azonban Zentánál megsemmisítő vereséget szenvedett az új császári fővezértől, Savoyai Jenőtől.[1]

A Balkán-félszigeten is folytonos veszteségek érték, így végül 1699. január 26-án a szultán – Hollandia és Anglia közvetítése mellett – megkötötte I. Lipót magyar királlyal a karlócai békét.[1] Ennek értelmében nemcsak Magyarország legnagyobb részéről kellett Musztafának lemondania, hanem a Száva és Unna melletti vidéket is elvesztette.[1]

Orosz háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyarországi eseményekkel párhuzamosan folyt a Nagy Péter cár által még 1686-ban elkezdett orosz–török háború. Péter cár hadseregének, az újonnan épített hadiflottára támaszkodva 1696-ban sikerült elfoglalnia a Fekete-tengeri azovi erődítményt.[2][3]

Trónfosztása, halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kedvezőtlen események hírére Konstantinápolyban elégedetlenség támadt, és amikor Musztafa a forrongó janicsárokat fegyelemre akarta kényszeríteni, ezek fellázadtak és letették a trónról.[1] Helyére fivére, III. Ahmed került.

A volt szultán még ez év (1703) december 29-én meghalt. 39 éves volt és 8 évig uralkodott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Musztafa (II.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  2. http://m.schuelerlexikon.de/mobile_geschichte/Peter_I_der_Grosse.htm
  3. Mathias Schreiber: Peter der Große: Drang zum Meer, Speiegel-Online, 2012. január 31.


Elődje:
II. Ahmed
Oszmán szultán
16951703
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
III. Ahmed
Elődje:
II. Ahmed
Kalifa
16951703
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
III. Ahmed