Mohácsi-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mohácsi-sziget
A Duna Mohácsnál
A Duna Mohácsnál
Elhelyezkedés Dunamenti-síkság, Alföld
Besorolás kistáj
Fontosabb települések Mohács
Kistérségek Mohácsi kistérség
Földrajzi adatok
Folyóvizek Duna
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Pozíció Magyarország térképén

A Mohácsi-sziget (más néven Margitta-sziget) (horvátul Vada) egy egykori Duna-sziget Magyarországon, Baranya megyében. Nevét Mohács városáról kapta. A Dunamenti-síkság részeként Magyarország egyik földrajzi kistája.

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

A szigetet korábban a Duna zárta közre: a Bátánál kettéágazó folyó jobb oldali ága a Nagy-Duna, bal oldali ága a már csak részben meglévő Baracskai-Duna volt. Az egykori sziget 25 km hosszan és 16 km szélességben terült el; mocsaras, holtágaktól szabdalt területén nem volt település.[1] A terület ma is magán viseli a folyó felszínformáló tevékenységének nyomait; legutóbb 1956-ban tarolta le a jeges ár az egész hátságot.[2]

Természetvédelem[szerkesztés]

A Duna-part és a sziget néhol elmocsarasodó, máshol kis vízfolyások által táplált morotvái (mintegy 1000 hektár) a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartoznak. Ezeket a területeken a gemenci erdőhöz hasonló ártéri társulások alakultak ki.[3]

A sziget növényzete[szerkesztés]

A kistáj nagy része potenciális erdőterület. Nagyobb része ma már művelik, a természeteshez közeli növényzet inkább csak a Duna mentén maradt meg, de ezt az intenzív erdő- és vadgazdálkodás befolyásolja jelentősen. A természetes erdőtársulások közül a legjelentősebbek a tölgy-kőris-szil ligeterdők, az alacsonyabb ártéri szinteket pedig fűz- és nyárligetek foglalják el. Ezek jó része helyére kultúrerdőket: feketediósokat, nemesnyárasokat, akácosokat, fehér fűz ültetvényeket, fehér nyár ültetvényeket, néhol kocsányos tölgy ültetvényeket telepítettek.

A fűzligetek jellemző növénye a nyári tőzike (Leucojum aestivum).

A tölgy-kőris-szil ligeterdőkben nő a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis), a közönséges kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), a kotuliliom (Fritillaria meleagris). Jellegzetes liánjaik a délies jerikói lonc (Lonicera caprifolium), illetve ritkán a ligeti szőlő (Vitis sylvestris). Több orchideafaj is előfordul, legjellemzőbb a békakonty (Listera ovata), illetve gyakori a zöldes sarkvirág (Platanthera chlorantha). A nyíltabb részeken, erdőszéleken gyakori a fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides).

Az egykori ligeterdők irtása mocsárréteket hozott létre, ezek feltűnő, védett növénye a réti iszalag (Clematis integrifolia). A holtágakban gazdag a hínárnövényzet, többé-kevésbé fejlett parti zonalitással. Néhol kisebb foltokban nő a vízi lófark (Hippuris vulgaris), egy helyen a békaliliom (Hottonia palustris).

A Duna medrében sajátos törpekákás növényzet alakult ki; ennek meghatározó fajai:

Az ártérből kiemelkedő löszdombokon sztyeppnövényzet maradványait találjuk:

Élőhelyek[szerkesztés]

Gyakori élőhelyek:

  • keményfás ártéri erdők,
  • fűz-nyár ártéri erdők,
  • csatornák, szabályozott patakok, mesterséges tavak parti zónájában és közvetlen partközeli víztestében kialakult fragmentális mocsarak és kisebb hínarasok,
  • puhafás pionír és jellegtelen erdők,
  • üde cserjések.

Közepesen gyakori élőhelyek:

  • nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások,
  • állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár,
  • jellegtelen üde gyepek és magaskórósok,
  • mocsárrétek,
  • folyómenti bokorfüzesek,
  • nem zsombékoló magassásrétek,
  • homoki sztyepprétek,
  • keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők,
  • ártéri és mocsári magaskórósok.

Ritka élőhelyek:

  • jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok,
  • galagonyás-kökényes-borókás cserjések,
  • harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet,
  • jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek és magaskórósok,
  • vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös, mételykórós mocsarak,
  • áramló vízi (nagylevelű) békaszőlős, tündérfátylas hínár,
  • gyertyános – kocsányos tölgyesek,
  • tündérrózsás, vízitökös, rencés, kolokános (láptavi) hínár,
  • békaliliomos és más lápi hínár,
  • jellegtelen fátlan vizes élőhelyek,
  • őshonos fajú, elszórva álló fák csoportja vagy egy egyed szélességű, erdővé még nem záródott fasorok,
  • nádas úszólápok, lápos, tőzeges nádasok és télisásosok,
  • üde természetes pionír növényzet,
  • zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak,
  • ártéri és mocsári magaskórósok,
  • kötött talajú sztyepprétek,
  • ősi fajtájú, gyepes és/vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök

Jellemző fajok[szerkesztés]

A szigeten mintegy 500–600 növényfaj él; közülük 30–40 védett.

Fontosabb özönnövények:

Történelem[szerkesztés]

A szigeten a rómaiak erődöt építettek. A török kiűzése után lakatlan maradt, erdők és mocsarak borították.[2]

Források[szerkesztés]

  1. Margita (magyar nyelven). A Pallas nagy lexikona. (Hozzáférés: 2009. január 11.)
  2. ^ a b Ifju György: A Mohácsi-szigeten (magyar nyelven). Vendégváró. (Hozzáférés: 2009. január 11.)
  3. Duna–Dráva Nemzeti Park (magyar nyelven). Független Ökológiai Központ Alapítvány. (Hozzáférés: 2009. január 11.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Faludi Gábor - Nebojszki László: A Mohácsi-sziget kialakulása és vizeinek történelmi változásai, Hidrológiai közlöny, 2008. (88. évf.) 4. sz. 47-57. oldal
  • Nebojszki László: A Mohácsi-sziget, Természet világa - természettudományi közlöny, 2007. (138. évf.) 7. sz. 304-307. oldal
  • Gebhardt Antal: A Mohácsi-sziget és az Alsó-Duna árterének Mollusca-faunája, (Danubialia Hungarica, X.), Állattani közlemények, 1961. (48. köt.) 1-4. sz. 43-55. oldal
  • Boros Ádám: Notizen über die Flora der Mohácser Insel = Jegyzetek a Mohácsi sziget Flórájáról, Magyar botanikai lapok, 1922. (21. évf.) 1-12. sz. 71. oldal

Külső hivatkozások[szerkesztés]