Fertőmelléki-dombság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fertőmelléki-dombság
Fertőrákos és a Fertőmelléki-dombság látképe
Fertőrákos és a Fertőmelléki-dombság látképe
Elhelyezkedés Alpokalja
Besorolás kistáj
Fontosabb települések Sopron, Fertőrákos, Balf
Kistérségek Sopron–Fertődi kistérség
Népesség
Népesség 4688 fő
Népsűrűség 70,0 fő/km²
Vallási megoszlás 75% római katolikus, 2,7% református és 1,3% evangélikus
Etnikai megoszlás 90% magyar, 8% német és 2% cigány
Földrajzi adatok
Terület 67 km²
Legmagasabb pont 327 m
Folyóvizek Rákos-patak, Tómalom-patak
Állóvizek Fertő
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Pozíció Magyarország térképén

A Fertőmelléki-dombság vagy Balfi-tönk az Alpokalja egyik kistája Győr-Moson-Sopron megye, illetve az ausztriai Burgenland területén (Ruster Hügelland). A magyarországi részt tekintve 67 km²-es területű dombságot süllyedékes medencék sora veszi körül: keletről a Kisalföldhöz tartozó Fertő-medence, délről és délnyugatról az Ikva völgye, vagyis az Ikva-sík és a Soproni-medence, északnyugatról és északról pedig a Vulka-medence határolja.

Földtan és domborzat[szerkesztés]

A Fertőmelléki-dombság földtani értelemben – noha az Ikva völgye, a Soproni-medence elválasztja tőle – a Soproni-hegység északkeleti nyúlványa, alaphegysége harmadidőszaki üledékes kőzetekből épül fel (lajtamészkő, szarmata mészkő, homokkő, konglomerátum stb.). Ezekre vályogos, löszös üledékek települtek az évmilliók során, de néhány tanúhegyen megfigyelhetőek kristályospala-kibukkanások is (Gödölye-bérc, 252 m; Réti-bérc, 234 m; Kő-hegy, 226 m). A kistáj nevezetes lajtamészkő-feltárása, egyben ipartörténeti emléke a fertőrákosi kőfejtő. Karsztjelenségekben, barlangokban nem bővelkedik a terület.

A délkelet felé enyhén lejtő, gyengén tagolt deráziós-eróziós dombság átlagos tengerszint feletti magassága 207 méter, legmagasabb pontja 327 méter, legalacsonyabb pontja 118 méter (Balfnál). A nyugati peremvidékén kialakult süllyedékes Kőhidai-medence némiképp tagoltabbá teszi a dombság felszínét. A kistáj a Rákos-patak és annak mellékvize, a Tómalom-patak vízgyűjtő területe, amelyek vize a Fertő tóba folyik. A bővízű források között említendő a fertőrákosi Nagy-forrás (900 l/min), valamint a Balf környékén a mélyből felbukkanó nátrium-kloridos, szulfátos keserűvízforrások: a 6–26 l/min közötti vízhozamú István-forrás, Wolfgang-forrás, Savanyúvíz-forrás, Fekete-forrás, Mária-forrás, Péter-forrás. Ezek gyógyászati célú hasznosítására épült ki a balfi gyógyüdülő.

Éghajlat[szerkesztés]

A kistáj klímája mérsékelten hűvös, az évi középhőmérséklet 9,5–9,8 °C között alakul, a vegetációs időszak középhőmérséklete 15,7°C. A sokévi hőmérsékleti átlag minimuma -14,8°C, maximuma 32,5°C. A fagymentes időszak április 22-től október 22-ig tart, hossza 181 nap. Az évi napsütötte órák száma sem haladja meg az 1800-at, ebből nyárra 702, télre 175 óra esik. Az éves csapadékmennyiség 640–660 mm között mozog, ezzel a mérsékelten száraz kistájak közé tartozik. A vegetációs időszak csapadékösszege 420 mm, a legtöbb egynapi csapadékot Fertőrákosnál mérték (80 mm). Az uralkodó szélirány az északnyugati, az átlagos szélsebesség a dombtetőkön eléri a 14–16 km/h-t. A hótakarós napok átlagos száma 45-50, az átlagos maximális hóvastagság 30–35 cm, az ariditási index 1,00-1,08 között változik.

Talaj és növényzet[szerkesztés]

Tölgy, jellemző fafaj a dombság területén
A fertőrákosi püspöki kastély

A felszín csaknem egészét különféle erdőtalajok borítják, így agyagbemosódásos barna erdőtalajok (a magyarországi terület 66%-án), barnaföldek (16%) és rendzinatalajok (16%). A barna erdőtalajok termőképessége gyenge, így javarészt ma is erdőterületek borítják, a barnaföldek vízgazdálkodása és termékenysége viszont egyaránt alkalmas szántó- és szőlőművelésre (a dombság a soproni borvidék része). Az említett talajtípusok mellett a Rákos-patak völgyét réti öntéstalaj borítja (az összterület 2%-a).

A Fertőmelléki-dombság potenciális erdőterület, természetes növénytársulásai a gyertyános–tölgyesek és a cseres-tölgyesek, de foltokban a mészkedvelő, illetve déli részein a mészkerülő tölgyesek is jellemzőek. A Kőhidai-medence területén egykor láprétek és ligeterdők terültek el. Az emberi tevékenység nyomán e természetes növénytakaró több helyütt megszűnt, s helyét leromlott erdőállomány, helyenként telepített akácosok és fenyvesek vették át. A kőbányászat a sziklagyepek és sztyeprétek elterjedését mozdította elő. Reliktumterületként maradt fenn a Kőhidai-medencében a Kistómalmi-láprét.

Területhasznosítás* Terület Területarány
Lakott terület 278,1 ha 4,2%
Szántó 1 089,9 ha 16,3%
Kert 252,5 ha 3,8%
Szőlő 1 184,9 ha 17,8%
Rét, legelő 1 043,0 ha 15,6%
Erdő 2 705,4 ha 40,6%
Vízfelszín 113,3 ha 1,7%

* A területhasznosítási adatok a kistáj Magyarországra eső területére vonatkoznak.

Népesség[szerkesztés]

A Fertőmelléki-dombság magyarországi területének egyetlen önálló községe Fertőrákos, de itt található a Sopronhoz tartozó Balf és Sopronkőhida is. A terület népessége 4688 fő (2001), népsűrűsége kevéssel meghaladja az országos átlag felét (70,0 fő/km²). A 2001. évi népszámlálás szerint a lakosság háromnegyede római katolikus, emellett kisszámú református (2,7%) és evangélikus (1,3%) él a kistájon. A mintegy 90%-os részarányt kitevő magyarok mellett 8,1%-nyi német és 2%-nyi cigány kisebbség él a kistájon.

A kistáj ausztriai oldalának jelentősebb települése Szentmargitbánya (Sankt Margarethen im Burgenland).

Források[szerkesztés]

  • Magyarország kistájainak katasztere. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Szerkesztette Dövényi Zoltán. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, 2010. ISBN 9789639545298
  • Hajdú-Moharos József: Magyar településtár. Kárpát–Pannon Kiadó, Budapest, 2000. ISBN 9630055104
  • Népszámlálás, 2001

Külső hivatkozások[szerkesztés]