Visegrádi-hegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Visegrádi-hegység
Kilátás a Dunakanyarra a Dobogó-kőről
Kilátás a Dunakanyarra a Dobogó-kőről

Magasság 699 m
Hely  Magyarország,
Pest és Komárom-Esztergom megye
Hegység Északi-középhegység
Legmagasabb pont Dobogó-kő (700 m)
Típus vulkanikus
Elhelyezkedése
Visegrádi-hegység (Magyarország)
Visegrádi-hegység
Visegrádi-hegység
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 45′ 28″, k. h. 18° 58′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 45′ 28″, k. h. 18° 58′ 24″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Visegrádi-hegység témájú médiaállományokat.

A Visegrádi-hegység a Dunakanyarban fekvő vulkanikus eredetű hegyvonulat, amely földrajzilag az Északi-középhegység középtája, geopolitikailag azonban többnyire a Dunántúli-középhegység Dunazug-hegyvidékéhez sorolják. Az Északi-középhegység többi középtájával ellentétben a Duna jobb partján található.

A Pilist és a Visegrádi-hegységet a Pomázt Esztergommal összekötő egyenes mentén húzódó Dera- és Szentléleki-patak völgye választja el egymástól.

A hegység névadója a hegység északi oldalán, a Dunakanyar mellett fekvő Visegrád városa. Népszerű kirándulóhely, áthalad rajta az Országos Kéktúra útvonala is. Régészeti jelentősége kiemelkedő.

Kialakulása[szerkesztés]

A hegység fejlődése a triászig vezethető vissza. A terület több mint 200 millió éven keresztül változatos, főleg tengeri, részben szárazföldi üledékképződés színtere volt. A felső triászban sekély tengeri karbonátos üledékek rakódtak le.

Az oligocén elején, kb. 35 millió évvel ezelőtt a Visegrádi-hegység helyén egy, a mai Duna-deltavidékhez hasonló jellegű, üledékgyűjtő terület alakult ki. A késő oligocénben tengerszint-süllyedés következett be, melynek hatására mocsaras, tengerparti őstáj alakult ki.

A hegység mai arculatát a fiatal, 14–15 millió éves, középső miocén vulkanizmus alakította ki. A középső miocénban az addigi mocsári környezetben indult meg az a vulkáni tevékenység, ami a hegységet kialakította. A kisebb vulkáni kúpok és lakkolitok mellett egy hatalmas kaldera is rekonstruálható. A hegység a Börzsönnyel rokon, miocénkori vulkanikus eredetű andezitből épül fel.

A hegység kialakulása két szakaszra bontható. Ennek első szakaszából származó korai termékek egyrészt a felszín alatti kis mélységben megszilárduló telérkőzetek, szubvulkáni testek (lakkolitok) vagy lávadómok, dagadókúpok (extrúziók), másrészt ún. freatomagmás robbanásos kitörések nyomán képződött vulkáni törmelékek. Ez utóbbiak a karszt- és rétegvizekkel érintkezve nagyon heves robbanásokat produkálhattak, mert a területet piroklasztitokkal főleg ignimbritekkel borította el. Az első szakasz termékei andezites-dácitos összetételűek. Azonosítható központjaik Strázsa-hegy, Lencse-hegy, Babos-hegy a dunabogdányi Csódi-hegy stb.

A kialakulás második szakaszának vulkanitjai kőzettanilag piroxén-amfibolandezites, kitöréstermékek szempontjából pedig blokk- és hamuár-üledékek, néhol horzsakövek voltak. Az első nagyméretű, jó 10 km átmérőjű andezites rétegvulkán beszakadt peremének maradványa (szomma) a 700 m-es Dobogó-kőig húzódó gerincív, ami kisebb-nagyobb megszakadásokkal az Urak asztalánál át egészen a Nagy-Villámig azonosítható. A későbbi vulkáni működések hozták létre a „köveket”: a Prédikálószék és a Vadálló-kövek is így jöttek létre. A második szakasz végén alakul ki a Keserű-hegyi rétegvulkán, aminek maradványai a Keserű-hegy, majd a Lepence-völgyi lealacsonyodás után az Öreg-Pap-hegytől a Mátyás-hegyig ereszkedő vulkanitokban ismerhető fel.

