Békászó sas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Békászó sas
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 1 000 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Csoport: Afroaves
Rend: Vágómadár-alakúak (Accipitriformes)
Család: Vágómadárfélék (Accipitridae)
Alcsalád: Sasformák (Aquilinae)
Nem: Clanga
Faj: C. pomarina
Tudományos név
Clanga pomarina
Brehm, 1831
Elterjedés
A békászó sas elterjedési területe   költőhely (nyáron)   telelőhely   költözési útvonal
A békászó sas elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  telelőhely
  költözési útvonal
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Békászó sas témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Békászó sas témájú médiaállományokat és Békászó sas témájú kategóriát.

Őrjáraton

A békászó sas (Clanga pomarina), korábban (Aquila pomarina) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Európa középső és keleti részén honos, telelni Dél-Afrikába vonul. Európában az alábbi országokban számít fészkelő fajnak : Németország, Lengyelország, Szlovénia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Szerbia, Montenegró, Albánia, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Görögország, Törökország, Moldova, Ukrajna, Fehéroroszország, Észtország, Lettország, Litvánia és Oroszország. Jelenleg a globális populáció mérete ismeretlen, de 20 000 párra becsülik. Európában összesen 13 000-16 000 pár található.

Alfajai[szerkesztés]

Nincsenek.

Az indiai békászósast, amit korábban alfajnak tartottak, 2002 óta külön fajnak tekintik.

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 60–65 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 135–160 centiméteres; testtömege 1100–2000 gramm közötti. A legkisebb faj az Aquila nemből, de így is nagyobb, mint egy egerészölyv. A két nem egyforma, azonban a tojók nagyobbak. Teljes felnőtt tollazatát 3 éves korban éri el. A vadon élő békászó sas átlagéletkora nem meghatározott, de a maximumot 26 évre becsülik.

Életmódja[szerkesztés]

Tápláléka apró emlősökből (Apodemus, Microtus, Cricetus, Citellus), kétéltűekből (Rana), madarakból (Alauda, Emberiza, Coturnix), hüllőkből (Lacerta, Natrix) és rovarokból (Iacuste) áll. A Kárpát-medencében kedvelt tápláléka a mezei pocok (Microtus arvalis), telelőterületén a piroscsőrű szövőmadár (Quelea quelea), apró emlősök valamint termeszek.

Természetes élőhelye a rétekkel szomszédos erdők. Északon (Németország, Lengyelország, a Baltikum és Oroszország) nagyrészt nedves síkságain lombhullató és vegyes erdőket részesít előnyben, melyek mocsarakkal és nedves rétekkel szomszédosak. Közép-Európában leginkább Magyarország és Szlovákia területén többnyire dombokon, hegyeken lévő lombhullató erdőkben fészkel, míg Romániában 300-1600 méter magasságban, valamint Bulgáriában 1400 m magasságokban él. Elterjedésének déli részén (Észak-Görögország) viszont csak fenyvesekben él, elkerüli a lombhullató erdőket.

A faj három fő módszert használ vadászatkor: talajon sétálva rövid távon akár futnak is; valamilyen kiágazó helyen várja zsákmányát (szénaboglya, fa, kerítés); vagy alacsonyan siklik egy adott területen és csap le a véletlen meglátott zsákmányra.

Szaporodása[szerkesztés]

Az udvarlás általában megkezdődik, amint megérkeznek a költőterületre. Fára, gallyakból építi fészkét, melynek belsejét naponta zöld ágakkal frissíti. A fészekalja két, fehér alapon lila-barna foltos tojásból áll, melyen 38-40 napig kotlik általában a tojó. A kikelt fiókákról még 55-60 napig a szülők gondoskodnak. A békászó sas fiókáinál rendszeresen előfordul a káinizmus.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon márciustól októberig tartózkodik. Rendszeres fészkelő, de csak kis egyedszámban.

Védettsége[szerkesztés]

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel. Európában ritka fajként tartják nyilván. Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]