IV. Musztafa oszmán szultán
| IV. Musztafa | |
 | |
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje | |
| 1807. május 29. – 1808. július 28. | |
| Elődje | III. Szelim |
| Utódja | II. Mahmud |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1779. szeptember 8. Isztambul |
| Elhunyt | 1808. november 15. (29 évesen) Isztambul |
| Nyughelye | Tomb of Abdulhamid I |
| Édesapja | I. Abdul-Hamid |
| Édesanyja | Ayşe Seniyeperver Sultan |
| Testvére(i) |
|
 | |
| IV. Musztafa aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Musztafa témájú médiaállományokat. | |
IV. Musztafa (Isztambul, 1779. szeptember 8. – Isztambul, 1808. november 15.) az Oszmán Birodalom szultánja volt 1807 és 1808 között.
Élete
[szerkesztés]Ifjúkora
[szerkesztés]Musztafa 1779. szeptember 8-án született I. Abdul-Hamid fiaként.
Trónra lépése
[szerkesztés]1807-ben Szelim ellen a janicsárok fellázadtak, Musztafa elárulta a szultánt és segítette a janicsárokat[forrás?], akik trónra emelték őt.[1]
Lázadás, Musztafa trónfosztása
[szerkesztés]Mivel a legtöbben Szelim pártján voltak[forrás?], újabb palotaforradalom tört ki, élére pedig Musztafa Bajraktár (azaz zászlótartó) állott, azelőtt Ruszcsuk (ma: Rusze) helytartója, bátor és ügyes katona.[1] Musztafa Bajraktár a meggyilkolt III. Szelim híve volt sok összeköttetéssel, és amikor egy erős hadcsapat élén Isztambul felé közeledett, rémület lett úrrá a fővároson.[1] Ám a volt szultánt már nem tudta kiszabadítani, mert a felkelésre válaszként Musztafa elrendelte Szelim és saját öccse, Mahmud kivégzését. Ebben az esetben csak Musztafa lett volna az egyetlen trónörökös. Szelimet hamarosan ki is végezték, és testét a felkelők közé dobták.[forrás?]
Musztafa Bajraktár azonban 1808 júliusában megszállta Konstantinápolyt – amelynek őrsége vele jórészt rokonszenvezett –, egy rohammal elfoglalta szerájt.[1] Ezután IV. Musztafát letaszította a trónról, helyére pedig Musztafa öccsét – a hóhérai elől korábban elmenekült[forrás?] – Mahmudot ültette.[1]
Halála
[szerkesztés]Azonban az ellenforradalom nem szűnt meg; a janicsárok a felbőszített tömegekkel mindaddig nem nyugodtak, amíg IV. Musztafa az élők közt volt. Kívánságukra Mahmud – hogy a lázongást lecsendesítse – bátyját börtönében megfojtatta.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Török birodalom. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
| Elődje: III. Szelim |
Utódja: II. Mahmud |
| Elődje: III. Szelim |
Utódja: II. Mahmud |
| A birodalom születése (1281–1389) |  | |
|---|---|---|
| A birodalom megszilárdítása (1389–1520) | ||
| A birodalom fénykora (1520–1687) | ||
| A birodalom hanyatlása (1687–1924) | ||
