Sokorói-dombság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sokorói-dombság
Elhelyezkedés Bakony-vidék, Dunántúli-középhegység
Besorolás kistáj
Fontosabb települések Écs, Felpéc, Ménfőcsanak, Győrság, Győrújbarát, Győrasszonyfa, Győrság, Győrszemere, Kajárpéc, Koroncó, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd, Románd, Sokorópátka, Táp, Tápszentmiklós, Tarjánpuszta, Tényő, Töltéstava, Gic, Lovászpatona, Nagydém
Népesség
Népesség 27614 fő
Népesség alakulása A népességszám változása 1949-1993 között: -15,0%
Etnikai megoszlás 99,3%-a magyar, 0,36% cigány, 0,05% német
Földrajzi adatok
Terület 300 km²
Időzóna UTC+1
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Pozíció Magyarország térképén

Győrtől délkeletre, a Győri-medence és a Bakony között helyezkedik el a Sokorói-dombság vagy Pannonhalmi-dombság, Magyarország egyik kistája. Magyarország legújabb tájbeosztása szerint a Dunántúli-középhegység nagytájhoz (makrorégió) tartozik. Régebben a Kisalföld peremvidékéhez sorolták. Ez is mutatja, hogy a táj átmeneti terület a Kisalföld és a Dunántúli-középhegység között.

A Sokorói-dombság körül elhelyezkedő települések néprajzi, illetve társadalomföldrajzi elnevezése Sokoró vagy Sokoró térség.

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

A szakirodalom a három dombsorból (Pannonhalma, Ravazd-Csanaki vonulat, Sokoró) és két fő völgyből (Pannonhalmi völgy, Tényői völgy) álló kistájat a közelmúltig mindenütt Pannonhalmi-dombság néven említette. Néhol azonban megtaláljuk a Sokoró (Sokorói-halomvidék) nevet is, amelyet az egész területre alkalmaznak. A táj elhatárolása nem könnyű. Délről a Bernát-patak (Bornát patak) és a sokorói Bakony ér, keleten a Vezseny-ér és a Pándzsa-patak egy szakasza alkotja a határt. Pontosabb az elhatárolás, ha a dombság peremén települt falvakat összekötő vonalat tekintjük határnak. Ez a vonal a Nagydém és Hathalom – GicRomándBakonypéterdTápszentmiklósTápNyalkaPázmándfaluTöltéstavaGyőr (Ménfőcsanak) – FelpécKajárpécNagydém községeket köti össze. Így viszont a községek közigazgatási területe nyúlik át a szomszédos tájak és Veszprém megye területére.

A Pannonhalmi-dombság területe 300 km², más adatok szerint 241 km², ami szintén az elhatárolás nehézségeire utal.

Legmagasabb pontja a Szent Pál-hegy (Nyúl és Tényő között), 316 méter.[1]

A három dombvonulat közül a középső a leghosszabb, a legszélesebb és a legmagasabb. A dombvonulatok területének jelentős részét erdő borítja; jellemző fafaj a cser, ami mellett még kocsányos tölgyet, erdei- és feketefenyőt, valamint akácot találunk nagyobb térfoglalással.

Éghajlat[szerkesztés]

Az idegenforgalomra és a mezőgazdaságra nagy hatással van az adott térség éghajlata. A Sokorói-dombság éghajlata mérsékelten meleg – mérsékelten száraz.

Az éghajlati elemek egyike a napfénytartam. A napsütéses órák átlagos évi száma kevéssel meghaladja az 1950 órát. Észak felé növekszik, és eléri a 2000 órát. Jól jellemzik a dombság éghajlatát Lovászpatona adatai, ahol évi átlagban 1984 óra napfénytartamot mértek. A táj borultságára utal az, hogy a felhőzet évi átlagban Pannonhalmán 59%, ami elég magas érték, mert a közelben, a Bakony legnagyobb részén ennél alacsonyabb értéket figyeltek meg. A felhőzet évi menetében a maximum decemberben van, amikor 75%-ra emelkedik a havi átlag, a minimum augusztusban és szeptemberben jelentkezik 47%-os értékkel.

A hőmérséklet évi járása hasonló az ország többi részéhez. A tél viszonylag enyhe. Január középhőmérséklete -1,9 °C (270 m tszf) ez az érték észak felé növekszik, hisz Győr januári középhőmérséklete csak -1,1 °C . Délen, a Bakonyban már -2 °C alá csökken. A tavasz általában korán kezdődik, a fagyok április 15-e körül megszűnnek. A nyár mérsékelten meleg, ezt mutatja, hogy Pannonhalma júliusi középhőmérséklete 20,5 °C. Ősszel az első fagyok ideje október 15-20. A fagymentes időszak hossza 188 nap körül van.

