Közép-Tisza-vidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Hortobágy látképe a Hortobágy folyóval
Villás sás (Carex pseudocyperus)

A Közép-Tisza-vidék a Tokajtól Tiszaföldvárig terjedő síkság elnevezése, mely a Taktaköz, Borsodi-ártér, Hortobágy, Jászság és a Nagykunság területét foglalja magába.

Leírása[szerkesztés]

Mocsári csorbóka (Sonchus palustris)

A Közép-Tisza-vidék az Északi-középhegységből a Körös-vidék irányába tartó vízfolyások feltöltődéséből alakult ki. A Tokaji-kapuban a würm időszak vége felé megjelent Tisza felszínformáló tevékenysége a kezdeti időkben csak a Hortobágy területét érintette, majd később, mikor jelenlegi futásirányát felvette, a terület helyi vízrendszere megváltozott, miáltal a korábban dél-délkeleti irányba tartó vízfolyások már nem érték el a tiszántúli területeket. A hatalmas kanyarulatokat leíró Tisza a környék korábbi hordalékkúp-felszínét oldalazó erózióval jelentősen átalakította, és nagy területekre kiterjedő áradásai során nagy mennyiségű üledéket halmozott fel, mely folyamat egészen a folyószabályozásig tartott, ezáltal jött létre az Alföld legtökéletesebb síksági tája.

A Közép-Tisza-vidék pleisztocén idején kialakult hordalékkúp-síkságának kisebb-nagyobb homokbuckás területeit, alacsony löszös hátait, morotváit az emberi tevékenység hatásai teszik változatossá. A vidék különlegessége a részben védett Hortobágy, amely a kelet-európai füves pusztákon kívüli Európa egyetlen valódi füves pusztája.

Növényvilága[szerkesztés]

Réti őszirózsa (Aster sedifolius)
Ártéri fákra felkúszó ligeti szőlő (Vitis sylvestris)

A Közép-Tisza-vidék jelenleg nagyrészt szántóföldi hasznosítású. A vidék vegetációját főleg a kőris-szil ligeterdők határozzák meg Tisza menti puhafaligetekkel és az egykori medermaradványokban magassásosokkal, nádasokkal tarkítva. Prügy és Taktabáj között homoki és tatárjuharos tölgyesek, Szerencs-Bekecs előterében pedig szikesek találhatók.

Növényvilágának jellemzői a Tisza és a Takta mentén a puhafaligetek, aljnövényzetükben nyári tőzikével, (Leucojum aestivum), ligeti szőlővel (Vitis sylvestris), telepített nemes nyárasokkal, füzesekkel vegyesen.

A keményfaliget-maradványokban több helyen megtalálhatók a madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis), az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) maradványai. A holtágak, morotvák növényzetének jellemzői a hínárvegetáción túl a rucaöröm (Salvinia natans), a sulyom (Trapa natans) és a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), de itt-ott értékes úszólápszigetek is kialakultak, rajtuk megtelepedett tőzegpáfránnyal (Thelypteris palustris), gyilkos csomorikával (Cicuta virosa), villás sással (Carex pseudocyperus).

A mélyebb fekvésű területeken kialakult mocsárrétek és magassásosok élőhelye többek között a pompás kosbor (Orchis elegans), a mocsári csorbóka (Sonchus palustris), a Tisza-parti margitvirág (Chrysanthemum serotinum), míg a rekettyefüzesekben és fűzlápokban megtalálható a kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum), a szálkás pajzsika Dryopteris carthusiana)is. A reliktum jellegű szikes erdei réteken pedig megőrződtek a sziki kocsord (Peucedanum officinale), a réti őszirózsa (Aster sedifolius), a fátyolos nőszirom (Iris spuria) egyes példányai is. Az egykor elterjedt löszpusztagyepek erősen bolygatott állományainak maradványai azonban csak elvétve fordulnak elő az övzátonyok tetején. A kiskörei erőmű okozta talajvízszint-növekedés miatt bekövetkezett talajfelszín-közeli sófelhalmozódás másodlagos szikes rétek kialakulásához vezetett, e területek jellemző növénye a magyar sóvirág (Limonium gmelinii).

Állatvilága[szerkesztés]

Rezes futrinka (Carabus ullrichii)

A Közép-Tisza-vidék állatállománya is igen gazdag:

A vidék egykori keményfa-ligeterdeit fölváltó őshonos fűz-nyár ligeterdőkben megtalálható többek között a védett pompás virágbogár, az aranyos bábrabló, a kis szarvasbogár, az Orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) és a rezes futrinka (Carabus ullrichii).

Fészkelő madarai közül itt él a rétisas, fekete gólya, barna kánya, de néha fészket rak egy-egy kerecsensólyom is. Az egyéb védett fajok között gyakori az egerészölyv, héja, macskabagoly, zöld küllő és a fekete harkály, az énekesek közül pedig a fülemüle, barátka, őszapó, vörösbegy, erdei pinty és berki tücsökmadár.

A holtágak mentének sűrűbb részein vaddisznók, őzek tanyáznak. Az öreg fák odvaiban denevérek élnek. A ragadozók közül elsősorban a nyest, menyét, vörös róka és a vadmacska található itt, a vízimadarak közül pedig szürke gémek, kárókatonák, bakcsók élnek itt.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]