A hegy tehát 16 és 14 millió évvel ezelőtt keletkezett, fő tömege 14 millió éves és a pleisztocénig eredendően üledékképződéstől mentes terület volt, a jégkorszakban löszfelhalmozódás volt jellemző.[1]

Domborzata[szerkesztés]

A hegység keleti részének legfontosabb kiemelkedései a Nyerges-hegy, illetve a Vörös-kő. Pilisszentlászlótól északra helyezkedik el az Öreg-Pap-hegy és az Urak asztala. A hegység "központja" a Dobogó-kő és környéke a Rám-szakadékkal, ill. a Prédikálószékkel. Ettől nyugatra az alacsonyabb Maróti-hegyek találhatóak.

A Pilis és a Visegrádi-hegység közös hegytömbjének tíz legmagasabb pontja közül négy található a Visegrádi-hegységben: a negyedik legnagyobb Dobogó-kő (699 méter), a hatodik helyezett Öreg-vágás-hegy (654 méter), a kilencedik Prédikálószék (639 méter) és a tizedik Urak asztala (593 méter). A teljes Dunazug-hegységen belül ez a lista csaknem azonos, azzal a különbséggel, hogy a Gerecse legmagasabb pontjának számító, 634 méteres Nagy-Gerecse miatt az Urak asztala már nem fér be az első tíz helyezett közé.

Dobogó-kő[szerkesztés]

A Visegrádi-hegység legmagasabb pontja a Dobogó-kő, itt áll az 1898-ban átadott báró Eötvös Loránd menedékház és itt hozták létre a mai Magyarország első sípályáját.

Mogyoró-hegy[szerkesztés]

A Mogyoró-hegy Visegrád felől könnyen megközelíthető kirándulóközpont, mely erdei játszóterekkel, autóparkolóval, séta- és turistautakkal igen sok hétvégi kirándulót vonz. A hegyen működik a Madas László Erdészeti Erdei Iskola,[2] ahol nyári gyermektáborokat rendeznek. 1984-ben hozták létre itt az 1,5 hektár területű vadbemutató kertet, ahol gímszarvasok és vaddisznók élnek. A hegyen több, tűzrakóval és kiszolgálóegységekkel ellátott táborozóhelyet is kialakítottak, ahol nagyobb sátortáborok is állíthatók.[3] A környezet állat- és növényvilágát, földrajzi jellemzőit tanösvények segítségével ismerhetik meg a túrázók, melyhez segédanyagok az Erdei Művelődés Házában kaphatók.[4]

Túrázás a Rám-szakadékban

Rám-szakadék[szerkesztés]

Magyarország egyik legnépszerűbb, legtöbbet látogatott szurdokvölgye a Rám-szakadék. A kirándulók az egy kilométeres szurdok két végpontja között 112 méter szintkülönbséget küzdhetnek le, a szurdok sziklafali néhol elérik a 35 méteres magasságot. Az esős időben felduzzadó, nagy esésű patak és a sziklás terep miatt az utat vasalták. A kapaszkodók felújítására legutóbb 2006-ban került sor, amikor több acélsodronyos vagy láncos szakaszt fix kapaszkodókkal láttak el, növelve a turistaút biztonságát.[5] Az útvonal járhatósága az időjárás függvénye, így indulás előtt érdemes tájékozódni.

Pilisszentkereszti szurdok[szerkesztés]

A Pilis és a Visegrádi-hegység határán folyó Dera-patak által mélyített 1-1,5 km hosszú, kelet-nyugat irányú szurdokvölgyben turistaút és tanösvény vezet. A Dera néhol a felszín alá futva búvópatakként halad a völgyben. A patak neve is a szűk szurdokra utal; rést, szakadékot jelent.[6] A víz által vájt meredek szurdokfalakon láthatók a két hegység eltérő kőzeteinek rétegződései.[7] A szurdokon keresztülhalad az Országos Kéktúra útvonala is.

