Dávod

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dávod
Jézus Szent Szíve templom
Jézus Szent Szíve templom
Dávod címere
Dávod címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Bács-Kiskun
Járás Bajai
Jogállás község
Polgármester Hirtenberg János Sándor[1]
Irányítószám 6524
Körzethívószám 79
Népesség
Teljes népesség 1965 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 28,02 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 69,21 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Dávod (Magyarország)
Dávod
Dávod
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 45° 59′ 53″, k. h. 18° 55′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 59′ 53″, k. h. 18° 55′ 08″
Dávod (Bács-Kiskun megye)
Dávod
Dávod
Pozíció Bács-Kiskun megye térképén
Dávod weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dávod témájú médiaállományokat.

Dávod község Bács-Kiskun megye Bajai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Dávod község Bács-Kiskun megye déli részén, Bajától délre, az 51-es főút mellett, a Duna árterén helyezkedik el.

Története[szerkesztés]

Dávod községet a Dávid herceg - I. András király fia és Salamon, a későbbi király testvére - Szent Lászlótól 1089-1090 körül keletkezett oklevél tanúsága szerint földadományt kap a régi Bodrog vármegye területén, vagy ahogyan az ún. Dávid dux-ban olvasható: "5 szolga családot, három eke földet, öt halászóhelyet és a dunai vízhalászati jogot". Vélhetőleg több falut is alapít: így a róla elnevezett Daud-ot is, ahol templomot építtet. A XIV. században a falu Harasztiak birtoka volt. A település ekkor mindössze 15 házból állott, lakói pedig halászattal foglalkoztak.[3]

1315-ből származik az első hivatalos írásos adat, mely a falut megemlíti: „…Dau, hol vár is volt”, 1321-ben pedig a Harasztiak templomot is építtettek a falunak, igaz ez az első még csak fából volt. 1330-ban Daut Leuszták örökös nélkül halt meg, így Károly Róbert Szekcsői Henrik bánnak adományozta a Dau család birtokát, mint a Haraszti nemzetség legidősebb élő tagjának.

1347-ből származik a következő forrás, mely szerint Hercegh Péter Bodrogh vármegye főispánjának sikerült a Harasztiaktól Daut megszerezni. Az adományozó levelek azonban mást mondanak. Hercegh Péter úgyis csak 1351-ben kapta meg hivatalosan a falut valamint a településhez tartozó földeket, vizeket, erdőket (ezek akkor még igen jelentékeny méretűek voltak). Az adományozó levél ugyanakkor megemlíti, hogy vásároztató joga is volt a helységnek, sőt kiderül további más írásokból, hogy: „…embereivel a kalmárokat helyiségeibe hajtatá a keddi vásárra.” Dau ebben az időben nem egyedüli település volt, mivel ekkor már létezett Szántó (ma Hercegszántó), Báth-Monostora, valamint több, azóta már elpusztult település: Tóti, Bénye, Dus Cseretyés, Narasd és Száth is.

Az írások sokáig nem foglalkoznak a faluval, csak a várat említik, amit Davotházának neveznek. Kiderül, hogy az erődöt Benedek várőrnagy vezette 1447-ig.

A falu népe egészen a törökök bejöveteléig adót és közterhet viselt a korabeli királyság törvényei szerint, mely a következőkből állt: tized, szabadok dénárai, földbér, csöböradó, sertéstized, ingyen közmunka/fuvar, futárszolgálat, sószállítás, várépítés/karbantartás, útépítés, kamarai nyereség és collecta.

A török időket túlélte a falu, de lakosainak nagy része a mocsarakban keresett menedéket.

A szegedi szandzsákság nyilvántartásából megtudhatjuk, hogy Dautva 1542-től, a zombori nahijébe tartozott. 1552-ben már volt egy adozó porta. A török közigazgatás a falut három külön részre bontotta adózás szerint: Dautova 1 ház (1554), Dolna-Dautova 5 ház (1590), Gorna-Dautova 20 ház (1591).

