Soproni-medence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Soproni-medence
Sopron, a kistáj legjelentősebb városa
Sopron, a kistáj legjelentősebb városa
Elhelyezkedés Alpokalja
Besorolás kistáj
Fontosabb települések Sopron, Harka, Kópháza, Ágfalva
Kistérségek Sopron–Fertődi kistérség
Népesség
Népesség 57 962 fő (2001)
Népsűrűség 1035,0 fő/km²
Vallási megoszlás 69,4% római katolikus, 7,4% evangélikus, 3,0% református és 0,3% görög katolikus
Etnikai megoszlás 96,6% magyar, 1,6% horvát (Kópháza lakosságának 46%-a) és 1,4% német (Ágfalván 7%)
Földrajzi adatok
Terület 56 km²
Legmagasabb pont Ágfalvánál (351 m)
Folyóvizek Ikva, Rák-patak, Kecske-patak, Liget-patak és Sós-patak
Állóvizek Fertő
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Pozíció Magyarország térképén
A Harkai-csúcs
A Lorettói Fekete Mária kegyhely Kópházán

A Soproni-medence (németül Ödenburger Becken) az Alpokalja egyik kistája Győr-Moson-Sopron megye, illetve az ausztriai Burgenland területén. A magyarországi részét tekintve 56 km²-es területű kistáj az Ikva felső szakaszának süllyedékes medencéje, amelyet északkeletről a Fertőmelléki-dombság, délkeletről az Ikva-sík, délnyugatról a Soproni-hegység, északnyugatról pedig a Vulka-medence határol. A kistájon terül el Sopron városának belterületi része.

Földtan és domborzat[szerkesztés]

A Soproni-medence a Soproni-hegységtől és a Fertőmelléki-dombságtól közrezárt, azokkal földtani szempontból azonban egy szerkezeti egységbe tartozó süllyedékes medence. Az északnyugat–délkeleti tengelyű medence tektonikus eredetét támasztják alá a Soproni-hegység felőli peremén a kristályos pala, a Fertőmelléki-dombság felőli szerkezeti vonalon pedig a szarmata mészkő jelentős, helyenként 25°-os rétegdőlései. A földtörténeti ókorban kristályos palából felépülő alaphegység a miocén során feldarabolódott, egyszersmind a későbbi Soproni-hegység kőzettömegétől eltérően a törésvonalak mentén erősen meg is süllyedt. Előbb a harmadidőszakban bádeni agyag üledék települt az alapkőzetre, majd erre az újpleisztocén időszakban az Ős-Ikva építette fel kavicstakaróját. A kainozoikumi eljegesedés során erre további vályogos, löszös üledékek rakódtak.

Az Ikva folyásának megfelelően északnyugat–délkeleti irányban enyhén lejtő medence felszíne kevésbé tagolt. A Vulka-medencével érintkező, kiteresedő északnyugati – már Ausztria területére eső – részén, az Ikva forrásvidékén kavicstakarós vízválasztó hátság alakult ki, s ezen a területen néhány tanúhegy is megmaradt, ahogy délkeleten a Harkai-kúp paleozóos kristályospala-kibukkanása. A délkeleti irányban keskenyedő medencét végül szűk völgynyílásban hagyja el az Ikva az Ikva-sík felé. Átlagos tengerszint feletti magassága 240 méter, legmagasabb pontja Ágfalvánál (351 m), legalacsonyabb pontja Kópházánál (158 m) található. A Soproni-medence teljes területe az Ikva vízgyűjtője, melynek a Soproni-hegységből lefutó fontosabb mellékágai a Rák-patak, a Kecske-patak, a Liget-patak és a Sós-patak.

Éghajlat[szerkesztés]

A kistáj klímája mérsékelten hűvös, az évi középhőmérséklet 9,5–9,8 °C között alakul, a délkeleti peremvidék átlaghőmérséklete rendszerint 0,5 °C-kal meghaladja az északabbra fekvő területekét. Az évi napsütötte órák száma nem haladja meg az 1800-at, ebből a nyári negyedévre kb. 690 óra esik. Csapadékosság tekintetében a kistáj a mérsékelten száraz és a mérsékelten nedves területek határzónáján fekszik. A kistáj egészére vetített éves csapadékmennyiség átlaga 640–660 mm között mozog, az északnyugati területekre hulló csapadék azonban ezt a mennyiséget rendszerint meghaladja. A legtöbb egynapi csapadékot Sopronban mérték (103 mm). Az uralkodó szélirány az északnyugati.

Talaj és növényzet[szerkesztés]

A Soproni-medence uralkodó talajtípusa a magasabban fekvő, völgyperemi területeket borító agyagbemosódásos barna erdőtalaj, a kistáj Magyarországra eső területének 65%-át ez fedi. A löszös üledékre települt erdőtalaj ugyan jó vízgazdálkodású, de kémhatása enyhén savanyú, harmadidőszaki üledékeken pedig erősen savanyú, így mezőgazdasági termelésre csak korlátozottan alkalmas. A medence alacsonyabban fekvő területei az Ikva árterét alkotják, így a kistáj egyharmadának talaját kedvezőbb termékenységű réti talajok (26%) és nyers öntéstalajok (9%) adják.

A természetes növénytakarót a medence keleti és déli peremvidékén cseres-kocsánytalantölgyesek, a nyugati határsávban gyertyános-kocsánytalantölgyesek adták, míg a kistáj központi részeire ligeterdők, gyepek, valamint foltokban láperdők és egyéb mocsári növénytársulások voltak jellemzők. Napjainkra az emberi tevékenység jelentősen átalakította a természetes vegetációt. A kistáj sűrűn települt, regionális közlekedési és ipari központ (Sopron), csupán mutatóban maradtak meg korábban kiterjedt láprétek, mészkerülő sziklai növénytársulások (Harkai-kúp) vagy természetes erdők (Kópháza térségében). A még beépítetlen területek java része jellegtelen gyep, magaskórós vagy pionírerdő.

Védett területei az Ikva-patak menti természetvédelmi terület, a Bécsi-domb természetvédelmi terület és a soproni botanikus kert.

Területhasznosítás* Terület Területarány
Lakott terület 1 336,2 ha 23,8%
Szántó 2 123,5 ha 37,9%
Kert 205,5 ha 3,7%
Szőlő 547,8 ha 9,8%
Rét, legelő 1 089,5 ha 19,4%
Erdő 301,0 ha 5,4%
Vízfelszín 2,2 ha 0,1%

* A területhasznosítási adatok a kistáj Magyarországra eső területére vonatkoznak.

Népesség[szerkesztés]

A magyarországi Soproni-medence lakossága 57 962 fő (2001). Területének mintegy egynegyede lakott terület, népsűrűsége kiugróan magas (1035,0 fő/km²). A kistájra esik a regionális központi szerepet betöltő Sopron város belterületi része (a hozzá tartozó Balf, Brennbergbánya és Sopronkőhida nem a Soproni-medencében fekszik), emellett három 1500–2000 lélekszámú település: Ágfalva, Harka és Kópháza.

A 2001. évi népszámlálás szerint a lakosság 69,4%-a római katolikus, emellett számottevő evangélikus (7,4%), kisszámú református (3,0%) és görög katolikus (0,3%) él a kistájon. A 96,6%-os részarányt kitevő magyarok mellett horvát (1,6%; Kópháza lakosságának 46%-a) és német (1,4%; Ágfalván 7%) kisebbség él a kistájon.

Források[szerkesztés]