Karolina-árok felső álbarlangja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az álbarlang. Felül látható az a nagy, beékelődött sziklatömb, ami barlanghoz hasonlóvá teszi az üreget

A Karolina-árok felső álbarlangja a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Pomázon, a Karolina-árokban található álbarlang.

Földrajzi helyzet[szerkesztés]

A Karolina-árok alsó álbarlangjától 30 méterrel feljebb, északnyugatra, a völgytalp szurdokában van a Karolina-árok felső álbarlangja.

Történet[szerkesztés]

1963-ban írta le Ozoray György, aki fel is térképezte. 1997-ben Eszterhás Istvánék kutatták fel a barlangot és írták le részletesen, valamint ők is feltérképezték. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Leírás[szerkesztés]

A barlangot egy 3 méter magas tufából és agglomerátumból rétegzett sziklalépcsőnél, az időszakonként kialakuló vízesés örvénylő eróziója alakította (alakítja) ki. A tetején egyetlen, másfél méter átmérőjű, kompakt amfiból-andezitből levő sziklagörgeteg van, amely csak részben fedi be az üreget, helyet hagyva annak az egy méter körüli szélességű nyílásnak, amelyen napjainkban is folyni szokott a vízesés. Így voltaképp két nyílású átmenőbarlangnak tekinthető ez az üreg.

A barlang másfél méter széles, két méter magas szája nagyjából dél felé néz. A 2,5 méterre kiszélesedő, ellipszis alaprajzra hasonlító fülkéje 3,3 méter hosszú. A magassága 2–3 méter között váltakozó. A különböző keménységű tufa és agglomerátum rétegeket az erózió különböző mélységben vájta be, így a barlang falán látványos szinlőszerű gallérok alakultak ki. Az alján egy nagyobb görgetett kőzettömb körül kisebb kövekből álló hordalék van.

Előfordul az irodalmában Karolina-árok felső barlangja néven is.

Irodalom[szerkesztés]