Kalifák listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alábbi lista a kalifákat tartalmazza.

Kalifák[szerkesztés]

A Rásidún kora (patriarchális kalifátus, 632661)[szerkesztés]

Az első négy kalifa, az ún. „helyesen vezetettek” (ar-rásidún [الراشدون]) hatalma elvileg minden igazhitű, de gyakorlatilag a legbefolyásosabbak közmegyegyezésén (idzsmá [إجماع)]) alapult. A negyedik kalifa, Ali volt Mohamed legközelebbi rokona: unokatestvére, veje és unokáinak apja. Korán kialakult az a nézet, hogy Mohamed (és Ali) leszármazottainak kell örökölniük a „helyettesi” rangot, mivel az isteni kiválasztottság öröklődik. Ennek a nézetnek a támogatói lettek a később kezdődő polgárháborúban „Ali pártja” (síat Ali), azaz a síiták.

  • Családfájuk: [1]
Kép/Pénzérme
Uralkodó
Uralkodott
Arab írásmód
Megjegyzés
Abu Bakr
eredeti nevén
ABDALLÁH ibn Uszmán

* 573. október 27.
634. augusztus 23.
632634
لصديق أبو بكر Mohamed apósa.
I. Omár ibn al-Hattáb
* 581/583
644. november 7.
634644
عمر بن لخطاب Mohamed apósa.
Oszmán ibn Affán
* 574/579
656. július 17.
644656
عفان عثمان بن Mohamed veje.
Ali ibn Abi Tálib
* 599. március 17.
661. január 27.
656661
ﺑﻲ طالب علي بن Mohamed unokatestvére és veje.

Omajjádok (661750)[szerkesztés]

Már az Umajja-családhoz tartozó Oszmán alatt nagy fontosságra tettek szert a család tagjai. Ali uralkodása alatt a meggyilkolt Oszmán rokona, Muávija szíriai helytartó hatalmas támogatói kört szervezett magának: elvileg a bosszúállás volt a céljuk, de gyakorlatilag a trónt akarták biztosítani az Omajjádok számára. Ali székhelye Kúfa volt Irakban, az Omajjádok azonban a szíriai Damaszkuszba tették át központjukat.

750-ben a lázadó Abbászidák lemészároltatták az Omajjádokat. Egyetlen tagja menekült meg a dinasztiának, Abd ar-Rahmán, aki 756-ban önálló emírként (utódai később, 929-től kalifaként) lépett fel, és az Ibériai-félszigeten létrehozta saját államát, a Córdobai Emirátust, későbbi nevén a Córdobai Kalifátust.

Abbászidák (7501517)[szerkesztés]

Az asz-Szaffáh („vérontó”) nevet kiérdemlő Abu l-Abbász utódai egészen 1517-ig őrizték meg címüket. Az Abbászida korban Bagdad lett a Kalifátus székhelye.

Az Abbászida korhoz kötődik az Arab Birodalom fénykora és széthullása. A 10. századtól kezdve a tényleges hatalom fokozatosan átcsúszott az egyes hadurak, emírek és szultánok kezébe, míg a kalifa visszavonultan élt bagdadi udvarában. Egyre erősebbé vált a szeldzsuk török katonai elem az irányításban. Közben mások is használták a mind jobban degradálódó címet (többek között a Fátimidák, illetve a magribi Almohádok). 1258-ban Hülegü kán mongoljai elfoglalták Bagdadot, és végeztek Musztaszim kalifával. A dinasztia maradékai az egyiptomi Mamlúk Szultánságban kerestek menedéket, ahol 1517-ig névlegesen gyakorolták hatalmukat – a szunnita államok hatalmukat ekkor már nem is ismerték el egyetemesen.

Jegyzet:

  • Az Abbászidáktól kezdve vált általánossá az uralkodói melléknevek használata (például al-Manszúr – [Isten által] győzelemre segített; Hárún ar-Rasíd nevében a Rasíd – Helyesen vezetett), és innentől kezdve őket mindenhol így emlegették elsődlegesen - a pénzeiken, a szentbeszédekben, a hivatalos dokumentumokban és a történetírásban is.[1] A modern történetírás ezt a gyakorlatot követi, ennek következtében viszont a kalifák személynevei (kunja + személynév + apa) teljesen háttérbe szorultak, és bár lehet őket tudni, senki sem hivatkozna így rájuk, mert egyszerűen felismerhetetlen lenne. A számozás épp ezért nem vált sosem gyakorlattá. Az alábbi listában – a szakirodalommal összhangban – az uralkodói nevek vannak feltüntetve, és ha azok azonosok, akkor van számozás. A két Al-Muktafi (†908 és †1160) azért nincs megszámozva, mert az arab eredetiben kétféle "k" hang szerepel a nevükben, tehát nem azonos a nevük.
  • Kivétel: Hárún ar-Rasíd (ur.: 786809) az Ezeregyéjszaka meséi miatt ismert teljes nevén.
  • Családfa: [3]

Bagdadi kalifák (7501258)[szerkesztés]

Kairói kalifák (12611517)[szerkesztés]

A bagdadi Abbászida kalifátust a mongol Hülegü ilhán semmisítette meg 1258-ban. Nem sokkal később Az-Záhir Bajbarsz egyiptomi szultán saját hatalma legitimálása céljából egy Szíriába menekült Abbászida-sarjat kiáltatott ki kalifának és Egyiptomba hozatta. Az új kalifa cserébe a szultánt Egyiptom, Szíria, Dijár-Bekr, Hidzsász, Jemen és az Eufrátesz vidékének uralkodójává nevezte ki. A későbbi kalifák is Egyiptomban éltekː politikai hatalmuk nem volt, elsősorban a vallásos alapítványok felügyeletét látták el, nevük szerepelt a pénzérméken és a pénteki imaszövegben. Amikor I. Szelim oszmán szultán 1517-ben meghódította Egyiptomot, IV. al-Mutavakkil kalifát Konstantinápolyba vitette „vendégként”.[2] Ő volt az utolsó Abbászida kalifa, tisztségét a későbbi oszmán szultánok használták.

Az Oszmán Birodalom szultánjai (15171924)[szerkesztés]

1517-ben I. Szelim oszmán szultán elfoglalta Egyiptomot, az utolsó kalifát pedig Isztambulba vitte, és lemondatta jogairól a saját és utódai javára. Az oszmán szultán-kalifák hatalmukat különféle ereklyék és hatalmi jelvények (például Mohamed köpenye, a Burda), illetve a szent városok (Mekka, Medina, Jeruzsálem) őrzőiként gyakorolták. Az utolsó szultán (és egyben kalifa), VI. Mehmed után több szultánt már nem választottak, de unokatestvére, II. Abdul-Medzsid 101. kalifaként követte a trónon. Abdul-Medzsid 1924-ig viselte a címet.

Iraki és Levantei Iszlám Állam kalifái[szerkesztés]

Az Iraki és a Levantei Iszlám Állam kalifái (de facto).

Az Iraki és a Levantei Iszlám Államban 2014. június 29. kikiáltották a kalifátust. Abu Bakr al-Bagdadit kikiáltották kalifának.

Tabló (6321258)[szerkesztés]

Az időtáblán az egyes kalifák élete, és nem uralkodása van jelezve. Viszont alul a korszakok az uralkodásokra vonatkoznak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bokor József (szerk.). Khalifa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2013. február 13. 
  2. Germanus Gyulaː Az arab irodalom története (3., átdolgozott, bővített kiadás), Gondolat Kiadó, Budapest, 1979, 217–218. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]