Kőszeghegyalja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kőszeghegyalja
A Kőszeghegyalja elhelyezkedése Magyarország térképén
A Kőszeghegyalja elhelyezkedése Magyarország térképén
Elhelyezkedés Alpokalja
Besorolás kistáj
Fontosabb települések Kőszeg
Népesség
Népesség 16 566 fő (2001)
Népsűrűség 94,1 fő/km² (2001)
Városi népesség 71,5% (2001)
Községek átlagos népességszáma 429 fő (2001)
Településsűrűség 6,8 / 100 km²
Földrajzi adatok
Terület 176 km²
Folyóvizek Gyöngyös, Perint, Pinka

Kőszeghegyalja (németül: Günser Hügelland) az Alpokalja egyik kistája.

Határai[szerkesztés]

Természetföldrajzi határainak megvonása nem egyértelmű a földrajzi szakirodalomban.

A 2010-ben megjelent, akadémiai hátterű Magyarország kistájainak katasztere praktikus okokból Vas-hegy és Kőszeghegyalja megnevezéssel együtt tárgyalja a Hajdú-Moharos József nevéhez kötődő tájbeosztásban elkülönülő Vas-hegy rögjével, a kistáj keleti határait pedig a Répce- és a Gyöngyös-völgyben jelöli meg, azaz a Kőszeg és Csepreg közötti, Nemescsótól északra elterülő fennsíki részt, a Répce–Gyöngyös vízválasztó hátságot is ide sorolja.

Ez a szócikk alapvetően a Magyarország kistájainak katasztere című kiadvány adataira épül.

Földtan és domborzat[szerkesztés]

A fennsík medencealjzatát a Kőszegi-hegységre is jellemző, jura és alsó kréta kori metamorfitösszlet építi fel. Erre pannon és pleisztocén kori üledék, a Kőszegi-hegységből szállított durva kvarckavicshordalék, illetve a Gyöngyös-sík felőli keleti peremvidéken a Gyöngyös jégkorszaki vályoggal kevert pleisztocén kavicstakarója települt. A kistáj északkeleti részét alkotó Répce–Gyöngyös vízválasztó hátság medencealjzatára jellemzően löszös üledékek rakódtak.

A dél-délkeleti irányban enyhe lejtésű Kőszeghegyalja felszíne tagolatlan, csupán néhány kisebb eróziós-deráziós völgy, valamint a Répce–Gyöngyös vízválasztó hátságot lemetsző Gyöngyös-völgy, illetve a Vas-hegyet eltagoló Pinka szabdalja a felszínt. Legalacsonyabb pontja északkeleten, Csepregtől nyugatra található (195 m), legmagasabb pontja pedig a Vas-hegy (415 m). A Kőszeghegyalja északkeleti része a Répce, középső területe a Gyöngyös és a Perint, nyugati vidéke pedig a Pinka vízgyűjtő területe. A Kőszegi-hegységből lefutó további kisebb vízfolyások az Ablánc-patak, a Zsidányi-patak, a Borzó-patak, a Bozsoki-patak, a Sorok, a Nyeste-patak és a Szünösei-patak. Forrásokban nem bővelkedő terület, csupán az északkeleti területeken fakad néhány nagyobb vízhozamú forrás, például a németzsidányi Foglalt-forrás (35 l/min) és a Vízmosás-forrás (16 l/min). A Kőszeghegyalja egyetlen állóvize a tömördi Nagy-tó (4,5 ha).

Éghajlat[szerkesztés]

Mérsékelten hűvös terület, a hőmérséklet évi átlaga 8,8–9,0 °C között alakul, a Vas-hegy irányában egyre alacsonyabb átlaghőmérséklet a jellemző. Az évi napfénytartam ehhez viszonyítva relatíve magas, 1820–1850 óra közé esik. Mérsékelten nedves kistájaink közé tartozik, az évi csapadékmennyiség 680–720 mm közötti, a legtöbb egynapi csapadékot Kőszegen mérték (116 mm). A Kőszegi-hegység szélárnyékában elterülő fennsík uralkodó széliránya az északi.

