Dráva-sík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dráva-sík
A Dráva és partmenti területeinek képe
A Dráva és partmenti területeinek képe
Elhelyezkedés Dunamenti-síkság, Alföld
Besorolás kistáj
Földrajzi adatok
Terület 1143 km²
Folyóvizek Dráva, Korcsina-csatorna, Gürü, Fekete-víz, Gordisai csatorna, Lanka-csatorna
Állóvizek 24 állóvíz (köztük a Cún–Szaporca-holtágrendszer), felszínük összesen 150 ha
Időzóna CET, UTC+1
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Pozíció Magyarország térképén

A Dráva-sík Magyarország déli határvidékének egyik kistája, az Alföldhöz sorolt Drávamenti-síkság része, a Dráva folyó keskeny balparti völgysíkja. Területe 1143 km² – ennek nyugati része Somogy, keleti része, az Ormánság és a Pécsi-síkság Baranya megyéhez tartozik. Északi határa éles, teraszszerű, déli határa maga a Dráva folyó.

Fiatal fejlődéstörténete[szerkesztés]

A kistájon a pleisztocén elején és közepén északról érkező vízfolyások rakták le hordalékukat. A Dráva-árok és a Drávamenti-síkság nem egységes szerkezetű árok, hanem kisebb részmedencék, illetve néha enyhén emelkedő felszínek együttese. A. felszínen és a felszín közelében mindenütt holocén kori folyóvízi üledékek települnek; főként iszap.

Természetföldrajzi viszonyai[szerkesztés]

A Dráva-sík tökéletes síkság. A tengerszint felett 96–110 m-rel terül el, tehát teljes magasságkülönbsége mindössze 14 m. Átlagos relatív reliefe 2 m/km² – ez nyugaton magasabb egy kissé. A Dráva árterülete a Baranya megyei szakaszon erősen kiszélesedik, ezért a felszín több mint fele ártéri síkság; 35%-a alacsony ármentes síkság – ezt futóhomokkal fedett, enyhén hullámos síksági részek tagolják. Legjellemzőbb formái az elhagyott meanderek.

A terület nagy része a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik.

Vízrajza[szerkesztés]

A Dráva folyása térképen
A Dráva Vízvárnál

A Drávának ez a szakasza (Drávatamási és Old között) 75 km hosszú. Említésre méltó bal oldali mellékvizei:

  • Korcsina-csatorna (38 km hosszú, 167 km² vízgyűjtővel).
  • Gürü (11 km, 76 km²),
  • Fekete-víz (76 km, 2021 km², de csak az alsó, Baranyahídvég alatti, 18 km-es szakasza tartozik a kistájhoz.
  • Gordisai csatorna (7 km, 43 km²),
  • Lánka-csatorna (25 km, 132 km2)

A terület mérsékelten csapadékos, vízfelesleggel. A Dráván tavaszelőn, a nyár elején és ősszel is lehet árvíz, amitől végig gátak oltalmazzák a bal parti árteret. A gátak mögötti terület belvizeit kb. 400 km csatornahálózat vezeti le.

A kistáj 24 állóvizéből 18 a Dráva holtága. Ezek felszíne összesen 150 ha, közülük a legnagyobb 24,5 hektáros. A három természetes tó együttes területe kb. 5 ha, a három víztározó felszíne összesen 137 hektár területű. A talajvíz mindenhol 2–4 m között található, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegű, keménysége 15–25 Nk°. A folyó jellemző hordalékanyaga a homok és az iszapos homok.

A rétegvizek nyilvántartott mennyisége 1–1,5 millió m³/km². A 100 m alatti mélységekből az artézi kutak helyenként 500 l/perc feletti vízhozamokat is produkálnak a felső pannon korú folyóvízi üledékekből, de ezek hasznosítását korlátozza a nagy vastartalom. Felsőszentmártonnál 40 °C-nál melegebb hévizet tártak fel. A felszínközeli vizek nitrátosodása miatt több kis település vízellátása csak ideiglenes.

Éghajlata[szerkesztés]

A kistáj éghajlatát alapvetően három hatás határozza meg, így időjárásában

  • kontinentális,
  • óceáni és
  • mediterrán elemeket is megfigyelhetünk.

