Erdei béka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Erdei béka
Rana dalmatina01.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Család: Valódi békafélék (Ranidae)
Nem: Rana
Faj: R. dalmatina
Tudományos név
Rana dalmatina
Fitzinger, 1839
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei béka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei béka témájú médiaállományokat és Erdei béka témájú kategóriát.

Az erdei béka (Rana dalmatina) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a valódi békafélék (Ranidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés]

Egész Közép- és Dél-Európában honos, de Ázsia nyugati területein is megtalálható.

Megjelenése[szerkesztés]

Az erdei béka hossza 5-8 centiméter. Általában homokszínű, hátoldalának szélén sötétebb rajzolattal, ami egyszínű. Orra csúcsos. Hátulsó végtagjai feltűnően hosszúak, ezekkel valamennyi békafaj közül a legmesszebbre és legmagasabbra, 1,5-2 méterre tud ugrani.[1]

Életmódja[szerkesztés]

Gyakran található kertekben és emberi településeken. Erdők békája, ezt a neve is jól mutatja. Főként avarban és fűben van. Éjszaka aktív faj de nappal is találkozhatunk vele. Táplálékát az erdő avarszintjén vagy erdei tisztásokon, sűrű növényzet között keresi. Rovarokra, férgekre, meztelencsigákra vadászik. Erős hátsó lábainak hosszú ugrásaival halad, menekülés közben a nagyobb példányok 1-2 m-eseket is ugorhatnak. Kirobbanó ugrásainak és rejtőszínének kombinációja miatt könnyen szem elől téveszthető. Az erdei béka többnyire éjjel aktív, de párás, nyirkos időben nappal is mutatkozhat. Szívesen elfoglalja a kerti tavakat. Októbertől márciusig téli álmot alszik.

Szaporodása[szerkesztés]

Peterakóhelyei a tiszta vizű, sokszor időszakos erdei tavak és tavacskák. A szaporodó egyedek az összes rendelkezésre álló víztestet kihasználják. A hímek megfelelő időjárás esetén már február végén-március elején megjelenhetnek ezeknél, a nőstények is hamarosan követik őket. Párzási időszaka elnyújtottabb, mint más korán szaporodó békáké, jellemzően április elejéig-közepéig tart. A hímek nem alkotnak kórust, lágy, halk, gyorsan, ritmusosan kattogó hangjukat nem erősíti hanghólyag. Ahol a gyepi békával együtt fordul elő, sokszor lehet vegyes fajú amplexust megfigyelni, általában az erősebb gyepi hímek karolják át az erdei nőstényeket. A két faj között ugyanakkor hibridizáció nem fordul elő. 400–2000 petéjüket a párok egyenként rakják le gömbölyded csomókba. Az átalakult kisbékák május végén–júniusban hagyják el a vizet, hegyes orrukról, hosszú, csíkos hátsó lábukról többnyire ekkor már jól felismerhetőek. Az erdei béka az ősz legvégéig aktív marad, a szárazföldön, kövek vagy fatuskók alá húzódva telel át.

Táplálkozása[szerkesztés]

Gerinctelenekkel táplálkozik.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Juhász Lajos: Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2009. 40. oldal. ISBN 9789632865102

Források[szerkesztés]

  • AMPHIBIAWEB
  • Élet az erdőben. Budapest, LAP-ICS Könyvkiadó és Kereskedő Kft., 2003.

További információk[szerkesztés]