Holdvilág-árok[szerkesztés]

Vadálló-kövek[szerkesztés]

A Prédikálószék északnyugati lejtőjén, egy oldalgerincen vulkanikus eredetű sziklaképződmények sorakoznak, melyeket Vadálló-köveknek neveznek. Anyaguk törmelékes vulkáni kőzet, andezit-agglomerátum.[8] A sziklák neve: Nagytuskó, Széles-torony, Bunkó, Függőkő, Felkiáltó jel és Árpád trónja.[9]

Prédikálószék[szerkesztés]

Az új kilátó a Prédikálószéken, 2016-ban

A Visegrádi-hegység egyik hegye a Prédikálószék. A hegycsúcs 639 méteres tengerszint feletti magasságával a hegység harmadik legmagasabbja a Dobogó-kő és az Öreg-vágás-hegy után. 2016-ban új kilátóhelyet adtak át a csúcsán, melyből igen jó kilátás nyílik a Dunakanyarra. A csúcsra jelzett turistaút vezet piros háromszög jelzéssel a Vadálló-kövek illetve Pilisszentlászló irányából.[9][10]

Vízrajza[szerkesztés]

A Dunakanyar Visegrádról

A hegységet északról és keletről a Duna, délről a Dera- és Szentléleki-patak határolja. A területének legfontosabb patakjai a Bükkös-patak, a Sztaravoda-patak és a Malom-patak.

Dunakanyar[szerkesztés]

A jellegzetes dunakanyari kép is a terület része. A Duna, miközben a Visegrád és a Börzsöny akár 2-300 métert is kiemelkedett, ezzel lépést tartva mély szakaszos teraszt vésett ki (antecendes völgy). Egyes elképzelések szerint epigenetikus völgy, azaz átöröklött meander, de ez ellen sok az érv.[forrás?]

Kaán Károly-forrás[szerkesztés]

A forrást először 1938-ban építették ki, melyet a szentendrei 914. számú Endre Cserkészcsapat készített. 1974-ben Bertényi Miklós erdőmérnök új foglalást készíttetett a forrásra. A forrás közelében erdei pihenőhely és tűzrakóhely található. A forrás vize iható. A forrás névadója Kaán Károly erdőmérnök.[11]

Kárpát-forrás[szerkesztés]

A Pilisszentlászló közelében eredő Kárpát-forrás körül tűzrakóhely, erdei pihenőhely és táborozóhely található, így kedvelt hétvégi túraállomás. A forrás vize iható, hozama jellemzően igen kicsi.[12] Vize a közeli Bükkös-patakot táplálja. Közelében található a Németh Ferenc-pihenőhely tűzrakóval, asztalokkal. Vízadó kőzete miocén andezittufa.[13]

Szilágyi Bernát-forrás[szerkesztés]

A Sikárosi-rét közvetlen közelében található időszakos foglalt forrás. Foglalása körül kőfal áll, melyen emléktáblák is állnak. Vízadó kőzete miocén andezittufa.[13]

Barlangjai[szerkesztés]

A hegységben található Bölcső-hegyi-barlang Magyarország legmélyebb nem karsztos kőzetben kialakult barlangja (33 méter mély). Egyik jellemző barlangképző tényező a hegységben a kőzetcsuszamlás, például a Vasas-szakadékban. A Visegrádi-hegységben található, legalább 10 méter hosszú barlangok a következők:

név alapkőzet hossz (méter) település megjegyzés
Bölcső-hegyi-barlang 85 Pomáz
Disznós-árki-barlang andezitagglomerátum 70 Pilismarót
Vasas-szakadék I. sz. barlangja andezitagglomerátum 50 Szentendre
Apátkút-völgyi-barlang andezittufa 40 Visegrád részben mesterséges, eltűnt (valószínűleg beomlott)
Vasas-szakadék III. sz. barlangja andezitagglomerátum 29,5 Szentendre
Vasas-szakadék IV. sz. barlangja andezitagglomerátum 25 Szentendre beomlott
Vasas-szakadék II. sz. barlangja andezitagglomerátum 25 Szentendre
Ötlyukú-barlang andezitagglomerátum 18,5 Dömös
Kőtorony-alatti-barlang andezitagglomerátum 16 Dömös
Domini-barlang andezittufa 15,9 Pomáz
Dömör-kapui-barlang andezit 13 Szentendre részben mesterséges (konzekvenciabarlang)
Hársas-zsomboly andezitagglomerátum 10,5 Visegrád
Varga-lyuk andezitagglomerátum 10 Pilisszentkereszt
Tűfok-barlang andezittufa 10 Esztergom (Pilisszentlélek)

A barlangokon kívül van még néhány barlangnak nevezett, a turistatérképeken barlangjellel feltüntetett mesterséges üreg is a hegységben. Ilyen üreg a Macska-lyuk, a Sas-kövi-barlang, a Vízesés-alatti-barlang, a Weislich-barlang és az Y-ágú-barlang.