Talaj és növényzet[szerkesztés]

A Kőszeghegyalja uralkodó talajtípusa az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, amely az összterület 91%-át borítja. A kistájra hulló csapadék jelentős mértékben kilúgozta ezt a talajtípust, így erősen savanyú, gyenge termékenységű terület. A Nemescsótól északra elterülő Répce–Gyöngyös vízválasztó hátság löszös üledékeire kedvező vízgazdálkodású és termékeny barnaföldek rétegződtek (7%), emellett a Gyöngyös völgyében nyers öntéstalaj (2%) található.

Potenciális erdőterület, természetes erdőtársulásai a foltokban erdeifenyővel elegyes gyertyános-kocsánytalantölgyesek és mészkerülő gyertyános-tölgyesek, amelyeket keleten cseres-kocsánytalantölgyesek, északon kis kiterjedésű bükkösök váltanak fel. A völgyek természetes vegetációját az égerligetek és a ligeterdők jelentik. Napjainkra a szervezett telepítés nyomán meglehetősen elszaporodtak a különféle fenyőfajok, s az egykor nagy területeken folytatott intenzív rétgazdálkodás helyszínei jellegtelen özönfajokkal (juhar, akác stb.) újraerdősültek. Kiterjedt gyepek, magaskórosok, cserjések és franciaperjés rétek is találhatóak a Kőszeghegyalján. Dealpin fajok (hamvas éger, szőrös baraboly, fehér sáfrány stb.) szórványos jelenléte mellett főként a savanyú talajt kedvelő acidofil fajok tenyésznek (dunántúli sás, porosz bordamag, kéklevelű körtike stb.). A kistáj különleges növénytársulásaiként említendőek a Pinka-szurdok vegetációja (csipkeharasztok, erdei csillaghúr stb.), valamint a Kőszeg melletti tőzegmohás lápok és mocsárrétek.

Területhasznosítás* Terület Területarány
Lakott terület 727,8 ha 4,1%
Szántó 8 435,8 ha 48,0%
Kert 691,9 ha 3,9%
Szőlő 454,4 ha 2,6%
Rét, legelő 916,4 ha 5,2%
Erdő 6 250,0 ha 35,6%
Vízfelszín 88,8 ha 0,5%

* A területhasznosítási adatok a kistáj Magyarországra eső területére vonatkoznak.

Népesség[szerkesztés]

A Kőszeghegyalja lakossága 16 566 fő (2001), népsűrűsége megközelíti az országos átlagot (94,1 fő/km²). A népesség eloszlása és a településhálózat ugyanakkor egyenetlen: a lakosság 71%-a a kistáj egyetlen városában, Kőszegen koncentrálódik. Kőszeg keleti előterében, a Perint–Gyöngyösön túli Répce–Gyöngyös vízválasztó hátságon a településhálózat viszonylag sűrű, de Horvátzsidány (856 fő) és Peresznye (615 fő) kivételével 300-as lélekszám alatti apró- és törpefalvak hálójából áll (Kiszsidány, Kőszegdoroszló, Nemescsó, Ólmod, Tömörd). A kistáj déli, Szombathely vonzáskörzetéhez tartozó vidékének településhálózata ritka, e viszonylag kiterjedt területre mindösszesen négy, 450–650 lakosú település jut: Bucsu, Felsőcsatár, Narda és Perenye.

A 2001. évi népszámlálás alapján a római katolikus felekezetűek aránya 75,7%, rajtuk kívül számottevő evangélikus (8,3%) és kisszámú református (2,1%) él itt. A magyar nemzetiségű többség részaránya 91,7%-os, rajtuk kívül nagy számban élnek horvátok (6,9%) a területen. Jelentősebb településeik Narda (részarányuk 67%), Horvátzsidány (37%), Peresznye (33%), Ólmod (26%) és Felsőcsatár (23%). A főként Kőszegen koncentrálódó német kisebbség részaránya 1,2%-os.

Források[szerkesztés]

  • Magyarország kistájainak katasztere. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Szerkesztette Dövényi Zoltán. (MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2010) ISBN 978-963-9545-29-8
  • Hajdú-Moharos József: Magyar településtár (Kárpát–Pannon Kiadó, Budapest, 2000) ISBN 963-00-5510-4
  • Népszámlálás 2001