A fő elemek közül a kontinentális hatás érvényesül a legkevésbé. Ezek a hatások a bonyolult vízrajznak köszönhetően változatos mikroklímákat alakítottak ki. A terület alapvető éghajlata nyugaton mérsékelten meleg és nedves, keskeny, középső részen mérsékelten meleg és mérsékelten nedves, a legnagyobb, kelet felé eső részén pedig meleg és mérsékelten nedves.

A napsütés nyugat és délnyugat felé fokozatosan csökken: kisebb, mint az alföldeken. A hőmérséklet ingadozása ennél kisebb. A nyár kevésbé forró, a tél kevésbé zord, mint az alföldeken. A késő tavaszi és kora őszi fagyok ritkábbak.

A csapadék eloszlása kevéssé szeszélyes. Az uralkodó szélirány északi.

Az évi középhőmérséklet a nagyjából 10,5 °C. A tél enyhe, így a leghidegebb januári hónapban a középhőmérséklet mindenhol −1 °C fölött van. A legmelegebb júliusban a keleti részen 21-22 °C az átlagos középhőmérséklet.

Az átlagos évi csapadék összege a terület nyugati részén 800 mm-hez közeli; kelet felé 700 mm-re csökken; az éves változékonyság igen jelentős. A legtöbb csapadék május-július között esik. A legesősebb hónap általában a május, a legszárazabb pedig a január és a február.

A tenyészidőszak 250 nap körül alakul. Az első fagyos nap rendszerint október végén köszönt be; az utolsó fagyos tavaszi nap április 5. környékén szokásos. A vegetációs időszakban mintegy 420–440 mm csapadék hullik. A több esőnek köszönhetően a meleg nyár ellenére is kedvező a vízellátottság: az évi átlagos vízhiány 75 mm körüli. Hó is viszonylag sok hull; telente 35-40 hótakarós napra számíthatunk. Az ariditási index 0,94–0,96. Az átlagos középhőmérséklet a teljes vegetációs időszakra számítva eléri a 17,5 °C-ot.

A Dráva-sík talajai[szerkesztés]

A kistáj legnagyobb részén folyóvízi üledékeken kialakult talajokat találunk; a Dráva meandereinek sorozatos kialakulása és lefűződése következtében az egyes típusok többnyire szórtan, mozaikos foltokban helyezkednek el. Másodlagos jelentőségű a holtágak antropogén feltöltése, valamint a kiszáradó felszíneken kialakult defláció. A talajok fejlődésére jelentős hatást gyakorol a talajvíz szélsőséges, a folyóhoz igazodó ingadozása. A Dráva közelében a humuszosodás, kifejlődését a rendszeres hordalékborítás akadályozza, ezért itt magasabb humusztartalmú területek csak a mélyvonulatokban találhatók.

A talajképző üledék a Dráva árterén döntően iszapos vályog, homokos vályog és homok. A mélyebben fekvő részeken agyagos vályog és iszapos-agyagos vályog is előfordul. Jellemző, hogy a mélyebben fekvő részeken az iszapos fedő vastagabb. A folyótól távolodva egyes részeken az agyagos, máshol a homokos jelleg erősödik.

A terület talaja a genetikai és talajföldrajzi osztályozási rendszerben az alábbi fő típusokba sorolható (jellemző előfordulásokkal):

Helyenként kétrétegű öntéstalajok is előfordulnak. A nyers öntéstalajok döntő része mára az ármentesítés és a földművelés hatására öntés réti talajjá alakult.

A talajok vízgazdálkodása az aránylag sok és kedvező eloszlású csapadék miatt is viszonylag jó – kivéve a kis területen előforduló homoktalajokat és az elenyésző arányú váztalajokat. A talajok nagy többsége jól vagy közepesen víznyelő és vízvezető, nagy vagy közepes vízraktározó képességű.

A talajok szervesanyag-készlete többnyire közepes (100–200 t/ha), a folyótól távolabb és inkább a somogyi részeken néhol kicsi (50–100 t/ha). A termőréteg vastagsága a váztalajok és az erodált részek kivételével több mint 1 méter. A talajok mészellátása heterogén: a somogyi részek talaja általában savanyú vagy gyengén savanyú, a baranyai szakaszán viszont a talaj általában már a felszíntől karbonátos, a gyengén savanyú részek ritkábbak.

