Meander (folyókanyarulat)
A meander olyan folyókanyarulat, amely legalább visszafordulásig hajlik, és ha lefűződik vagy levágják, holtággá alakul.
Egy vízfolyás leginkább akkor hajlamos meanderekben bővelkedő, kígyózó medret kialakítani, ha széles völgyben vagy alföldön halad, nem túl nagy eséssel.
Meander azért alakul ki, mert Newton 1. törvénye miatt a víz a meder külső szélén még egy kis kanyarulatban is gyorsabban folyik, mint a belsőn, hiszen ha tehetné, egyenesen folyna tovább. Ezért a belső szélen hordalékot rak le, a külső szélen viszont – a nagyobb áramlási sebesség miatt – erodálja a partszegélyt. Ez a folyamat a kanyarulat növekedéséhez vezet a külső szegély irányában.
Sokszor jól megfigyelhető a partmenti fűzfák elhelyezkedésében, hogy a meander belső szélén a vízpartot kedvelő füzek a parttól távolabb helyezkednek el, míg a külsőn, ahol a víz gyakran a gyökereiket is alámossa, végül bele is dőlhetnek a folyóba.
Bemetszett meander
[szerkesztés]Ha a tektonikus mozgás megemel egy ilyen területet, az erózió lefelé is folytatódik, mély folyóvölgyet, ún. bemetszett meandert hozva létre. Ilyen meandereket alakítottak ki pl. az USA-ban a Colorado-fennsík és az Ozark-plató vízfolyásai.
A szó eredete
[szerkesztés]A szó egy szeszélyesen kanyargó anatóliai folyó, a Maiandrosz (ma: Büyük Menderes, Törökország) nevéből származik, és a 16. század vége óta használatos. Kacskaringós, csapongó gondolatmenetre, cirkalmas, dagályos beszédre is használták régebben ezt a kifejezést.
A művészetben
[szerkesztés]A meander a művészetben kígyószerű díszítményt jelent, illetve – szűkebb értelemben – olyan szegélydíszt, amely ismétlődő, rendszerint szögletes formákban vonul végig valamely felületen. Az ókori görög művészet jellegzetes motívuma, de az egész antik világban fellelhető.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Építőmesteri kisszótár Archiválva 2008. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
