Weislich-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Weislich-barlang
Az üreg bejárata 1997-ben
Az üreg bejárata 1997-ben
Hossz? m
Mélység? m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Pomáz
Földrajzi táj Visegrádi-hegység
Típus mesterséges
A Wikimédia Commons tartalmaz Weislich-barlang témájú médiaállományokat.

A Weislich-barlang mesterséges üreg, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Pomázon, a Holdvilág-árokban található. Nem barlang. Turista útikalauzokban is le van írva.

Megközelítés[szerkesztés]

A Holdvilág-árokban, az időszakos vízesésétől felfelé haladva, körülbelül 50 méternyire, nyugat felé kell elhagyni a völgytalpat. A völgytalpat szegélyező sziklafal takarásából hamarosan feltűnik a kissé távolabb, körülbelül 30 méterre levő, látványos, faragott oldalú sziklacsoport. Ez az úgynevezett Nagy-szikla, amelyben a Weislich-barlang van.

A fehér andezittufából álló Nagy-szikla könnyen felismerhető arról, hogy konkáv derékszögben, körülbelül 10 méter magasságig függőlegesre van faragva, az előterében pedig kőtörmelékkel borított, tálszerű mélyedés van. Az üreg alsó bejárata a faragott szikla délnyugatra néző falában van. Az alsó bejárat egy körülbelül három méter magas és két méter széles, háromszög formájú nyílás. A délkeletre néző fal felső harmadában pedig nyolc darab kaptárfülke látható.

Leírás[szerkesztés]

Az üreg alsó, három méter magas, két méter széles és háromszög alakú bejárata egy fülkébe vezet, melyből egy 4,1 méter mély, három lépcsővel tagolt, függőleges akna, a lépcsőház vezet lefelé. Az akna falán néhol látszanak még az egykor volt kapaszkodók vas csonkjai, de jelenleg lejutni csak traverzálva, vagy kötél segítségével lehet. A Lépcsőház aknájának az aljából egy majdnem öt méter hosszú, enyhén lejtő folyosó indul északnyugat felé. Az alját vastagon borítják a fentről bedobált kövek, 2–3 méteres fadarabok és a szemét.

A folyosó közel derékszögben csatlakozik be a legalsó szinten levő Fő-folyosóba. Ennek a hossza 11,1 méter, a szélessége változó, középen 2,5 méterre kiszélesedik, míg az északkeleti végén csak egy méteres, a magassága 1,5–1,7 méter. Enyhén északkelet felé lejt. Az alján már kevesebb a kő és fadarab, a szemét, de itt található a felső aknabejárat egykori vasajtajának ledobott lapja. A Fő-folyosó délnyugati végéből egy ovális-ellipszis szelvényű, 14,9 méter magas, közel függőleges, 80–85°-os kürtő vezet a felső bejárathoz. E kürtő falában is lehet még néhány vascsonkot látni, amelyek a korábban létező kapaszkodók maradványai.

Kijutni a kürtőn korábban nem lehetett, mert a külszínhez közeli végébe egy lépcsőfoknak támaszkodó hatalmas, a kürtő szelvényét csaknem kitöltő kő volt. A követ felülről gurították a kürtő nyílásába, mely aztán a két méterrel lejjebb levő lépcsőnél megszorult és csak egy át nem járható rést hagyott szabadon. Azóta a kő ki lett bontva és a kürtő újra járható és mászható.

Az üreg felső, kürtős, ma már átjárható bejáratához a külszínen is eljuthatunk, ha a Nagy-szikla faragott oldalát az azt balról övező meredélyen megkerüljük és nagyjából a kaptárfülkék fölé érünk. Itt a sziklatornyok által körülfogott mélyedésben találjuk a téglalap formájúra faragott nyílást. Mellette az egykori vasajtó kerete is megtalálható félredobva. A nyílásban régebben volt egy méter mélységben egy begurított és megszorult kőtömb.

A felső bejárat jól rejtett helyzetben van. A sziklacsoport aljából végképp nem látszik, de fent, a tornyok között is csak közelről lehet észrevenni. Ez a rejtettség valószínűleg nem véletlen, talán védelmi, menekülési célokat szolgált. Érdekesség még a kürtő nyílásától északra levő, magasabb sziklatorony oldalába faragott görög betűs Krisztus monogram. Ez hasonlít az Y-ágú-barlang elágazásánál levő jelhez.

Az üreg belül

Továbbá, a nem túl régi időben kissé alakítottak rajta, a bejáratait vasajtókkal látták el és kürtőibe vas kapaszkodókat szereltek. Jelenleg igen rossz, szemetes állapotban van. A kürtők miatt sokan ugyan nem járnak benne, de annál többen dobálnak bele köveket, faágakat, üvegpalackokat és mindenféle egyéb szemetet.

A Weislich-barlangot Eszterhás István szerint teljes egészében szerszámokkal alakították ki az Y-ágú-barlanggal és a Vízesés-alatti-barlanggal közel azonos időben, azonos technikával. Az üregének térrajza viszont jelentősen eltér az előbbi kettőétől, így talán a funkciója is más lehetett.