A falu neve a 16.-17. század folyamán Dauról Dautovára változott, ami feltehetően a szláv, illetve török betelepülők hatása. A Dautova azonban nem egyedüli név. 1685-ben a várról a települést is Davotházának nevezték, míg 1690-ben Tautva néven említették. Az 1699-es évben, más visszahódított területekkel egyetemben, Dautova is a bécsi udvar irányítása alá került. Megkezdődtek az összeírások a hivatalos nyilvántartás és az új adók bevezetése okán. Ezekben többek között a következő demográfiai adatok találhatók: 1699-ben 47 gazda volt a faluban, 1714-ben 1 bíra, valamint 26 adófizető (21 család).

1762-ben 100 római katolikus felekezetű magyar család érkezett Felső-Magyarországról. A magyarok megjelenésével egy időben a török időkben betelepült rácok délre vándoroltak és megalapították Sztanisicsot. A falu (földes)ura ebben az időben a királyi kamara volt.

1823-ban a Duna szabályozásával ármentesítették a falu nagy részét. 1866-ban kolerajárvány tizedelte meg a falu lakosságát. 1870-ben kapta meg a község a postaállomását, ebből az időből valók (az öregek szerint) az első dűlőnevek.

1876-ban a Sziget a pécsi püspökség igazgatása alá került. Az 1880-as években Dulánszki Nándor, pécsi püspök megkezdte a gazdasági modernizációt. Erdőirtást végeztek, szántóföldeket vetettek be, magtár és közigazgatási épületek épültek, valamint elkészült a kendergyár is. Ekkoriban nevezték el a szigeti részt Püspökpusztának, melynek 1911-12-ben templomot is építenek. Püspökpuszta egészen 1951-ig Mohácshoz tartozott (mint püspöki birtok), csak ezután csatolták Dávodhoz.

Az 1912-es évben megindult a vasútforgalom Baja és Zombor között, amibe a falut is bekapcsolták. A község keleti részén, a bajai út mellett felépült a Monarchia akkori szabványainak megfelelő helyközi megálló, valamint egy raktárhelyiség és egy váltó.

A falu mai nevét 1905. január elsején kapta meg, azóta viseli a Dávod nevet.

Templomának búcsúja előbb Mindenszentekkor volt, majd 1910-től Magyarok Nagyasszonya napján tartják a búcsút. A templomot 1779-ben építették, festett üvegablakai 1944-ből valók. A templom előtti Szentháromság-szobrot 1865-ben emelték.

A 20. század elejétől apácák oktatták a falu lakóinak gyermekeit írásra, olvasásra. (1930-ban például 3284 lélekből 460 fő volt a nyilvántartások szerint analfabéta).

Az 1960-as években a lakosság zöme a helyi Augusztus 20. Mg. Tsz-ben dolgozott; akkor 3500 fő élt a községben.
Jelenleg a község lakóinak száma 1900 fő.

Idegen elnevezései[szerkesztés]

Horvátul két alak terjedt el. A hercegszántói horvátok Dautovónak, a vaskúti horvátok Dautovnak hívták a falut.[4]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Dávodi Gyógy- és Strandfürdő: 2007-ben felújított. A dávodi gyógyvíz 38 °C-os hidrogén-karbonátos, fluoridos hévíz, amely összetételénél fogva fürdőkúraként nőgyógyászati és mozgásszervi megbetegedések (reumás fájdalmak, gerincbántalmak) gyógyítására, sérülések utókezelésére alkalmas. Ivókúraként fogszuvasodás meggátolására és emésztőrendszeri betegségek kezelésére ajánlott. 4 nyitott medence és különféle szolgáltatások üzemelnek.
  • Dávodi földvári-tó természetvédelmi terület

Kulturális élet[szerkesztés]

A település gazdag magyar tamburáshagyományokkal rendelkezik.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dávod települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. http://www.davod.hu/u/kozsegunk.php?k/
  4. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 26.)

További információk[szerkesztés]