Növényzete[szerkesztés]

Kosbor

A Visegrádi-hegység a Bakonyicum flóravidék, ezen belül a Visegradense flórajárás része, mely utóbbi magáról a hegységről kapta a nevét. A Visegrádi hegységben 6-800 különféle növényfaj lelhető fel, melyek közül kb. 40-60 faj védett.[14]

A Visegrádi-hegység és a Pilis, bár történetük és talajviszonyaik eltérőek, növényzetük sok hasonló jelleget mutat. A Visegrádi-hegység vulkáni andezites és a Pilis üledékesmészkő-eredetű talaján ugyanis olyan növénytársulások állományai vannak jelen, melyek mindkét talajtípushoz jól alkalmazkodnak. Az andezit kalciumtartalma ugyanis a kőzet mállásakor felszabadul, mely lehetőséget nyújt a mészkedvelő növények megtelepedésének.[15]

A Visegrádi-hegység a környezetéhez képest némileg csapadékosabb, és kicsit alacsonyabb az átlaghőmérséklete is. Az átlagos évi középhőmérséklet 9,3 fok, az éves csapadékösszeg 590 mm körüli.[16] A hegységben sok a vízfolyás, a lehulló esővíz a vulkanikus kőzet mélyedéseiben kisebb-nagyobb tavacskákat hoz létre. Ezek ökológiai szempontból igen értékes élőhelyek. Gazdag az élővilág a patakok, tavacskák, kis lápok élettereiben (például a Kerek-tó környékén a Búbánat völgyében). A mocsári és vízparti növények közül például a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), a mocsári aszat (Cirsium palustre), a vidrafű, a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a mocsári kakastaréj (Pedicularis palustris), a mocsári csorbóka (Sonchus palustris), a nádi boglárka (Ranunculus lingua), többfajta árvalányhaj illetve tőzegpáfrány érdemel említést.

A szentendrei rózsa termése

A zonális erdőtársulások meghatározó mintázata nem sokban tér el a Pilisétől. Leggyakoribb élőhelytípusai a molyhostölgyes bokorerdők, a gyertyános–kocsánytalantölgyesek és a bükkösök. Délies kitettségben és alacsonyabban fekvő tetőkön cseres–tölgyes állomány látható, ezek fontos szubmediterrán faja a dudamag (Danaa cornubiensis). A hegység magasabban fekvő területein, fennsíkjain zonális gyertyános-tölgyes társulások a jellemzőek, de az északi oldalon és egyes völgyekben extrazonális megjelenésük is előfordul. Jellemző növénye a pofók árvacsalán (Lamium orvala), az erdei varjúköröm (Phyteuma spicatum), és az erdei varfű (Knautia maxima). Kisebb területeken bükkösök láthatók, melybe kocsánytalan tölgy példányai elegyednek.

A kitettebb, sziklás gerinceken és törmeléklejtőkön hársas sziklaerdők alakultak ki, a szakadékos völgyek jellemző élőhelye a szurdokerdő. Ezen területek jellemző növényfajai a pézsmaboglár (Adoxa moschatellina), csillogó gólyaorr (Geranium lucidum), hölgyestike (Hesperis matronalis), erdei holdviola (Lunaria rediviva), ritka a gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium).

Homoki kikerics

A délies kitettségben melegkedvelő társulások a jellemzők, melyben virágos kőris (Fraxinus ornus), fekete fodorka (Asplenium adiantum-nigrum), mérges sás (Carex brevicollis), hegyközi cickafark (Achillea crithmifolia), magyar bogáncs (Carduus collinus), tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), bajuszoskásafű (Piptatherum virescens) példányai jelennek meg. A melegebb nyugati oldalon törpe mandula (Prunus tenella) bokrai találhatók. A hegység délnyugati területein kontinentális gyepek alakulnak ki, melynek jellemző növénye a hosszúfüzérű harangvirág (Campanula macrostachya). Szentendre mellett nő a csak Magyarországon élő szentendrei rózsa (Rosa villosa var. sancti-andreae).