Az évi középhőmérséklet Pannonhalmán 9,8 °C, de a dombság északi részén eléri 10 °C -t. A hőmérséklet közepes ingása 22,4 °C, ami elég magas értéket jelent. A tenyészidőszak középhőmérséklete 16,6 °C, ami a mezőgazdasági termeléshez megfelelő alapot jelent.

Területén uralkodó az észak, északnyugati szél, az átlagos szélsebesség valamivel több, mint 3 m/sec. Az évi csapadék mennyisége 600 mm körüli értéket mutat. Északon valamivel kevesebb, délen több (például Lovászpatona 626 mm). A nyári félévben 340–360 mm eső várható. A csapadék dél felé való növekedését jól mutatja, hogy Pannonhalmán 575 mm, Nyúlon 614 mm, Ravazdon 618 mm és Lovászpatonán már 626 mm az évi átlagos csapadékmennyiség. A csapadék évi mennyisége jelentős eltérést mutat. Az éghajlat alapján kevéssé hő- és vízigényes növények termelhetők eredményesen.

Turizmus[szerkesztés]

A Sokorói-dombság legegyszerűbben Győrből érhető el. Kerékpárosok számára a Fertő tavi és szigetközi kerékpárutakról is jól megközelíthető. Az terület turisztikai értékét növeli a Bakony hegység, illetve azon keresztül a Balaton közelsége.

Látnivalók[szerkesztés]

A dombvonulatok között futó völgyekben a Rábáig lefutó lankákon falvak és hegyközségek, betelepült szőlőhegyek találhatók. Annak a népi építészeti stílusnak, amelyet újabban a néprajz önálló kisalföldi házvidékként különít el, legszebb példáit épp a Sokoró vidékén lelhetjük meg. A típust nem az építőanyagai, hanem beosztása, tüzelő és füstelvezető berendezései, valamint a fő szerkezeti elemei alapján határozták meg. E központi bejáratú, háromosztatú, szabadkéményes, zárttüzelős szobájú, ágasfás, majd később ollólábas, szelemenes tetőszerkezetű ház, és a hozzátartozó porta a 17. századtól adott otthont a születésnek és a halálnak (például Tényőn, Tápon, Győrújbaráton, Pannonhalmán stb.)

A Sokorói-dombság települései[szerkesztés]

Écs, Felpéc, Győr – Ménfőcsanak, Győrság – Sághalomalja, Győrújbarát, Győrasszonyfa, Győrság, Győrszemere, Kajárpéc, Koroncó, Nyalka, Nyúl, Pannonhalma, Pázmándfalu, Ravazd, Románd, Sokorópátka, Táp, Tápszentmiklós, Tarjánpuszta, Tényő, Töltéstava.

Gic – Hathalom, Lovászpatona, Nagydém.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Győr-Sopron megye térképe, Budapest, 1985. Kartográfiai Vállalat

További információk[szerkesztés]

  • Mészáros Krisztina - Peimli Piroska: Világörökség a természet ölén: a Pannonhalmi-dombság, Természetbúvár, 2011. (66. évf.) 2. sz. 16-17. old.
  • Schmidt Dávid - Lengyel Attila: Adatok a Pannonhalmi-dombság flórájának ismeretéhez, Flora Pannonica, 2008. 6. évf. 25-57. old.
  • Tuba Márta: Nyúl község nyelvkincse: Pannonhalmi-dombság, Magyar nyelvjárások, 1993. 31. köt. 135-137. old.
  • Ringer Árpád: Régészeti adatok a Marcal-medence és a Pannonhalmi-dombság előterének felszínfejlődéséhez, Földrajzi értesítő, 1983. (32. évf.) 3-4. füz. 518-519. old.
  • Juhász Ágoston: Az Északi-Bakony előtere és a Pannonhalmi-dombság domborzata, Földrajzi értesítő, 1983. (32. évf.) 3-4. füz. 421-431. old.
  • Balogh János: Lejtőszög és lejtőkitettségi viszonyok a Pannonhalmi-dombság és a Bakony északi előterében, Földrajzi értesítő, 1983. (32. évf.) 3-4. füz. 515-517. old.
  • Darabos Ferenc: A Sokorói-dombság településeinek turizmusa, A földrajz tanítása: módszertani folyóirat, 2001. (9. évf.) 5. sz. 27-31. old.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]