Növényzete[szerkesztés]

Mocsári kockásliliom
Gyapjas gyűszűvirág
Békaliliom

A terület a zárt tölgyes övbe tartozik, de természetes növényzetének elsöprő többségét mezőgazdasági kultúrák helyettesítik. A természetes(hez közeli) növénytakaró hellyel-közzel csak a vízfolyások (egy része) mentén maradt meg: a síkságot zöld szalagokként tagolják a Dráva és a lefűződött holtágak mentén növő galériaerdők; ezek a Duna–Dráva Nemzeti Park részeiként védett természetvédelmi területek.

Növényzete alapján a Dráva-sík – pontosabban, a teljes Drávamenti-síkság a közép-európai flóraterület Pannonicum flóratartományának alföldi flóravidékéhez tartozik; ezen belül egyes szerzők a dél-alföldi flórajárás részének tekintik, míg mások önálló, Dravense flórajárásként (Drávamenti flórajárás) különböztetik meg.

A Dráva-sík somogyi része egyrészt a Zákányi-dombsággal (Zákány-őrtilosi dombsággal), másrészt a Belső-somogyi homokvidékkel határos. A Zákányi-dombság meredek lejtőinek alján viszonylag könnyen meghúzható a két tájegység határa, és ezek növényzete is radikálisan különbözik (mivel a Zákányi-dombság az Illiricum flóratartomány szlavóniai flóravidékének őrtilosi flórajárása). Más a helyzet a pannóniai flóratartomány Praeilliricum flóravidékéhez sorolt homokvidékkel, ami felé a domborzat és a növényzet átmenete is többé-kevésbé folyamatos: a legnagyobb különbség, hogy a somogyi Dráva-ártérről szinte teljesen hiányzik a Belső-Somogyra (Somogyicum flórajárás) általánosan jellemző homokpusztai flóra és vegetáció. A Dráva-sík somogyi részén megjelenő, de Belső-Somogy homokvidékéről hiányzó, keményfás ligeterdőkben és gyertyános-tölgyesekben élő növények:

A Dráva-sík baranyai részén is megjelenik, illetve gyakori számos olyan faj, amely a környező dombságokon hiányzik, illetve nagyon ritka. Ilyen növények:

Ide tartoznak még a Dráva mentén levándorolt dealpin elemek:

Állatvilága[szerkesztés]

A kistáj nyugati része a Közép-dunai faunakerület illír faunakörzetének Dráva-menti faunajárásába tartozik. A Dráva-mente és az Eupannonicum faunajárás (Nagyalföld) határának a Matty-Máriagyűd vonalat tekintik; e vonal körül a Dráva-sík keleti része állatföldrajzi szempontból átmeneti tartomány, amiben keverednek az Eupannonicum és az Illiricum elemei.

Társadalom- és településföldrajz[szerkesztés]

Gazdaságföldrajzi viszonyai[szerkesztés]

Leglényegesebb, hasznosítható nyersanyaga a kovácshidai tőzeg (0,5 M m³). A Drávához és mellékpatakjaihoz simuló, ármentesített felszínen igen egysíkú a gazdálkodás.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Kevey Balázs: A baranyai Dráva-sík gyertyános-tölgyesei, Natura Somogyiensis, 2007. 10. sz. 41–71. oldal Online hozzáférés
  • Kevey Balázs: A baranyai Dráva-sík tölgy-kőris-szil ligetei, Natura Somogyiensis, 2007. 10. sz. 11–39. oldal Online hozzáférés
  • Kevey Balázs - Tóth Viktória: A Baranyai-Dráva-sík fehér nyárligetei, Natura Somogyiensis, 2006. 9. sz. 47–62. oldal Online hozzáférés
  • Wágner László: Adatok a Dráva-sík flórájához és faunájához, Paeonia: a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság értesítője, 2003. 1. sz. 57–60. oldal
  • Kevey Balázs: Montán elemek a Baranyai-Dráva-sík erdeiben, Kitaibelia, 2001. (6. évf.) 2. sz. 299–321. oldal
  • Dénes Andrea - Kevey Balázs - Ortmann-né Ajkai Adrienne - Pálfai László: A Dráva-sík védelmet érdemlő területei, A Janus Pannonius Múzeum évkönyve - Természettudományok, 1997. 41/42. évf. 5–12. oldal
  • Dénes Andrea: Adatok a Dráva-sík flórájához, Botanikai közlemények, 1996. (83. évf.) 1-2. sz. 91–95. oldal