Az északi peremvidéken kisebb területet homoki növényzet is borít, jellemző növényei a báránypirosító (Alkanna tinctoria), és a homoki habszegfű (Silene conica).[14]

A hegység nyílt sztyepprétein jellemzőek a fűfélék, kikericsfélék, ősszel sokfelé virágzik a fokozottan védett homoki kikerics (Colchicum arenarium). Védett továbbá a bíbor sallangvirág (Himantoglossum caprinum), magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), karéjos vesepáfrány (Polyticum aculeatum), illetve néhány orchideafaj.

Állatvilága[szerkesztés]

Fűrészeslábú szöcske
Lábatlan gyík

A Visegrádi-hegység állatvilágának faji összetétele – néhány ízeltlábú faj kivételével – a megegyezik a Pilisével. Érdemes megemlíteni egy nagyon szép pókfajt, a fekete-piros bikapókot (Eresus cinnaberinus), az igen ritka fűrészeslábú szöcskét (Saga pedo) és az endemikus magyar tarszát (Isophya costata), a hangos hegyisáskát (Stauroderus scalaris), a kerepelő sáskát (Psophus stridulus). Igen gazdag a terület lepkefaunája is.

A patakok, tavacskák élettereiben a kövi rák (Austropotamobius torrentium), a kövi csík (Barbatula barbatula), a gyepi béka (Rana temporaria), az erdei béka (Rana dalmatina), a kockás (Natrix tessellata), erdei sikló, vízisikló és rézsikló (Coronella austriaca), a pannon gyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri) és a lábatlan gyík (Anguis fragilis) példányai élnek.

Uhu

A madárfauna egyik legértékesebb tagja az uhu (Bubo bubo), mely 1915-óta megszakításokkal bizonyítottan költ a hegység területén. A faj a hetvenes években egy időre eltűnt a Dunántúlról, utolsó fészkelése ekkor a hegységben volt. 2014-re már további két helyen bizonyított a folyamatos jelenléte. A vándorsólyom (három pár), a kígyászölyv (három revír), a darázsölyv (Pernis apivorus), a bajszos sármány (Emberiza cia), a fekete gólya (Ciconia nigra) és a holló (Corvus corax) is fontos tagja a hegység madárfaunájának. Az utóbbi években a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) néhány párból álló állománya terjeszkedik a Visegrádi-hegységben észak felé, illetve bizonyos években kis számban költ a keresztcsőrű. Elsősorban a Dobogó-kő környéki napsütötte völgyekben fészkelt a ritka kis légykapó (Ficedula parva) néhány páros állománya is, de mára sajnos az egész hegység területéről eltűnt, mint költőfaj. A középhegységeinkben a lucosokhoz kötődő csíz (Carduelis spinus) is költött a hegység területén a visegrádi és a tahi hegyekben, bár fészkelése csak bizonyos években figyelhető meg (ilyen volt 2013). Érdekesség, hogy Tahiban égerfán költött a faj.

A ritka, a hegységből korábban kipusztult törpesas (Hieraaetus pennatus) példányai is egyre gyakrabban figyelhetőek meg az utóbbi időben, míg a korábban kipusztult barna kánya (Milvus migrans) újra megjelent a hegységben, valószínűleg a Pilisbe visszatelepült pár tagjait látni. Említést érdemel a hegyvidéket általában elkerülő haris (Crex crex) és búbos banka (Upupa epops) költése is a hegység belsejében, Pilisszentlászló környékén. A macskabagoly (Strix aluco) itteni állománya rendkívül erős, szintúgy a hamvas küllő (Picus canus) és fekete harkály (Dryocopus martius) állománya, mely folyamatosan növekszik a hegység területén. Bár az állandó, sebes vizű patakok (Pilismaróti-patak, Bükkös-patak, Apátkúti-patak, Malom-patak) egykor jellemző faja, a vízirigó (Cinclus cinclus) végleg eltűnt, a hegyi billegető (Motacilla cinerea) stabil állománya még megtalálható.

