Karolina-odú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Karolina-odú
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz3 m
Mélység0 m
Magasság1 m
Függőleges kiterjedés1 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Pomáz
Földrajzi táj Visegrádi-hegység
Típus eróziós eredetű
A Wikimédia Commons tartalmaz Karolina-odú témájú médiaállományokat.

A Karolina-odú a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Visegrádi-hegységben, Pomázon, a Karolina-árokban található barlang. Turista útikalauzokban is meg van említve az üreg.

Leírás[szerkesztés]

A Karolina-árokban, a Karolina-ároknak a Holdvilág-árokba való betorkollásától 200 méterre, a Karolina-árok alsó álbarlangjától 8 méterrel nyugatra, feljebb, a völgytalptól 8 méterrel magasabban, a völgy vonalával közel párhuzamosan, 5–6 méter magas, 20–25 méter hosszú, kisebb rögöket tartalmazó, andezitagglomerátumból álló sziklafal van. Ennek a sziklafalnak az aljába mélyed a Karolina-odú.

Vagy a völgy jobb oldalának lejtőjén haladva lehet ide jutni, vagy veszélyes sziklamászással a Karolina-árok alsó álbarlangjának oldalfalán lehet felkapaszkodni hozzá.

A barlang alacsony, 50–70 centiméter magas és 8 méter széles szája délkeletre, a Karolina-árokra néz. A bejárat déli részén, a nyílás félmagasságáig emelkedő, 3,5 méter hosszú kősánc van. A széles bejárat mögött a barlang fülkéje is széles, és a hossza ennek csak a töredéke. A fülke teljes szélessége 11,7 méter, hossza pedig 4,5 méter. A bejáratnál alacsony mennyezet befelé fokozatosan 2–2,2 méterig emelkedik. Oldalfalait rétegzett andezitagglomerátum alkotja, tetejét is egy agglomerátumpad adja, amely egy a bejárat vonalával párhuzamos törés mentén magasodik fel. Az alja elegyengetett, sík, döngölt törmelékből áll.

Az üreget az oldalazó erózió alkotta, amikor még magasabban futott le a víz. Aztán amikor mélyebbre fűrészelődött a völgy, a barlang teljesen szárazzá vált.

Az üreg 8–10 személy számára ideális bivakhely. Ezt az adottságát ki is használják, melyet az is bizonyít, hogy a falakon kormozási nyomok láthatók, az alján pedig otthagyott tűzifa, üvegpalackok, konzerves dobozok fordulnak elő.

1984-ben volt először Karolina-odúnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Karolina-odu (Ozoray 1960), Meleg-fészek (Ozoray 1963) és Melegfészek (Ozoray 1960) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1960. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az olvasható, hogy a Holdvilág-árok Karolina-ágában lévő Melegfészek nevű kőfülke egy oldalazó erózió által kivájt üreg, amelyet gyakran használnak éjszakai szállásul turisták. Az 1963. évi Karszt és Barlangban megjelent Ozoray György által írt tanulmány szerint a Karolina-árokban néhány jelentéktelen méretű, de alaktana és eredete miatt érdekes nemkarsztos üreg van. A Karolina-árok egyik kis hirtelen kanyarulatának domború oldalán van az az 5–6 méter magas sziklafal, amelynek tövében nyílik a barlang. A turisták nagyon ismerik és gyakran használják hálóhelynek. 8 méter széles, 4 méter mély, azaz hosszú és 1–2 méter magas. Teteje majdnem lapos, déli felében lealacsonyodó, északi részén magasabb. Középen egy függőleges, észak–déli csapású kőzetrés figyelhető meg. A függőleges sziklafal kialakításában is közreműködhettek ilyen kőzetrések.

Az üreg befoglaló kőzete andezitagglomerátum, de tömöttebb és finomabb, mint a sziklafal magasabb részén. Tökéletlenül pados településű. A barlang északi szélén kis, mállott odú van, amelyet egy kipreparálódott, tömöttebb kőzetpad oszt ketté. Talpa ledöngölt, majdnem elegyengetett törmelék. Mesterségesen felrakott kősánc és földsánc szűkíti össze bejáratát. Kanyarulat domború oldalán oldalazó erózió által kivésett sziklaüreg. Alámosta az időszakos vízfolyás a sziklafalat, melyről tört ívben verődött vissza. A víz innen folyt le a a Karolina-árok alsó álbarlangja vízesésén.

Miután a patak lejjebb szállt, az üreget tovább bontották a vegyi és fizikai mállás erői. A mennyezet leszakadozással egy állékony agglomerátumpadig magasodott. A leszakadt tömböket kihordta az ember és egymásra helyezte a bejáratnál, hogy kényelmesebb menedékhelye legyen. A publikációhoz mellékelve lett a barlang alaprajzi térképe három keresztmetszettel, valamint a Karolina-árok alsó álbarlangjáról és a környékről készült metszettérképen látható egy keresztmetszete. A térképeket Fodor Tamásné és Ozoray György készítette. Az 1967-ben kiadott Pilis útikalauz című könyvben az olvasható, hogy a Karolina-árok függőlegesen leszakadó lépcsői tövében kis üregek találhatók, melyek omladékkal barlangszerűen el vannak torlaszolva. Az 1974-ben napvilágot látott Pilis útikalauz című könyvben meg van ismételve az 1967-es útikalauzban említett ismertetés.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára című kéziratban az van írva, hogy a Karolina-odu, másik nevén Melegfészek a Visegrádi-hegységben, Pomázon, a Holdvilág-árok Karolina-ágában, az időszakos vízesés felett, a völgy jobb, Ny-i oldalán helyezkedik el. Bejárata kb. 4 m széles, 1 m magas, valamint kősánccal és földsánccal mesterségesen szűkített. Oldalazó erózió által kanyarulat domború oldalán kivésett, 4 m hosszú, 8 m széles és 1–2 m magas sziklaüreg. Turisták gyakran használják éjszakai szállásnak. A kézirat barlangra vonatkozó része 3 irodalmi mű alapján lett írva. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Karolina-odú néven Melegfészek névváltozattal a Szentendre–Visegrádi-hegység barlangjai között és térképen van feltüntetve helye.

Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Karolina-odu néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 1 foglalkozik a barlanggal. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4900-as barlangkataszteri területen lévő, pomázi Karolina-odu másik neve Meleg-fészek, andezitagglomerátumban alakult ki, valamint 3×7 méter alapterületű és egy méter magas. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt, Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című 1993-as kézirat szerint a 4900-as barlangkataszteri területen lévő, pomázi Karolina-odu andezitagglomerátumban jött létre, 3×7 méter alapterületű és egy méter magas. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg.

1997-ben Eszterhás Istvánék dolgozták fel részletesen. A 2001. november 12-én elkészült, Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a barlanggal foglalkozó 9 darab írás megjelölésével. A 364. és a 366. tételek nem említik, a 363. és a 365. tételek említik. A 2014. évi Karsztfejlődésben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy a pomázi Holdvilág-árok melletti odút az oldalazó erózió alakította ki. A völgytalptól már 8 méterrel magasabban van ez a barlang, de a korábbi időkben nyilván magasabban futott a völgy, és az akkori vizek hordaléka koptatta ki a 4,5×12,7 méter alapterületű, 2 méter magas barlangot. A bivakolásra alkalmas barlangban is előfordul szemét. A függelék szerint a Visegrádi-hegység 101 barlangjának egyike a 4,5×13 méter alapterületű, 2,2 méter magas barlang. A publikációhoz mellékelve lett az 1997-es alaprajz barlangtérkép a három metszettel.

Irodalom[szerkesztés]