Uroš Predić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uroš Predić
(Урош Предић)
Uroš Predić 1982 Yugoslavia stamp.jpg
Született
1857. december 7.
Orlód
Elhunyt
1953. február 11. (95 évesen)
Belgrád
Állampolgársága
Foglalkozása festő
Iskolái Academy of Fine Arts Vienna
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Uroš Predić témájú médiaállományokat.

Uroš Predić (Урош Предић, Predics Uros – Orlód, 1857. november 25.Belgrád, 1953. február 11.) a 19. század végének és a 20. század első felének egyik legnagyobb hatású akadémikus (realista) szerb festője.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja Petar Predić görög-keleti (ortodox) lelkész volt Orlódon. Előbb szülőfalujában, majd Cserépalján szerbnyelvű elemi iskolába járt. A középiskolai tanulmányait a pancsovai Magyar Királyi Állami Reálgimnáziumban végezte (18691876). Szerb ösztöndíjjal Bécsbe ment a Művészeti Akadémiára festészet tanulni. Nagy hatással volt rá a történeti festészet professzora Christian Griepenkerl(de) (18391912). Egy portréjáért Gundel-díjat kapott (A haragos kislány – 1879).[1] Akadémia tanulmányai befejeztével (1880) mestere magánstúdiójában dolgozott, és az Akadémia asszisztense volt (18831885). Azokban az években Gripenkerl Theophil Edvard von Hansen (18131891) építésszel együtt dolgozva a bécsi parlament 13 frízét festette meg, amely munkában Predić is részt vett.[2]

Családi kötelességei haza szólították a magyarországi Bánátba. Orlódon egy sor képet festett a falusi parasztemberekről (18851889). A Szerb Királyságba, Belgrádba költözött (1890), s haláláig ott volt az állandó otthona, bár onnan is hosszabb-rövidebb ideig Újvidéken (1890), majd Óbecsén (1893) és ismét évekre Orlódon tartózkodott (18941909). Ezekben az években több mint 60 festményt festett; az életében készített ikonosztázionok (Óbecse (1889–1893), Perlasz (1894–1898), Orlód (19261928), Grgeteg-kolostor (19011902), Ruma, Pancsova (1908)…) mintegy 1000 ikonjának legtöbbjét ekkor festette. Oltárképeinek művészi szépsége, értéke alapján a közelmúlt évszázadainak egyik legjelentősebb szerb ikonfestője lett. A szerb történelem eseményeit megjelenítő képeivel nemzete egyik szeretett és ismert művészeként ismerték és ismerik ma is.

Visszatérve Belgrádba már folyamatosabban, haláláig a városban élt (1909–1953). Egy-egy elvállalt festői feladat teljesítésére, vagy képei kiállításának megnyitójára hagyta el a fővárost. Így tartózkodott, a Bogdan Dundjerski kastélyhoz épült kápolna ikonjai elhelyezésekor, ismét, de rövidebb ideig Óbecsén (1923).[3]

Az egyik alapítója volt a művészek „Lada”-Társaságnak (1904), melynek hosszú ideig elnöki tisztét töltötte be. A Szerb Királyi Akadémia tagjának választották (1909/1910), és ugyancsak alapítója és első elnöke volt Belgrádban a Képzőművész Egyesületnek (1919). Képeivel részt vett az 1889-es párizsi világkiállításon. Önálló kiállításai voltak: Belgrád (1888, 1910, 1920, 1949), Újvidék, Karlóca, Pancsova és Versec (1890).

Haláláig fáradhatatlanul dolgozott. Néhány hónappal halála előtt elesett, és eltörte a lábát. Belgrádban hunyt el 96. életévében. Kívánsága szerint szülőfalujában, a bánáti Orlódon temették el.