Jégmadár

Telente a jégmadár (Alcedo atthis) is fölbukkan. Ritkán és rendszertelenül feltűnnek a hegység légterében a békászó sas (Aquila pomarina), parlagi sas (Aquila heliaca), szirti sas (Aquila chrysaetos), kerecsensólyom (Falco cherrug) általában ivaréretlen, ritkábban öreg tollazatú példányai, míg a Duna mellett telelő, és immár költő és jellemzően telelő rétisas (Haliaeetus albicilla) rendszeresen használja a hegység öreg bükköseit éjszakázóhelyként. A hazánkban rendkívül ritkán megjelenő fakó keselyűt (Gyps fulvus) is észlelték Dunabogdány mellett, illetve a területről régen kipusztult, országosan megritkult császármadár (Tetrastes bonasia) példányait is megfigyelték az utóbbi években. Ősztől-tavaszig megfigyelhető a hegység szikláin, kőfejtőiben a hajnalmadár (Tichodroma muraria) és a havasi szürkebegy.

Az emlősök közül említést érdemelnek a Magyarország más tájain is gyakori magyvadak, mint a gímszarvas (Cervus elaphus), az őz (Capreolus capreolus), a muflon (Ovis musimon) és a vaddisznó (Sus scrofa),[17] továbbá néhány ritkább denevérfaj, a vadmacska (Felis silvestris), a nyuszt (Martes martes). A területen állítólag megtelepedett hiúz is, melynek több adata van a Visegrád, Dömös és Leányfalu környéki hegyekből.

Látnivalói[szerkesztés]

Visegrádi vár[szerkesztés]

Visegrád városának erődítménye, melyet egykor a Dunakanyar vízi forgalmának ellenőrzésére építettek. A vár belépődíj ellenében látogatható, a Pilisi Parkerdő kezelésében áll.

Vörös-kői volt felszabadulási emlékmű[szerkesztés]

A Leányfalu felett található Vörös-kő kilátópontján 1946-ban a Természetbarátok Turista Egyesülete állíttatta a felszabadulási emlékművet. A hivatalos átadása 1948. április 4.-én, ünnepség keretében történt. A helyben kitermelt kőből készült építménnyel emléket kívántak állítani a korabeli szóhasználatban felszabadulásnak nevezett szovjet megszállásnak,[m 1] illetve az addig magántulajdonban levő, vadászati célú, lezárt terület turisták előtti megnyitásának.[18][19][20] A Természetbarát Szövetség később éveken át itt tartotta felszabadulásünnepi megemlékező kirándulását. Az emlékműről a rendszerváltás után leverték az ötágú csillagot, az Természetbarátok címerét és az emléktáblát, de a kőépítmény fennmaradt, ma kereszt áll rajta. Az 521 méter magas csúcsról szép kilátás nyílik kelet felé, így a Szentendrei-sziget tahitótfalui középső részére, leányfalura, Vácra.

Szentkút[szerkesztés]

Zsitvay-kilátó[szerkesztés]

A visegrádi vár a Zsitvay-kilátóból

A Nagy-Villám csúcsán álló Zsitvay-kilátót 1933-ban építették. Az épület 2005 óta műemléki védettség alatt áll. A kilátó belépődíj ellenében látogatható.[21]

Bertényi Miklós Fűvészkert[szerkesztés]

A füvészkert, illetve arborétum állományának nagy részét az 1960-as évek második felében telepítették Eőry Gyula erdőmérnök hallgató diplomamunkája alapján. Ekkor a terület jellemző honos gyertyános-kocsánytalantölgyes illetve inváziós akácerdei helyére lucfenyő, duglászfenyő, erdeifenyő és vörösfenyő példányait telepítették, mely munkákban tevékenyen részt vett Mundi István, illetve Koncz Antal kerületvezető erdész. A telepítési munkákat követően a vadkárok enyhítésére a területet bekerítették.

Madas László és Madas András javaslata alapján 1978-ban kezdődött meg az erdészeti kutatóterület arborétummá alakítása, melyet Bertényi Miklós és Varga Gábor erdőmérnökök vezettek. Ennek keretében díszfajok telepítésére került sor. Az 1980-as években létrehoztak egy madártani tanösvényt. A FAO Erdészeti Szekciója 1985-ös nemzetközi közgyűlésének emlékét őrzi az arborétumban a tagországi képviselők által ültetett fák csoportja.

A terület látogatása előzetes bejelentkezéshez kötött, de a Pilisi Parkerdőnél szakvezetés igényelhető.[22] Az arborétum kezelője a Visegrádi erdészet.[23]

Visegrádi Jurta Kemping és az Erdei Művelődés Háza[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A szóhasználat máig élő vitájáról lásd még: Felszabadulás vagy megszállás?

