Rábaköz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozíció Magyarország térképén

A Rábaköz a Kisalföld egyik jellegzetes kistája. Győr-Moson-Sopron megyében, a Csornai és Kapuvári járásban helyezkedik el. Az újabb természetföldrajzi beosztások szerint a Rábaköz tulajdonképpen két kistájból (a Kapuvári-síkból és a Csornai-síkból) áll.

Röviden a Rábaközről[szerkesztés]

Délen és keleten a Rába, nyugaton a Répce határolja, északon a két folyó hordalékkúpja választja el a Hanságtól. Kiterjedése K-Ny-i irányban 30, É-D-i irányban 25 km.

Ha a Szigetköz a Duna ajándéka, akkor a Rábaközt a Rábának köszönhetjük. Ez a folyó építette a felszínt és adta meg az élet lehetőségét a jó termőfölddel és a dús füvű legelőkkel. A tatár-török égette, vízjárta föld a nép szorgalma révén mégis újra és újra éledt, és örökül hagyott nekünk Árpád-kori templomokat (Rábaszentmiklós és Árpás), török világra emlékeztető kőoszlopokat, barokk kastélyokat (Mihályi és Szany), a múlt századi virágzó állattenyésztéshez kapcsolódó faluképet (Bogyoszló és Szil), és messze földön híres népművészetet, szép viseletet (Dör és Szany). Táncaik közül a kónyi, kapuvári, szanyi verbung országosan ismert, de legalább ilyen híres a gyertyás legénytánc és a szárföldi dus.

A Rábaköz ismert hímzései szorosan összefüggenek a népviselettel, hiszen ezek teszik őket olyan díszessé, gyönyörűvé.

A régi kézművesipart ma is híressé teszik a csornai kékfestők, a döri fazekasok, a höveji csipkehímzők.

A nagy teljesítményű modern malmok mellett a régi molnárélet emléke a gyórói vízimalom, amely mára sajnos rommá lett.

A népi táplálkozás hagyományos ételeit is megtanulhatjuk még, például a legjellegzetesebb süteményt: a rábaközi perecet. A hagyomány szerint közel kétszáz éve sütik. Ünnepi alkalmak, lakodalom, keresztelő, búcsú süteménye, és ajándékozásra is kiválóan alkalmas.

Földrajzi adottságok[szerkesztés]

A Duna hordalékkúpjától délre a Fertő süllyedésével egyidős Hanság teknőjét találhatjuk. Ma is vizenyős rétség, mocsár és rétláp tölti ki jelentékeny részét. Egykor összefüggő állóvíz lehetett a Duna és a Rába hordalékkúpja közé zártan. A terület mély vonalában haladó Fertő-Hanság-csatornához és a Rábához csatlakozó számos csatorna sem képes megoldani tökéletes belvízmentességét, mert a Hanság alacsony fekvése miatt a vizeknek nincs elég esésük. A lapos tengerszinttől néhol alacsony terephullámok, úgynevezett gorondok emelkednek ki, melyek a területet kitöltő jelenkori öntésiszaptól, réti és lápi agyagtól eltérően homokból és kevés kavicsból épülnek fel.

A Hanság teknőjétől délre a Répce és a Rába között a Rábaköz szinte tökéletes síkja terül el, 120 méteres tengerszint feletti magasságban. A Kisalföld süllyedékének délre kiöblösödő folytatása ez, amelyben a Rába kavicsos lerakódását 8-10 m vastag jelenkori öntésiszap és homok borítja.

A Rábaköz növényvilága a hosszú idő óta civilizált, mezőgazdasági művelés alá vont területek jellegzetességeit mutatja. Szántóföldjei túlnyomórészt jó minőségűek, a legfontosabb termesztett növények a kalászos gabonák, a kukorica, a repce. A petőházi cukorgyár bezárásáig jelentős területen termesztettek cukorrépát is. A vidéket természetes állapotában eredetileg erdőség borította, a hajdani mocsári és tölgyes erdők zömét azonban régen kiirtották. A megmaradt erdőfoltok jellemzően keményfás társulások kocsányos tölgy főfafajjal.

A térség jellegzetes vonása a mérsékelten száraz éghajlata. A csapadék 600-650 mm, de itt is vannak „alföldi” szárazságú esztendők. A terület azonban ennek ellenére a magasabb légnedvesség és a mindig bőséges talajvízkészlet miatt sohasem szenved olyan méretű aszálykárokat, mint a Nagyalföld. Jellegzetes a gyakori erőteljes északnyugati-nyugati irányú légmozgás.

A terület felszíni képződményei a medencéket közrefogó dombokon lösz, löszös homok, a medencében 0,5-5 m vastagságú iszapos agyag, homokos képződmények borítják a törmelékkúpot.

