Karolina-odú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A barlang bejárata

A Karolina-odú a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Pomázon, a Karolina-árokban található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A Karolina-árok alsó álbarlangjától 8 méterrel nyugatra, a völgytalptól 8 méterrel magasabban, a völgy vonalával közel párhuzamosan, 5–6 méter magas, 20–25 méter hosszú, kisebb rögöket tartalmazó, andezitagglomerátumból álló sziklafal van. Ennek a sziklafalnak az aljába mélyed a Karolina-odú.

Vagy a völgy jobb oldalának lejtőjén haladva juthatunk ide, vagy elég veszélyes sziklamászással a Karolina-árok alsó álbarlangjának oldalfalán kapaszkodhatunk fel hozzá.

A barlang alacsony, 50–70 centiméter magas és 8 méter széles szája keletre, a völgyre néz. A bejárat déli részén, a nyílás félmagasságáig emelkedő, 3,5 méter hosszú kősánc van. A széles bejárat mögött a barlang fülkéje is széles, és a hossza ennek csak a töredéke. A fülke teljes szélessége 11,7 méter, hossza pedig 4,5 méter. A bejáratnál alacsony mennyezet befelé fokozatosan 2–2,2 méterig emelkedik. Oldalfalait rétegzett andezitagglomerátum alkotja, tetejét is egy agglomerátumpad adja, amely egy a bejárat vonalával párhuzamos törés mentén magasodik fel. Az alja elegyengetett, sík, döngölt törmelékből áll.

Az üreg 8–10 személy számára ideális bivakhely. Ezt az adottságát ki is használják, melyről az is tanúskodik, hogy a falakon kormozási nyomok láthatók, az alján pedig otthagyott tűzifa, üvegpalackok, konzerves dobozok fordulnak elő.

Előfordul az irodalmában Karolina-odu és Meleg-fészek néven is.

Kialakulás[szerkesztés]

Az üreget az oldalazó erózió alkotta, amikor még magasabban futott le a víz. Aztán amikor mélyebbre fűrészelődött a völgy, a barlang teljesen szárazzá vált.

Történet[szerkesztés]

Ozoray György írta le 1963-ban, bár sokkal régebbi időktől ismert bivakhely. 1997-ben Eszterhás Istvánék dolgozták fel részletesen. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]