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Janata Károly: A Visegrádi-hegység kialakulása. www.pilisinfo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 19.)
  2. mogyoróhegyi erdészeti erdei iskola. www.mogyorohegy-erdeiiskola.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  3. Mogyoró-hegy – Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  4. Mogyoró-hegyi tanösvények – Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  5. Biztonságosabb lett a Rám-szakadék | Hírek | Greenfo - Zöld iránytű a neten. Greenfo - Zöld iránytű a neten. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  6. Dera-patak szurdokvölgye, Pilisszentkereszti szentkút túra (HTML), 2012. október 21. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  7. Pilisszentkereszti szurdok – Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  8. Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
  9. ^ a b Vadálló kövek, Prédikálószék – Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
  10. Az utolsó simításokat végzik a Prédikálószéknél felhúzott kilátón. www.turistamagazin.hu. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
  11. Kaán Károly-forrás – Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  12. Kárpát-forrás – Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  13. ^ a b Széles Borbála: A Bükkös-patak vízgyűjtőjének átfogó hidrológiai vizsgálata. TDK dolgozat, 2011. (Hozzáférés: 2016. november 6.)
  14. ^ a b Vojtkó András: É-MAGYARORSZÁGI-KÖZÉPHEGYSÉG - földrajzi kistájak növényzete. www.novenyzetiterkep.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 19.)
  15. A visegrádi-hegység élővilága. www.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 19.)
  16. Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  17. Visegrádi Erdészet – Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
  18. MaNDA: Filmhíradók Online / A Természetbarátok Turista Egyesülete emlékmű felállításával örökíti meg a felszabadulás évfordulóját. filmhiradokonline.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  19. Frusztráció a nagyszájú hegyen. Szép kilátás!. (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  20. 1945. április 4. – Végetér a II. világháború. hirhatar.com. (Hozzáférés: 2016. szeptember 20.)
  21. Zsitvay-kilátó – Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  22. Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)
  23. Bertényi Miklós Fűvészkert – Pilisi Parkerdő Zrt.. www.parkerdo.hu. (Hozzáférés: 2016. szeptember 21.)

További információk[szerkesztés]

  • Miczek György - Sánta Antal: A Dunakanyar éke a Visegrádi-hegység, Természetbúvár, 1990. (45. évf.) 4. sz. 20-23. oldal
  • Sevcsik András - Molnár István Lotár: A Visegrádi-hegység és a Pilis patakjainak halfaunisztikai vizsgálata, Halászat, 2007. (100. évf.) 3. sz. 147-152. oldal
  • Kósik Szabolcs: Egy ősi hazai vulkán kutatása - A Visegrádi-hegység titkai, Élet és tudomány, 2007. (62. évf.) 6. sz. 176-178. oldal
  • Csontos Péter: Fiatal vágásterületek jellemzése a Visegrádi-hegység cseres-tölgyes övéből, Folia historico-naturalia Musei Matraensis, 2004. 28. évf. 57-66. oldal
  • Erős Tibor: A Visegrádi-hegység patakjainak halfaunája és természetvédelmi szempontú értékelése, Természetvédelmi közlemények, 1998. 7. köt. 89-95. oldal
  • Siposs Zoltán: Javaslat a Visegrádi-hegység környezetvízföldtani, vízháztartási és vízszennyezettségi vizsgálatok feladataihoz, Hidrológiai tájékoztató, 1997. (37. évf.) 1. sz. 27-28. oldal
  • Molnár Zoltán: A Pilis-, Visegrádi- és Gerecse-hegység denevérfaunisztikai vizsgálata 1992-97, Magyar denevérvédelmi konferencia, 1999. 1. sz. 26-33. oldal
  • Keresztessy Katalin: A Visegrádi-hegység halfaunisztikai vizsgálata, Halászat, 1992. (85. évf.) 3. sz. 99-100. oldal
  • Nikodémus Antal - Rétvári László (szerk.): A Pilis-Visegrádi-hegység környezetminősítése, Földrajzi értesítő, 1986. (35. évf.) 1-2. füz. 198-200. oldal
  • Somogyi Péter: Vizsgálatok a Visegrádi-hegység ragadozómadarain, Állattani közlemények, 1971. (58. köt.) 1-4. sz. 112-116. oldal

Külső hivatkozások[szerkesztés]