Lajos-forrás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Lajos-forrás

A Lajos-forrás egy bővízű forrás, amely a Visegrádi-hegységben, Szentendre területén, a Lajosforrás külterületi településrészen, az 587 méter magas Bölcső-hegy tömbjében fakad. Népszerű kirándulóhely, számos turistaút érinti. Közel van hozzá a Holdvilág-árok, a Janda Vilmos-kulcsosház és a Sikárosi-rét is. A forrást környező erdők nagy része Pomázhoz és Pilisszentlászlóhoz tartozik.

Története[szerkesztés]

Egyes hagyományok szerint a forrás már évszázadok óta Nagy Lajos király nevét őrzi, aki szeretett vadászni ezen a környéken. A környéken a 18. század elejétől megtelepült szerbek Dobrá voda néven tartották számon a forrást, e név magyar megfelelője, a Jóvíz-dűlő lett később a környék egyik hivatalos elnevezése is. A ma is látható forrásmedencét 1908-ban építette a Magyar Turista Egyesület „Péntekiek” asztaltársasága, Gabrinyi Sámuel építész bevonásával, a forrást pedig a vidéket akkoriban tulajdonló báró Podmaniczky Lajos után nevezték el. A forrás mellett turistaház épült, előtte tágas buszfordulót is kialakítottak, hogy a környék menetrend szerinti, illetve turistabuszokkal is megközelíthető legyen.

A forrásból kifolyó víz a Jóvízű-patakot táplálja, de foglalása úgy van kialakítva, hogy az arra járók is tudnak vételezni belőle kisebb űrtartalmú edényzetbe; a közelben található figyelmeztető kiírás szerint a víz saját felelősségre iható.[1]

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Iható – nem iható?. Forrásvízőrzők.eu. (Hozzáférés: 2017. augusztus 29.)