Abdul-Aziz oszmán szultán
| Abdul-Aziz | |
 | |
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje | |
| 1861. június 25. – 1876. május 30. | |
| Elődje | I. Abdul-Medzsid |
| Utódja | V. Murád |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1830. február 9. Isztambul |
| Elhunyt | 1876. június 4. (46 évesen) Isztambul |
| Nyughelye | Sultan II. Mahmud Türbesi |
| Édesapja | II. Mahmud |
| Édesanyja | Pertevniyal szultána |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
| Abdul-Aziz aláírása | |
.svg) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Abdul-Aziz témájú médiaállományokat. | |
Abdul-Aziz (Isztambul, 1830. február 9. – Isztambul, 1876. június 4.) oszmán szultán 1861-től 1876-os trónfosztásáig.
Élete
[szerkesztés]Ifjúkora
[szerkesztés]Abdul-Aziz 1830. február 9-én született II. Mahmud fiaként (és I. Abdul-Medzsid testvéreként).
Trónralépte
[szerkesztés]Bátyja halála után, 1861-ben lépett trónra. A régi szokás ellenére nem ölette meg elődjének fiait, és abban is szakított az oszmán hagyománnyal, hogy azoknál sokkal fiatalabb fiát, Izzeddint szánta utódjául.[1]
Uralkodóként nem igazolta a belé helyezett várakozásokat.[1] Tanácsában és palotájában élesen szembenállottak egymással az ó-török és a nyugathoz hajló új-török párt; kormánya pedig angol, majd orosz befolyás alá került – anélkül, hogy a szultán iránytani bírta volna a politikát.[1] Nem nagyon avatkozott be a kormányzás dolgaiba, egyedüli elfoglaltsága az volt, hogy az államot egyre nagyobb adósságokba verte, ami végül is hihetetlenül nagy inflációhoz vezetett.[forrás?]
Az állam helyzete
[szerkesztés]1867-es Párizsba utazása nem a reformok kezdetét jelezte – mint remélték –, hanem a szultán tékozlási hajlamának erősödése még jobban elősegítette az állam pénzügyi helyzetének romlását.[1] Emellett sem a közigazgatás, sem a keresztények és a muszlimok között való viszony nem javult.[1] Az állam pedig egy idő után már nem bírta fizetni adósságainak kamatait és a helyzet egyre veszedelmesebb lett, mivel még a – z Abdul-Aziz által jelentős támogatásban részesített – hadsereg és tengerészet terén is csak külső eredmények mutatkoztak.[1]
Az 1868-as krétai, majd az 1875-ös boszniai és hercegovinai lázadás világosan mutatta a birodalom gyöngeségét.[1] Mindenütt anarchia volt, a szultán pedig egészen Ignatyevnek, az orosz követnek befolyása alá került.[1]
Trónfosztása
[szerkesztés]A török hazafias párt csak a szultán bukásában látta a helyzet megoldását, és miután a szofták felkelése 1876. május 11-én új kormány kinevezésére bírta Azizt, maguk a kormány fejei kényszerítették lemondásra a szultánt május 30-án.[1] A birodalom élére unokaöccsét, Murádot kiáltották ki utódjául.[1]
Halála
[szerkesztés]A szerencsétlen Abdul-Aziz néhány nap múlva, június 4-én – mint akkor állították – maga vetett véget életének:[1] felvágta az ereit.[2] Öt évvel később Midhát és Nuri pasákat a volt szultánon elkövetett gyilkosság vádjával halálra ítélték, de kivégzés helyett csak száműzték őket Arábiába.[1]
Halálakor Abdul-Aziz 46 éves volt.
Családja
[szerkesztés]Nyolc gyermeke volt:
- Juszuf Izz-ed-din herceg (szül. 1857)
- Saliha hercegnő, Iszmail Pasa felesége
- Nazime hercegnő, Khalid Pasa felesége
- II. Abdul-Medzsid herceg (1868. május 29.–1944. augusztus 23.)
- Emine hercegnő, Mohamed Bey felesége
- Eszma hercegnő, Mehmed Bey felesége
- Shefket herceg (1872–1899)
- Seyfeddin herceg
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l Abd ul Aziz. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Török birodalom. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
| Elődje: I. Abdul-Medzsid |
Utódja: V. Murád |
| Elődje: I. Abdul-Medzsid |
Utódja: V. Murád |
| A birodalom születése (1281–1389) |  | |
|---|---|---|
| A birodalom megszilárdítása (1389–1520) | ||
| A birodalom fénykora (1520–1687) | ||
| A birodalom hanyatlása (1687–1924) | ||
