Nógrádi-medence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozíció Magyarország térképén

A Nógrádi-medence (szlovákul: Ipeľská kotlina) Magyarországon a Börzsöny és a Cserhát között elterülő medence, amely zömében Nógrád megye területére esik, de nyugati része már Pest megye területe. Az északi rész Szlovákiához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

A Nógrádi-medence nagy része 2-300 méter tengerszint feletti magasságon terül el, amelynek nyugati határa az Ipoly-völgy, keleten pedig a Salgótarjáni-medence. A medence legnagyobb szélességét Balassagyarmatnál éri el, átnyúlik Szlovákia területére is.

Felépítése[szerkesztés]

A medencét nagy részben a kiscelli agyag, glaukonitos homokkő, továbbá a slir és pleisztocén szoliflukciós iszapos üledék, az úgynevezett palóc lösz építi fel. Alapvető jellemzője a szoliflukciós és deráziós formák, egyébként a vízfolyások halomvidékké alakították a táj többi részét.

A medence nyugat része, az Ipoly-völgy egy fiatal süllyedékterület, míg keleti, Salgótarján térsége egy fokozatosan emelkedő, barnaszenet tartalmazó üledékes rétegsor, amely aztán átmegy vulkanikus hegységbe.

A Nógrád megyei szénbányászat szinte teljes egésze a medence területére összpontosult. A bányákat 1840-es évektől egészen az 1990-es évekig művelték. A telepek 600-700 méteres mélységben helyezkedtek el. A legintenzívebb kitermelés az 1960-as években volt.

Élővilág[szerkesztés]

A táj hajdan erdőkben gazdag volt, amelyeknek a nagy részét a 19. századtól kezdve kivágták, mert a bányászatnak szüksége volt bányafára. Manapság az alacsonyabb térszíneken mezőgazdasági művelés folyik, csak a magasabb területeken maradtak meg a zárt erdőtársulások. Az egykori bányásztelepülések környezetét „technogén formák” jellemzik, ami az ember által okozott bányászati tevékenységet jelenti.

Irodalom[szerkesztés]

  • Frisnyák Sándor: Magyarország földrajza, Tankönyvkiadó, Budapest, 1977. ISBN 9631718778 pp. 243.

Külső hivatkozások[szerkesztés]