Alkotásai (válogatás)[szerkesztés]

  • Torony a holdfényben (1874 – Kula na mesečini)
  • Fiú a kirakat előtt (1879 – Decak pred izlogom)
  • A Kutina-dülő Orlódon (1880 – Kutina kod Orlovata)
  • Látomás a felhőkben (1887 – Vizija u oblacima)
  • Árva az anyja sírjánál (1888 – Siroče na majčinom grobu)
  • A kis filozófus (1888)
  • Vidám cimborák (1888/1889? – Vesela braća)
  • Hercegovinai menekülők (1889 – Hercegovački begunci)
  • Amoretti (1891)
  • Lázár cár lemond a földi királyságról (1900 – Knez Lazar se ordiče zemaljskog carstva)
  • Betekintés a rózsakapun (1916 – Pogled kroz luk ruža)
  • Akt (1917)
  • Lány a kútnál (1918; 1936 – Devojka na studencu)
  • A koszovói lány (1919 – Kosovka devojka)
  • Szent Száva megáldja a szerbeket (1921– Sv. Sava blagosilja Srpchad)
  • Szent Miklós megmenti a hajótörötteket (1932)
Portrékból:
  • A haragos kislány (1887)
  • Szorgalmas kezek
  • Morva lány (Lány kékben –1879/1880)
  • Olasz lányka (1882)
  • A szép Ágnes (1882)
  • Natalia királynő (1890)
  • Aleksandar Karadjordjevic herceg
  • Nikola Markovic (1891)
  • Milan Savić (1900)
  • Asszony fehérben (1905)
  • Bogdan Dundjerski, óbecsei földbirtokos (1908)
  • Zorka Predić Popović (1911)
  • Kislányportré (1912)
  • Nikola Nestorovic (1914)
  • Önarckép (1916)
  • Olga Kosanovič (1916)
  • Marko Murat (1919)
  • Djordje Jovanovic, szobrász (1919)
  • Zivojin Misic tábornagy
  • Jovan Zuovic (1921)
  • Petar I Karadjordjević király (1921)
  • Irinej Ćirić püspök (1923)
  • Konstanrin Danil
  • Zagorka (1937)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Gundel-díj a bécsi Képzőművészeti Akadémián, 6 művészeti osztályából kiosztásra kerülő képzőművészeti díj, amit Paul Anton von Gundel udvari tanácsos 1782-ben alapított.
  2. A frízek, benne Predić alkotásai, a II. világháború alatt megsemmisültek. Úgy tudott, hogy a mitológiai és az antik történelmi témájú képek közül ő festette a „Nesztór, Pülosz öreg királya csitítja tanítványát, az Agamemnónra haragvó Akhileuszt ”, a „Numa Pompilius”, a „Lükurgosz, a jogalkotó”, az „Eumenész király a római szenátus előtt”, a „Cicero és Catilina”, az „Arisztotelész II. Philipposz makedón király udvarában” és a „Constantinus szabadságot ad a keresztényeknek” című történeti jeleneteket.Uroš Predić
  3. Bogdan Dundjerski (1861–1943) a Vajdaság bácskai-részének legnagyobb földbirtokosa volt. Görögkeleti vallású, szerb hazafiként mint a magyar parlament tagja, politikájával és gazdasági hatalmával mindig nemzete érdekeit képviselte, szolgálta. Fiatalon barátság alakult ki közte és Uroš Predić közt. Az 1920-as évek elején Dundjerski a Bácska keleti részén, Becse és Topolya között, Becsétől 14 km-re, 65 hektárnyi területen épületegyüttest (kastély, lovarda, kis-kastély, kiszolgáló létesítmények) építtetett. Sikerült megnyernie Predić-et arra, hogy a kastély parkjában a (temetkezési)kápolna ikonosztázionjának képeit megfesse. Az elkészült alkotások – hasonlóan az orlódi templom ikonosztázához – már kevésbé díszesek, ám értékében kimagasló művészi alkotások, amelyen megfigyelhetők Uroš Predićnek a romantikus realizmus formavilágától kissé távolodó művészi törekvései. A két férfi barátsága, ha nem is volt töretlen, de Dunajerski haláláig élő maradt. A II. világháború után Predić a „természetes nemességű” és „kisugárzó teljesítményei által… vonzó” barátjáról írt, és úgy emlékezett, hogy soha és sehol nem érezte oly boldognak és elégedettnek magát, mint a Becsén eltöltött napok alatt.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Uroš Predić című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Uroš Predić témájú médiaállományokat.