Macska-lyuk (Szentendre)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Macska-lyuk
Az üreg 2018-ban
Az üreg 2018-ban
Hossz7,5 m
Mélység? m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Szentendre
Földrajzi táj Visegrádi-hegység
Típus mesterséges
A Wikimédia Commons tartalmaz Macska-lyuk témájú médiaállományokat.

A Macska-lyuk andezittufában lévő, mesterséges üreg, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Visegrádi-hegységben, Szentendre szélén található. A Visegrádi-hegység legrégebben leírt ürege. Régészeti és helytörténeti jelentőségű üreg.

Leírás[szerkesztés]

Szentendre belterületétől északra, a Sztelin-patak északi partján emelkedő Asztal-kőtől délnyugatra lefutó gerinc északi oldalán, egy 10–15 méter magas, 20–30 méter hosszú sziklafal aljában van a sziklaeresz jellegű üreg. A Macska-lyuk nevet a Pilis és a Visegrádi-hegység turistatérképe feltünteti barlangjel nélkül, de rossz helyen. A valóságban a sárga turistajelzés bal oldalán található.

Valószínűleg a középkorban itt folytatott kőbányászat során keletkezett. A befoglaló kőzete a környék vulkanikus eredetű kőzete, azaz andezitbreccsa és andezittufa. Szabálytalan alakú, a hossza Skerletz Iván szerint hét méter, Szenti Tamás szerint 7,5 méter hosszan nyúlik be a sziklafalba. A legrövidebb részen is eléri a hossza a 2,2 métert. A szélessége 23,5 méter. A jobb oldalon egy függőleges, félig leomlott kürtő nyomai látszanak. Ennek alapján feltételezhető, hogy a sziklahelyiség régebben hatalmasabb lehetett. Ilyen nagy sziklaeresz nem ismert a Visegrádi-hegység területén. A nyílt oldalánál egy 10 méter hosszú, rakott kőfal található, melyből három–négy leomlott kőrakás fut ki, amelyek lehet, hogy egykori helyiségek falainak a maradványai. Az üreg közelében további, nehezen megfigyelhető kőfalról írt Skerletz Iván. Az általa megjelentetett fényképen jól láthatók a külső falból az üreg belseje felé lefutó kőrakások, amelyeket az 1997. évi terepbejárás során már nem sikerült felfedezni. Valószínűleg emberi rombolás következtében tűntek el, de talán a jelenlegi talpszint alatt felismerhetők ezeknek a falaknak az alapjai.

Az üregnek tudományos szempontból nézve, elsősorban régészetileg van jelentősége és több embernek megfelelő menedékhely, amit a múltban biztos, hogy többször ki is használtak. Skerletz Iván is leírta az ásatások szükségességét. Érdekes helytörténeti adalékokkal szolgálhatna egy esetleges régészeti vizsgálat. A feltárás fényt deríthetne a valószínűleg középkori kőbányászat emlékeire és arra, hogy még milyen célt szolgált az üreg, valamint mi volt a rakott kőfalak célja és tényleg használták-e a pásztorok menedékhelyként. A régészeti lelőhely azonosító száma 11560.

Előfordul az irodalmában Macskaluk (Kordos 1984), Macskalyuk (Erdélyi 1971), Nyergeshegyi üreg (Bertalan 1976) és szentendrei Szelim-barlang (Bertalan 1976) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A Macska-lyukat először Bél Mátyás említette. Az ismertetésben az olvasható, hogy a hegyben nem mindennapi barlangokat lehet találni. Szentendre felett van egy kőbányához hasonló barlang a sziklába bemélyedve, amelyről sokan azt hiszik, hogy a törökök vágták ki kőfejtés céljára. Most a rackajuhnyájnak ad menedéket, ha vihar közeledik. Bél Mátyás a Visegrádi-hegység üregei közül ezt az egyet írta le konkrétan, beazonosíthatóan.

