Szatmári-Tiszahát

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A Szatmári-Tiszahát magyarországi területe a Tisza bal partja mentén, Tiszabecstől Záhonyig terjed. A terület Tiszabecs és Szatmárcseke közötti szakaszán a Tisza határfolyó, melynek csak a bal oldala magyar terület.

Tiszacsécse, Móricz Zsigmond szülőháza

A Tiszahátnak a Tiszától jobbra eső része a trianoni békeszerződés óta a mai Ukrajna területére esik.

Leírása[szerkesztés]

A Tiszahát a holocén mederváltozásai, üledékfelhalmozásai által alakult ki a Tisza árvizeinek ismételt hordalékterítései nyomán, 1- 3,5 m magas folyóhátak formájában.

Ez a viszonylag magasabb hátság különösen fontos volt az ember megtelepedésében, a hátakon épültek fel ugyanis a települések, és itt vált lehetővé a szántóföldi gazdálkodás is, míg a folyóhátat megszakító természetes, ritkábban mesterséges "fokok" vezették le a folyók árvizeit az ártéri síkság alacsonyabb területeire.


A Tiszahát nevezetesebb települései[szerkesztés]

Szatmárcseke, Kölcsey Ferenc síremléke a kopjafás temetőben. Légifotó

Magyarországon[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Túristvándi, vízimalom
Nagyar, Petőfi fa. Ez alatt írta a költő a Tisza című versét
A Túr Sonkádnál
Kölcse, fa harangtorony