Havasi szürkebegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Havasi szürkebegy
Alpenbraunelle.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Szürkebegyfélék (Prunellidae)
Nem: Prunella
Faj: P. collaris
Tudományos név
Prunella collaris
(Scopoli, 1769)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Havasi szürkebegy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi szürkebegy témájú médiaállományokat és Havasi szürkebegy témájú kategóriát.

A havasi szürkebegy (Prunella collaris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a szürkebegyfélék (Prunellidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Giovanni Antonio Scopoli olasz ornitológus írta le 1769-ben, a Sturnus nembe Sturnus collaris néven.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Prunella collaris collaris (Scopoli, 1769)
  • Prunella collaris erythropygia (Swinhoe, 1870)
  • Prunella collaris fennelli Deignan, 1964
  • Prunella collaris montana (Hablizl, 1783)
  • Prunella collaris nipalensis (Blyth, 1843)
  • Prunella collaris rufilata (Severtzov, 1879)
  • Prunella collaris subalpina (C. L. Brehm, 1831)
  • Prunella collaris tibetana (Bianchi, 1904)
  • Prunella collaris whymperi (E. C. S. Baker, 1915)[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Európa és Ázsia magashegységeiben honos. A természetes élőhelye sziklás hegyi lejtők és alpesi rétek. A fahatár és a hóhatár közötti területen él. Télen alacsonyabb helyre húzódik.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres vendég november és március között. Kőfejtőkben, bányafalakon, romos épületeknél észlelték, de településeken is feltűnhet kisebb csapatokban, néha magányosan.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 30–32 centiméter, testtömege 37–43 gramm.[5] Feje szürke, hasa narancssárga.

Életmódja[szerkesztés]

Költési területén főleg rovarokkal és pókokkal táplálkozik. Ősztől bogyókat, télen magvakat fogyaszt.[5]

Szaporodása[szerkesztés]

A tojó a fészkét fátlan, köves, sziklás hegyoldalakon, a földön lévő kisebb mélyedésbe készíti, mohából és fűszálakból. Fészekalja 4–5 tojásból áll, melyen a tojó kotlik 15 napig. A fiókák még 12–14 napig tartózkodnak a fészekben, utána a sziklák közt rejtőzködnek. A táplálásban mindkét szülő rész vesz.[5]

A fiatal példány

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 forint.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  2. a b Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. december 1.)
  5. a b c d e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2018. december 1.)

További információk[szerkesztés]