Az 1940 körül készült kéziratában Mottl Mária említette meg szentendrei Szelim-barlang néven. Ezt a kéziratot nem sikerült megtalálni, ezért az abban leírtakról csak vázlatos ismeretek vannak Bertalan Károly 1976-os munkája alapján. A Természetjárás 1956. évi évfolyamában Vastagh Gábor írt a Macska-lyukról és szerinte ez a név a Sas-kövi-barlangnak az egyik neve. Ezt a téves megállapítást Bertalan Károly átvette és a munkáiban dokumentálta. Bertalan Károly 1976-os kézirata alapján a Barlangtani Intézet nyilvántartásába ez az adat került be.

Az üreg 2018-ban

Erre a hibára először Schőnviszky László reagált a Természetjárás 1956. évi évfolyamában. A Macska-lyukról azt publikálta, hogy egy környéken élő személy hívta fel a figyelmét a barlangra. A helyben élő személy mondta, hogy az a Macska-lyuk. Ezt az Ókúttól induló és az Asztal-kőre vezető, sárga sáv jelzésű turistaútba torkolló, sárga kör jelzésű turistaút mellett mutatta meg és az egy teljesen mesterséges üreg, talán egy régi pince.

1966-ban Kiss Imre a Szentendrei Idegenforgalmi Hivatal vezetője hívta fel a figyelmét Erdélyi Istvánnak a Macskalyuk emlékeire. A helyszínt megvizsgálták, de ásatást nem tudtak végezni. Majd 1975-ben Mihály Péter említette meg az üreget a Pest megyei kaptárkövekkel kapcsolatban. Erdélyi István szóbeli közlése után, 1973-ban, a helyszínen vizsgálta meg a Macska-lyuk melletti fülkenyomokat. Ekkor minden bizonnyal az üreget is megtekintette. Azután Skerletz Iván vizsgálta meg, aki részletes leírást adott róla és a rakott kőfalról egy fényképet közölt. Ő volt az első leíró, aki két külön üreget említett meg az Asztal-kőn, a Macska-lyukat és a Szentendrei-barlangot. Skerletz Iván adatai kerültek be a „Magyarország régészeti topográfiájába”. Skerletz Iván egyetértett Erdélyi Istvánnal, hogy a Holdvilág-árok érdekes, régészeti emlékei nem egyedülállók, hanem ide sorolta a Macska-lyukat és a Sas-kövi-barlangot is.

Az üreg 1997-ben

A Bertalan Károly által írt barlangleltár Nyergeshegyi üregek néven említi meg a Macska-lyukat és a Szentendrei-barlangot. A rövid leírás Skerletz Iván 1975. június 3-i, telefonos közlése alapján íródott. A kéziratban ismertetve van a két, tévesen barlangnak vélt üreg mérete, az informátor neve és a közlés dátuma. 1976. július 2-án kiegészítésként azt írta, hogy Skerletz Iván megadta a részletesebb adatokat, amelyek szerint mesterségesek. Mottl Mária 1940-es kéziratának és a Pilis hegység 1974-es turistatérképének az adatait átvéve, szentendrei Szelim-barlang néven is említette a Macska-lyukat. Mottl Mária kézirata alapján andezittufában található, Macska-lyuk is a neve és le lett írva a földrajzi elhelyezkedése.

Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a Macskaluk név, amely az összeállítás szerint a Sas-kövi-barlang egyik neve. 1997. december 21-én Szenti Tamás Ferenczi Balázzsal és Sarvajcz Zoltánnal kereste meg az üreget, felmérték és elkészítették a fénykép-dokumentációját. 1998-ban Szenti Tamás több helyen ismertette az üreget. Varga Gábor 2013-ban megjelent tanulmányában mesterséges üregként szerepel a régészeti lelőhelyek között. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Kultúrtörténet[szerkesztés]

Az 1947 augusztusában történt szentendrei tömeggyilkosság után az elkövetőt üldöző nyomozók a Macska-lyukban olyan nyomokat, hátrahagyott fekhelyet és lőszerkészleteket rögzítettek, amelyek arra utaltak, hogy a tettes, aki egyébként az eljárás során, mind a mai napig ismeretlen maradt feltehetőleg itt húzhatta meg magát a gyilkosságokat megelőző napokban.[1]

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Mottl Mária: Ásatásra alkalmas barlangok. Kézirat a hagyatéki anyagban, 1940 körül.

Jegyzetek[szerkesztés]