II. Szulejmán oszmán szultán
| II. Szulejmán | |
 | |
| Oszmán szultán és kalifa | |
| Uralkodási ideje | |
| 1687. november 8. – 1691. június 22. | |
| Elődje | IV. Mehmed |
| Utódja | II. Ahmed |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1642. április 15. Isztambul |
| Elhunyt | 1691. június 22. (49 évesen) Edirne |
| Édesapja | Ibrahim |
| Édesanyja | Saliha Dilaşub szultána |
| Testvére(i) | |
| Házastársa |
|
 | |
| II. Szulejmán aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Szulejmán témájú médiaállományokat. | |
II. Szulejmán (Isztambul, 1642. április 15. – Drinápoly, 1691. június 22.), IV. Mehmed öccse, az Oszmán Birodalom szultánja 1687 és 1691 között.
A korábbi szakirodalom gyakran I. Szulejmánt (1494–1566) említi II. Szulejmán néven.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ifjúkora
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szulejmán 1642. április 15-én született Ibrahim szultán fiaként. Bátyja, IV. Mehmed életében fogságban tartották, míg 1687-ben az ulemák felkelése emelte a trónra.[1]
Uralkodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Elődjéhez hasonlóan alatta is folyt a magyarországi háború és uralkodása idején veszett el a legtöbb magyarországi török erősség.[1] 1688-ban vesztette el Szulejmán Székesfehérvárt, Szendrőt és Nándorfehérvárt;[1] Lajos badeni őrgróf pedig átkelt a Balkán-félszigetre és Bosznia és Szerbia tetemes részét is elfoglalta a törököktől.[1]
1690-ben azonban a szultán a fogoly Thökölyt szabadon bocsátotta és pénzzel, hadsereggel a császáriak által szorongatott Erdély visszafoglalására küldte.[1] Egyúttal az új, tehetséges nagyvezír, Köprülü Musztafa vette át Boszniában és Szerbiában a vezetést, aki onnan nemcsak a császáriakat szorította ki, hanem Nándorfehérvár falára is feltűzte újra a félholdat.[1] Thököly is eleinte sikerrel járt, és a Zernestnél táborozó Teleki Mihály és Heister hadait legyőzte, és 1690. augusztus 25-én Erdély fejedelmévé választották.[1] De azután fordult a kocka: Badeni Lajos Thökölyt Havasalföldre űzte, és 1691. augusztus 19-én Szalánkeménnél – már néhány héttel II. Szulejmán elhunyta után – a török fősereg fölött is megsemmisítő győzelmet aratott.[1] Ebben az ütközetben esett el Köprülü Musztafa nagyvezír is.[2] Nagyváradot 1691 késő őszén sikerrel megvédték, de 1692-ben ezt a várat is elvesztette a török.[3]
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szulejmán a nagy balkáni vereségek előtt 1691. június 22-én elhunyt. A trónon fivére, II. Ahmed követte.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 7 8 Szolimán (2.). In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- ↑
- Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII. kötet (Budapest, 1928–1942) (Online változat: MEK-OSZK.hu adatbázisban). Forrás: 17. kötet, C. fejezet.
- ↑ Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), https://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1474.html
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Elődje: IV. Mehmed |
Utódja: II. Ahmed |
| Elődje: IV. Mehmed |
Utódja: II. Ahmed |
| A birodalom születése (1281–1389) |  | |
|---|---|---|
| A birodalom megszilárdítása (1389–1520) | ||
| A birodalom fénykora (1520–1687) | ||
| A birodalom hanyatlása (1687–1924) | ||
