I. Szelim oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Szelim
Yavuz Sultan I. Selim Han.jpg

Oszmán szultán
I. Szelim
Uralkodási ideje
1512. április 25.1520. szeptember 22.
Elődje II. Bajazid
Utódja I. Szulejmán
Kalifa
I. Szelim
Uralkodási ideje
15171520. szeptember 22.
Elődje III. al-Mutavakkil
Utódja II. Szulejmán
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-dinasztia
Született 1470. október 10.
Amasya
Elhunyt 1520. szeptember 22. (49 évesen)
Çorlu
Édesapja II. Bajzid
Édesanyja Gülbahar ágyas
I. Szelim aláírása
I. Szelim aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Szelim témájú médiaállományokat.

I. Szelim - Yavuz Szelim, vagyis Vad, Rettenetes[1] - (Amasya, 1470. október 10.[2]Çorlu, 1520. szeptember 22.) oszmán szultán 1512-től, kalifa 1517-től haláláig. II. Bajazid szultán fia, I. Szulejmán apja. Cselekedeteivel kiérdemelte a Vad Szelim nevet. Vasakarattal szilárdította meg a hatalmát, majd hódító hadjáratai során elfoglalta Szíriát és Egyiptomot (1516-1517). Az addig hagyományosan az iszlám világ legerősebb államának számító Egyiptom meghódítása után a két szent város, az egyiptomi befolyás alatt álló Mekka és Medina önként behódolt neki, ezzel megszerezte az Oszmán-ház számára a kalifa méltóságot.

Élete[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

Szelim 1470. október 10-én született Amasyában II. Bajazid fiaként. 1494-ben került Isztambulba I. Mengli Giráj krími kán leánya, a 15 esztendős Ajse Hafsza. Négy fiuk (Szulejmán, Orhan, Musa és Korkut) és négy leányuk (Hatidzse, Bejhan, Sah és Fatma) született. Fiaik közül csak Szulejmán érte meg a felnőttkort, a többi fiúgyermek még gyermekkorában meghalt különféle betegségek következtében.

Trónra lépése[szerkesztés]

A janicsárok segítségével 1512. április 25. édesapját megbuktatta, két testvérét és öt unokaöccsét megölette, a trónt pedig elfoglalta.[3] Ezenfelül kivégeztetett a hadsereg előtt két magas rangú tisztet, akik fegyelmezetlenségre adtak okot. Bajazid nemsokkal későbbi halála ugyancsak nem erősítette meg az elvárásokat Szelim jellemét illetően.

Hódításai[szerkesztés]

Az Oszmán Birodalom kiterjedése Szelim halálakor (1520)

Szelim hamarosan megtámadta Perzsiát és 1514-ben Csaldirán mellett legyőzte a szafavida I. Iszmáíl perzsa sah hadait, elfoglalta Kurdisztánt, Kelet- és Délkelet-Anatóliát, Azerbajdzsánt, majd Mezopotámiát és 1516-ban Szíriát.[3] Nemsokára sor került Palesztinára is, 1517-ben pedig meghódította a mamelukok által irányított Egyiptomot.[3] Ezek után Mekka következett, és Szelim – mint a szent helyek védelmezője – felvette a kalifa címét.[3] (A 13. századi mongol invázió idején a már akkor is csak névlegesen uralkodó kalifát a mamlúk szultán Bagdadból Egyiptomba menekítette. Szelim az utolsó Abbászida kalifát arra kényszerítette, hogy lemondjon szimbólumairól: a kardról és a próféta kaftánjáról). Egyúttal eltörölte azt a feltételt, hogy a kalifa a Kurajs-törzsből kell hogy származzon. Hódításai nyomán a marokkói szultánság és néhány kisebb hegyi erőd kivételével a teljes arab világ oszmán fennhatóság alá került. Ettől fogva az oszmán szultánoknak megnőtt a hírnevük a muszlim világban.

Egyiptomi hadjárata után Rodosz felé fordult, de hirtelen betegség tört rá és meghalt uralkodásának kilencedik évében, közel ahhoz a helyhez, ahol az édesapja seregeit megtámadta és lemondásra kényszerítette. 1519-től kezdve csapatai hadat viseltek már a spanyolokkal is Észak-Afrikában és a Földközi-tengeren. Ennek a hadjáratnak a befejezését már nem élte meg, de a konfliktus az egész évszázadban megmaradt.

Egyéb tettei[szerkesztés]

Szelim hozta létre az oszmán tengeri haderőt, célszerű reformokat létesített és megzabolázta a janicsárokat.[3] Hazánk ellen nem viselt háborút, a fegyverszünetet időről időre meghosszabbította.[3]

Fanatikus szunnitaként gyűlölte az eretnek síitákat és mintegy 40 000-t legyilkoltatott.[3] Tanácsadói csak nehezen tudták eltántorítani attól a tervétől, hogy kiirtson minden keresztényt a Birodalomban. Kegyetlenségét mutatja, hogy nyolcévi uralkodása alatt 7 nagyvezír is áldozatul esett neki.[4] Állítólag India meghódítását is eltervezte, és ő volt az első, aki a Szuezi-csatorna tervén gondolkodott.

Halála[szerkesztés]

Szelim mindössze 8 évnyi uralkodás után 1520. szeptember 22-én rákban hunyt el, 49 éves korában. Fia I. Szulejmán követte a trónon.

Családja[szerkesztés]

Apja II. Bajazid szultán, anyja Gülbahar szultáni ágyas volt.

Első ágyasától, Ajse Hafsza szultánától nyolc gyermeke született: Szulejmán szultán, Orhan herceg, Musa herceg, Korkut herceg, Hatidzse szultána, Bejhan szultána, Sah szultána és Fatma szultána.

Többi ágyasától született további hét gyermek: Kathira szultána, Hafsza szultána, Sehzade szultána, Gevherhán szultána, Üvejsz pasa, Jenisah szultána és Hatun szultána.


Elődje:
II. Bajazid
Oszmán szultán
15121520
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
I. Szulejmán
Elődje:
III. al-Mutavakkil
Kalifa
15171520
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
II. Szulejmán

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. "Yavuz" a hagyományos fordításban: kegyetlen, zord, kérlelhetetlen.
  2. Néhol 1467-et jelölnek meg a források.
  3. ^ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Szelim (I.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.) 
  4. Terebess Ázsia Lexikon: Dr. Celler Tibor: Az Oszmán-dinasztia. (Hozzáférés: 2012. április 27.)

Források[szerkesztés]

  • Brentjes, Burchard. Kánok, szultánok, emírek. Budapest: Kossuth. ISBN 963-09-2546-X (1985) 
  • Bernard Lewis. Isztambul és az oszmán civilizáció. Budapest: Gondolat. ISBN 963-281-009-0 (1981) 
  • Iszlám művészet és építészet, Peter Ferienabend (ed.), Budapest: Vince (2005. április 23.). ISBN 963-9552-61-5