II. Abdul-Hamid oszmán szultán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Abdul-Hamid
Ahamid.jpg

Oszmán szultán
Uralkodási ideje
1876. augusztus 31.1909. április 27.
Elődje V. Murád
Utódja V. Mehmed
Életrajzi adatok
Uralkodóház Oszmán-ház
Született 1842. szeptember 21.
Isztambul
Elhunyt 1918. február 10. (75 évesen)
Isztambul
Édesapja I. Abdul-Medzsid oszmán szultán
Édesanyja Tirimüjgan
Abdul Hameed II Sign.svg
II. Abdul-Hamid aláírása
Abdül Hamid II

II. Abdul-Hamid oszmán szultán (oszmán törökül عبد الحميد ثانی `Abdü’l-Ḥamīd-i sânî, törökül: İkinci Abdülhamit; Isztambul, 1842. szeptember 21. – Isztambul, 1918. február 10.) az iszlám világ kalifája, 1876. augusztus 31. és 1909. április 27. között az Oszmán Birodalom szultánja.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1867-ben nagybátyja, Abdul-Aziz kísérőjeként Angliában és Franciaországban járt. Liberális uralkodó volt, emiatt a konzervatívak nem bíztak benne. Ennek ellenére igyekezett bevezetni reformintézkedéseket, amelyekre a nyugati hatalmak is biztatták. Trónra lépésekor kihirdette az első oszmán alkotmányt, belpolitikájában az oktatás területén fontos reformokat vezetett be. Az elemi, közép- és katonai-iskolákat kiterjesztették az egész birodalomra, szakiskolákat hoztak létre, és 1900-ban megalakult az Isztambuli Egyetem.

1877 elején vívták a törökök számára katasztrofális háborút Oroszországgal, amely után a San Stefanó-i békeszerződés értelmében az oszmánok területeket vesztettek, s amelyet részben a Berlini kongresszus felülbírált.

Politikai irányultságát tekintve mindinkább kezdett Németország fele húzni, és a németeket már a Birodalom barátjaként kezelte. Német hadmérnököket alkalmazott a hadsereg újjászervezésére, és lépésenként kiépítette saját hatalmi rendszerét, melynek az volt célja, hogy minden az ő kezében összpontosuljon. 1881 decemberében kénytelen volt külföldről nagy összegű kölcsönt felvenni. Így az egyiptomi problémák és a görög határvillongások Montenegróban többé kevésbé simán zajlottak le.

Közben a szultánnak sikerült minisztereit titkárokká alacsonyítani és az egész adminisztrációt szorosan a kezében tartotta. Területi gyarapodást is elkönyvelhetett, hiszen megszerezte Krétát. A külföldi befolyás ellenére az utolsó pillanatig sikerült ellenállnia a nyugati hatalmak akaratának, és az agresszív kereszténységnek ellenálló iszlám bajnokának tekintette magát. A külföldiek jogait megkurtították, új vasútvonalakat építettek Mekka és Medina felé. Ez azonban nem sokat segített a rossz kormányzáson, és a szultán a Yıldız palotába barikádozta el magát, állandó halálfélelemben élve.

Mikor kitört a török felkelés, a szultán azonnal visszaállította az 1875-ös felfüggesztett alkotmányt, és 1908. december 10-én beszédet tartott a parlamentben ahol elmondta, hogy „az első parlament ideiglenesen lett feloszlatva, míg a taníttatási szint eléggé magas nem lesz a Birodalom területén”.

Ez sem mentette meg a szultánt a gyanúsításoktól, aminek eredményeképpen kitört forradalom 1909. április 27-én megfosztotta hatalmától, és Szalonikiben (rangját tiszteletben tartó) fogságba helyezték. 1912-től haláláig – itt is hunyt el – az isztambuli Beylerbeyi palota foglya volt.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Abdul-Hamid oszmán szultán témájú médiaállományokat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
V. Murád
Oszmán szultán
18761909
Az Oszmán Birodalom címere
Utódja:
V. Mehmed
Elődje:
V. Murád
Kalifa
18761909
Isten arab neve szimbolikus zöld színben
Utódja:
V. Mehmed