A metamorf alapkőzet és miocén korú agyag és agyagos márga képződmények vízrekesztő jellegüknél fogva vízbeszerzésre nem jöhetnek számításba.

Gazdaságföldrajzi adottságok[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy táj az ország egyik legdinamikusabban fejlődő megyéjében található, a települések már viszonylag távol esnek a nagy innovációs központoktól.

A térség fő tengelyét a 85-ös út adja, emellett a 86-os út is keresztezi, e két fő gerinchez azonban közvetlenül csak kevés település kapcsolódik. A két országos jelentőségű főút Csornán keresztezi egymást, így a város olyan tranzitjelleggel rendelkezik, ami alapot ad ahhoz, hogy a város, illetve a kistérség kapcsolódhasson a hazai és a nemzetközi közlekedési hálózatokhoz. A térség településeinek többsége azonban nem a két főút mentén fekszik, így sok község esetében az elszigeteltség jelensége figyelhető meg.

A soproni és kópházi határátkelők felértékelődésével párhuzamosan a 85-ös út forgalmi terhelése olyan nagymértékben megnőtt, hogy az kikényszeríti a Győr-Csorna közti szakasz mielőbbi négysávossá bővítését, a településeket elkerülő szakaszok megépítését.

A Csornán áthaladó vasúti fővonal szintén jó összeköttetést biztosít a városnak, ám a településről leágazó három mellékvonal mindössze 10 községnek jelent közvetlen vasúti kapcsolatot.

A terület alatt vannak ugyan kiterjedt termálvíz bázisok, gyógyfürdőként azt azonban csak Csornán és Kapuváron hasznosítják.

A rendszerváltást követően a gazdaság szerkezetének átalakulása nem indult meg olyan dinamikusan, mint a megye több részén, jelentős zöldmezős beruházás idáig nem valósult meg.

A térségben a működő jogi személyiségű vállalkozások viszonylag alacsony száma a térség jellegéből (rurális) adódik. Nincs hagyományuk az ipari és a kereskedelmi, illetve a feldolgozó vállalkozásoknak. A működő jogi személyiség nélküli vállalkozások már jóval elterjedtebbek, mint a jogi személyiségűek. Ez a vállalkozási forma a mezőgazdaság területén vált különösen kedveltté. A kilencvenes éveket összességében vizsgálva, a regisztrált vállalkozások számának folyamatos növekedése figyelhető meg.

A térség foglalkoztatási szerkezetét vizsgálva látható, hogy mind a tájegységen belülre, mind annak határain kívülre jelentős az ingázás. Az Ausztriába irányuló ingázás itt nem jelentős. Burgenlandban inkább csak a mezőgazdasági (kertészeti, szőlészeti) idénymunkák idején vállalnak munkát a térség polgárai.

Turizmus, állatvilág[szerkesztés]

A tájegység turisztikai vonzerői alapján markáns, természeti profilú vonzásövezetek rajzolódnak ki a térség északi és délkeleti szegélyterületein; ezek vonzási csomópontoknak tekinthető, kínálati övezetekké fejleszthetők. Viszonylag széles, több vonzerő-kategóriát is lefedő, adottság-spektrumú centrumok vannak (Bősárkány, Szany, Csorna), amelyek kínálati központokként a térség turizmusának szervező helyeként működhetnek. A csornai kistérségi társulás a turisztikai kínálat előmozdítására most készíti el a turizmus fejlesztési programját.

Az ökoturizmusnak a Tóköz adottságai kiválóak, hiszen a kistáj bővelkedik lápos, mocsaras területekben, a nádasok, bokorfüzesek, gazdag élővilágot rejtenek. A Rábca, illetve Keszeg-ér által természetes módon kialakult Barbacsi-tó valamint a Fehér-tó a táj legnagyobb természeti értékének tekinthető. A szigorúan védett, csak engedéllyel látogatható Fehér-tavi ökoszisztémába mintegy 200 madárfaj (többek között a szigorúan védett vörösgém, nagy kócsag és bölömbika) tartozik. A lápos, mocsaras Hanság maradványaként fennmaradt, a Ramsari egyezmény hatálya alá eső vizes élőhelyeken olyan ritka állatfajok figyelhetők meg, mint például a patkányfejű pocok, vagy a lecsapolásokkal párhuzamosan mára sajnos csak igen kevés helyen megmaradt réti csík és lápi póc halfajok. A zavartalan bioszféra megfigyelésére érkező ornitológusok, biológusok mellett immár évek óta egy ornitológiai tábor keretében szervezett gyerekcsoportok is látogatják a területet.

Vadállományát tekintve döntően apróvadas jellegű (mezei nyúl, fácán), a nagyvad-fajokat a nagy egyedszámban jelenlevő őz képviseli. A gímszarvas időszakosan jelenik meg, a Rábaközt övező szomszédos tájakról érkezve.

