II. Oszmán oszmán szultán
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. (2017 februárjából) |
| II. Oszmán | |
 | |
| II. Oszmán (miniatúra a Topkapı palotából) | |
| Oszmán szultán | |
| Uralkodási ideje | |
| 1618. február 26. – 1622. május 20. | |
| Elődje | I. Musztafa |
| Utódja | I. Musztafa |
| Kalifa | |
| Uralkodási ideje | |
| 1618. február 26. – 1622. május 20. | |
| Elődje | I. Musztafa |
| Utódja | I. Musztafa |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Oszmán-ház |
| Született | 1604. november 3. Isztambul |
| Elhunyt | 1622. május 20. (17 évesen) Isztambul |
| Nyughelye | kék mecset |
| Édesapja | I. Ahmed |
| Édesanyja | Mahfiruz Hatidzse Hatun |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Akile szultána |
 | |
| II. Oszmán aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Oszmán témájú médiaállományokat. | |
II. Oszmán (Isztambul, 1604. november 3. – Isztambul, 1622. május 20.) az Oszmán Birodalom szultánja és az iszlám kalifája 1618-tól haláláig. Apja I. Ahmed szultán, anyja Mahfiruz Hatidzse Hatun volt.
Élete
[szerkesztés]Ifjúkora
[szerkesztés]Oszmán 1604. november 3-án született I. Ahmed fiaként.
Trónra lépése
[szerkesztés]Oszmán 13 éves korában került a trónra, amelyet egy puccsal vettek el I. Musztafától.
Lengyelországi hadjárat
[szerkesztés]Kora ellenére Oszmán igazi uralkodónak képzelte magát és személyesen vezette a török hadsereget Lengyelországba. 1621-ben vereséget szenvedett az első hotini csatában, szégyenteljesen kellett Konstantinápolyba hazatérjen. A janicsárok gyávaságát okolta vereségéért.
Kapcsolata Bethlen Gáborral
[szerkesztés]Oszmán segítségével indított Bethlen Gábor erdélyi fejedelem először háborút II. Ferdinánd magyar király ellen.[1] Bethlen később terhesnek találta az ezzel járó török barátságot és Ferdinándhoz kezdett közeledni.[1]
Halála
[szerkesztés]Talán ő volt az első szultán, aki észrevette, hogy a janicsárok több kárt, mint hasznot hoznak egy korszerű birodalom számára. Bezáratta kávéházaikat (itt gyülekeztek a trón elleni összeesküvők) és elkezdett lojális csapatokat szervezni a palota védelmére. A janicsárok erre – I. Musztafa anyjának, Halime szultánának a vezetésével – fellázadtak. Oszmánt elfogták és megfojtották. Az isztambuli kék mecsetben temették el Ahmed szultán türbéjében.
Megítélése
[szerkesztés]Oszmán forrófejű ember volt, aki mindig másokat okolt és néha kegyetlenkedő hajlamai is voltak.[forrás?]
Családja
[szerkesztés]Feleségei
Haszeki Ayse szultána
Meylişah szultána
Gyermekei
Ömer herceg, Meylisahtól (1621-1622)
Musztafa herceg, Akilétől
Zeynep szultána, Akilétől
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Oszmán (II.). In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
| Elődje: I. Musztafa |
Utódja: I. Musztafa |
| Elődje: I. Musztafa |
Utódja: I. Musztafa |
| A birodalom születése (1281–1389) |  | |
|---|---|---|
| A birodalom megszilárdítása (1389–1520) | ||
| A birodalom fénykora (1520–1687) | ||
| A birodalom hanyatlása (1687–1924) | ||
