Vitányi-rögök
| Vitányi-rögök | |
 | |
| A pusztafalui határátkelő felé vezető műút | |
| Elhelyezkedés | Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye északi része |
| Besorolás | kistáj |
| Fontosabb települések | Pusztafalu |
| Népesség | |
| Népesség | 260 fő |
| Népsűrűség | 13 fő/km² |
| Népesség alakulása | csökken |
| Városi népesség | 0% |
| Településsűrűség | 1 db |
| Vallási megoszlás | 85,6% református, 5,6% római katolikus, 2,2% görög katolikus |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 20 km² |
| Lakott terület | 1.4 % |
| Lakatlan terület | 98.6 % |
| Vízterület | 0 km² |
| Legmagasabb pont | 577 m |
| Folyóvizek | nincs |
| Állóvizek | nincs |
| Időzóna | CET |
| Térkép | |
 | |
A Vitányi-rögök Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye egyik kistája. A szlovák határ mellett található, területén egyetlen kistelepülés, Pusztafalu helyezkedik el. A névadó Vitány település (ma Vilyvitány része) a kistáj területén kívül fekszik. Egy része a Zempléni Tájvédelmi Körzet része.
Földtan[szerkesztés]
A kistájat földtani eredete választja el a szomszédos Hegyközi-dombságtól és a Központi-Zempléntől, törésvonalakkal jól elhatárolható ezektől. Mai helyzetét a variszkuszi hegységképződés folyamán nyerte el, alapja gneisz és csillámpala: ezek több, mint 900 millió éves korukkal az ország legidősebb metamorf képződményei közé tartoznak.
Vizek[szerkesztés]
A kistáj vízfolyással nem rendelkezik, felszín alatti vízkészlete is szerény, egyetlen forrása a Cseresznyés-forrás.
Gazdaság[szerkesztés]
A Filkeháza és Füzér közti országútból ágazik ki a pusztafalui bekötőút, mely gyengébb minőségben a szlovák határ felé is folytatódik. Trianon előtt fontos határátkelő volt Nagyszalánc és Kolbása, illetve az Izra-tó felé, 2006 óta kerékpárral ismét átjárható. Egykor bányászat is folyt itt (malomkövet és kaolint is kitermeltek. 2001-ben a munkanélküliség aránya a 40%-ot is meghaladta, 2007-re ez 18,2%-ra csökkent. Lakossága elöregedőben van, egyre fogyatkozik.
Látványosságok[szerkesztés]
A területen két tanösvény (Kormos Bába tanösvény, Ősrög tanösvény) is végigjárható.
Források[szerkesztés]
- szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8
- szerk.: Berki Zoltán, Hevesi Attila: Zempléni-hegység turistakalauz (magyar nyelven). Budapest: Cartographia (2015)