A páratlan természeti értékek mellé párosul Burgenland, a Fertő, valamint a Duna-menti kerékpárút közelsége, így az ökoturizmus fellendülésének lehetőségei adottak.

Termálturizmusról alig beszélhetünk, hiszen a tájegység két ilyen strandját csak a nyári időszakban hasznosítják.

Jelentősnek tekinthető a Rábán nyaranta megjelenő víziturizmus.

Kulturális örökség[szerkesztés]

A premontrei rendház és templom

A Rábaköz központja Kapuvár mellett Csorna; rendezett utcái és terei, a múzeum, a műemlék Csornai Premontrei Prépostság templom együttese, a főtér középületei és parkjai egy polgári kisváros büszke múltjáról tanúskodnak. A város országos jelentőségű múzeuma, a Csornai Múzeum térséget átfogóan bemutató állandó kiállítása mellett több településen is működnek helytörténeti múzeumok, gyűjtemények.

A Rábaköz műemlék kastélyai, szép templomai megtekintésre érdemesek, azok az idegenforgalmi kínálat szerves részét is képezik. Kastélyépület található Rábasebesen, Mihályiban, Szanyban, Sobron, Egyeden, valamint Szilsárkányban. Árpád-kori templommal büszkélkedhet Árpás és Rábaszentmiklós, impozáns neoromán templom tekinthető meg Rábacsanakon, klasszicista Bogyoszlón, barokk Vágon és Dörben, háromtornyú Szanyban. A több helyen meglévő népi építészeti emlékeket is érdemes felkeresni.

A népi mesterségek közül különösen említésre érdemes a fafaragás (Bogyoszló, Vág), a dísztárgyak készítéséhez alapul szolgáló szalmafonás (Kóny), a fazekasság (Dör), a gyékény- és vesszőfonás (Bősárkány).

A művészeti életben különösen jelentősek a hagyományőrző néptánc-együttesek. Néhány együttes nem pusztán helyi, de országos, sőt nemzetközi események állandó fellépője is. A legismertebb szanyi Bokréta vegyes néptánc együttes mellett a vidék magas szintű táncművészetét mutatják a szili néptánc együttes, valamint a csornai Pántlika néptánc együttes hazai és nemzetközi sikerei.

Népművészet[szerkesztés]

A Rábaköz népviseletéből a kapuvári, a csornai és a szanyi viselet igényességét, művészi értékét kell kiemelni. A női viselet anyaga (bársony, selyem, brokát…), színvarázsa méltán nyerte el mindenki tetszését. A pillangós kobak jellegzetes fejdísz volt, a kendők (Kapuváron a tilámli, Csornán az aranyfonalas és aranypecsétes) valóságos remekművek. Az alsóruhák házi vászonból készültek. A kapuvári viseletről könyvében Horváth Teréz nyújt szakszerű leírást. A vitnyédi, a szili hagyományos viselet a fentiekkel hasonlóságot mutat. A kivetkőzést követően a ’40-’50-es évektől a néptánccsoportok szereplésein gyönyörködhetünk a XIX. századtól elterjedt ünnepi népviseletekben. A hétköznapi viselet egyszerűbb, kékfestő, vagy karton anyagból készült.

A rábaközi hímzés legjobb ismerői Jámborné Zsámár Margit és Virágné Szalontai Judit több kötetben közölnek leírást és mintakincset. A kézimunkák szőr–pamut hímzéssel készültek, amit növényi festékkel színeztek. Az egyszínű piros mellett a kék, ritkábban fekete színt használtak. A sokszínű párák, terítők ma is a rábaközi lakások díszei. Kedvelték a kazettás szerkezetet, az életfa motívumot, a virágokat, a növényi indákat és a madarakat. A szálán-varrott, a keresztszemes és a vagdalásos technikák mellett a fehérhímzés egyik fajtáját, a pókozást főként Hövejen művelik.

A népi fafaragás kiemelkedő művészeti ág. Az egyszerű faeszközöket saját szükségletre maguk készítették, de a bútorokat (tulipános ládát, kászlit, almáriumot) asztalosoknál rendelték meg. A népművészeten belül a pásztorművészet remekei legeltetés, vagy delelés közben születtek. A juhászok ismerték a spanyolozás, a karcolás, az ékrovás és az ólmozás technikáját. Tükrösök, borotvatartók, mángorlók, szapufák legszebbjeit a kapuvári, a csornai és a soproni múzeumokban őrzik. A mestergerendákon látható motívumok újabban dísztárgyakra kerülnek. Híres faragókat ismerünk Bogyoszlón: Kiss Ernő, Pintér Jenő, Áder István munkáiban a síkfaragás és a szobrok, sőt a szoborkompozíciók is megjelennek.

A fa mellett csont-és szarufaragásban a győri alkotók jeleskednek.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Hivatalos oldal

Rábaköz települései[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]