Numa Pompilius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Numa Pompilius
Numa Pompilius.jpg

Róma királya
Uralkodási ideje
Kr. e. 715 Kr. e. 672
Elődje Romulus
Utódja Tullus Hostilius
Uralkodóház Szabinok
Született i. e. 753. április 21.
Cures
Elhunyt i. e. 673 (79-80 évesen)
Házastársa
Gyermekei
  • Pompilia
  • Mamercus
  • Calpus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Numa Pompilius témájú médiaállományokat.

Numa Pompilius (a hagyomány szerint élt Kr. e. 753. április 21.Kr. e. 672, uralkodott Kr. e. 715Kr. e. 672) volt az ókori Róma második, egyértelműen mitikus uralkodója a római történetírás szerint.

Romulus király rejtélyes mennybemenetele után a Populus Romanus Numa Pompiliust választotta királynak. Numa békés uralkodó volt, mélyen vallásos ember, aki egyszer sem háborúzott 43 éves uralkodása alatt.

Élete[szerkesztés]

Curesben született, szabin származású volt.[1] Bizonyos interregnum után követte Romulust. A szomszéd népek legtöbbjével szövetséget kötött, a meghódítottakat az Aventinusra telepítette. Unokája, Pompilia fia, Ancus Martius Róma negyedik királya lett.[2]

Tettei[szerkesztés]

  • Bevezette a Vesta-kultuszt, s megalapította Vesta templomát.
  • Bevezette továbbá a Janus-kultuszt is.
  • Uralkodásának nyolcadik esztendejében egy égből hullott pajzs (ancile) alapján Numa megalapította a háború istene, Mars Gradivus tiszteletére a Salius-papok tizenkét tagból álló testületét.[3]
  • A róla elnevezett Numa-féle naptárat is elindította, mely már 12 hónapos volt. Két új hónapot iktatott be: a Ianuariust (Ianus a kezdet és a vég kétarcú istene, a nász hónapja) és a Februariust (a tisztulás hónapja)
  • A halott anyán történő császármetszést (a magzat érdekében) rendeletben írta elő.
  • A szent ariciai völgyben élt Numa Pompilius kedvese, Egeria nympha, a forrás istennője. Más hagyomány szerint Rómában, a Porta Capena melletti ligetben élt Egeria és a Camenák: a király feleségét a római Múzsák veszik körül, tanácsadó, ihlető szavaikkal. Numa titkon találkozgatott Egeriával, s az istennő ilyenkor közvetítette halandó férjéhez a Camenák oktatásait.
  • Jövendőmondó képességei révén kiválasztotta Vaticanus-dombot, ahonnan népének kinyilvánította az istenek állítólagos üzeneteit (a vaticinatiókat). Itt jött létre később a Vatikán.[4]

A neki tulajdonított filozófiai és egyházjogi művek nyilvánvalóan hamisítványok.[5] Georges Dumézil elmélete szerint az ősi indoeurópai isteni funkciók közül az uralkodói/papi funkciót tölti be (az elmélet szerint a római istenségeknek nincsenek fontos mítoszaik, így a mitológiai funkciókat a római történetírók a legendás királyokra vezették át).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Előző uralkodó:
Romulus
Római király
Latin királyok
Következő uralkodó:
Tullus Hostilius