A nevét onnan kapta, hogy egy hiedelem szerint valamikor itt volt egy Weislich (vagy Veiszlics, Weiszlich, Weiszlics) nevű rabló rejtekhelye. Weislich csak a gazdagoknak ártott. Előfordul az irodalmában Holdvilágárok barlangja (Schőnviszky 1937), Holdvilág-árok-barlangja (Eszterhás 1989), Holdvilág-barlang, Holdvilág-sziklaüreg, Nagyszikla barlangja, Rabló-barlang, Remete-barlang (Kordos 1984), Veiszlics-barlang (Hazslinszky 1999), Weisslich-barlang (Mezei, Páli 1955), Weiszlich-barlang (Mezei, Páli 1955), Weiszlich barlang (Mezei, Páli 1955) és Weiszlics-barlang (Schőnviszky 1937) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1937. évi Turisták Lapjában kiadott, Schőnviszky László által írt tanulmányban az olvasható, hogy a Holdvilágárok barlangja, más néven a Weiszlics-barlang a Holdvilág-árok vízesésétől kissé felfelé, balra, egy andezittufa sziklafal letörésének alján van. A csúcsos, háromszögalakú nyílás pár métert lefelé egy kis terembe vezet, ahonnan egy másik kürtő is a szabadba nyílik. A kürtőben és még néhány helyen emberi kéz nyomai, lépcsőszerű kivájások figyelhetők meg. Állítólag valamikor Weiszlics rablóvezér tanyája volt. Jórészt eltömődött.

Ezek a leletek adták az alapját az 1941-es sajtóviharnak, mely során több mint 200 újságcikk foglalkozott a szenzációval, hogy megtalálták Árpád magyar fejedelem sírhelyét, illetve egy pogány kultikus helyet, vagy netán a pálos rend alapítójának, Boldog Özsébnek a remetelakhelyét. Más újságok pedig cáfolták e feltevéseket, állításokat. Erdélyi István ásatása során csupán egy vas csatfibula került elő, amely nem volt kormeghatározó. Fülöp és Vértesy ásatása pedig meddőnek bizonyult. Így, az igen kevés kormeghatározó lelet után továbbra is tisztázatlan maradt, hogy kik és mikor, illetve milyen célból faragták meg a Nagy-sziklát, valamint vésték ki a Weislich-barlangot, a kaptárfülkéket és tettek karcolt jeleket a falakra.

Az 1943. évi Barlangvilágban megjelent tanulmány szerint a Holdvilág-árok vízesésétől nem messze, a szakadék nyugati peremén van egy barlang, a Weislich-barlang és ezért lehet, hogy a vízesés alatt lévő két üreg, a Vízesés-alatti-barlang és az Y-ágú-barlang természetes eredetű. A Holdvilág-árok nyugati oldalában van barlang, jelenleg beomlott állapotban. A nép szerint a barlang elért a Kő-hegyig és egy Weiszlich, vagy Veiszlics nevű rablóvezér rejtekhelye volt, aki réme volt a vidék gazdagjainak, de a szegényeket nem bántotta.

Az 1967-ben napvilágot látott, „Pilis útikalauz” című könyvben az van írva, hogy a Nagy-Csikóvár oldalába mélyülő Holdvilág-árok vízesése közelében több üreg figyelhető meg. A szakadék nyugati peremén, a hegy oldalában egy nagy, körülbelül 20 méter magas, andezittufa sziklafal alján háromszög alakú nyílás vezet a Weiszlich-barlangba, amely a néphiedelem szerint Weiszlich rablóvezér rejtekhelye volt. A bejáraton át függőleges aknába lehet jutni, amely kis terembe vezet, ahonnan hirtelen töréssel egy másik meredek akna nyílik a szabadba. Az üregben sok helyen figyelhető meg az emberi kéz munkája, tágítás, lépcsőszerű kivájások formájában. A barlang, ha volt is eredetileg természetes ürege, mai formájában jórészt mesterséges.

A kürtő bejárata kívülről egy kővel van eltorlaszolva

Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a Szentendre–Visegrádi-hegység barlangjai között a Weiszlich-barlang név, amelynek a Remete-barlang és a Holdvilágárok barlangja nevek a névváltozatai és egy térképen van feltüntetve a helye. Eszterhás István „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában az olvasható, hogy a 4900-as barlangkataszteri területen lévő, pomázi Weiszlich-barlang másik neve Holdvilág-árok-barlangja és Remete-barlang, andezittufában alakult ki és ismeretlen méretű. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kézirat szerint a pomázi Weislich-barlang andezitagglomerátumban jött létre, 47 méter hosszú, 17,5 méter magas és 17,5 mély. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg.

A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel az üreggel foglalkozó 37 darab írás megjelölésével. A 364., a 366., a 398., a 458., a 498. és az 526. tételek nem említik, a 363., a 365., a 396., a 457., a 497. és az 525. tételek említik. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk az üregről.

A 2014. évi Karsztfejlődésben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy vannak barlangszerű mesterséges üregek a Visegrádi-hegységben, melyeket többnyire barlangnak is neveznek. Hét ilyen mesterséges üreg ismert 532 méter hosszúságban. Legnagyobb jelentőséggel bír a pomázi Holdvilág-árok három mesterséges ürege, a Weislich-barlang, az Y-ágú-barlang és a Vízesés-alatti-barlang. Nagy sajtóvisszhangot kapott az ásatások értékelése miatt a Holdvilág-árok három mesterséges ürege.

Régészetileg a Holdvilág-árok három mesterséges üregének előterét ásták meg, illetve az ásatások még folyamatban vannak. A Weislich-barlangba leginkább 2–3 méteres, vastag faágak vannak hordva. A Visegrádi-hegység 7 barlangszerű mesterséges üregének egyike a pomázi, 43,7 méter hosszú és 17,5 méter függőleges kiterjedésű üreg. A publikációhoz mellékelt, a Visegrádi-hegység 10 métert meghaladó barlangjainak elhelyezkedését bemutató ábrán látható a helye. A tanulmányban van egy fénykép, amelyen a Weislich-barlang alsó bejárata látható.

Jelenleg a Szörényi Levente által alapított Holdvilág Alapítvány végez feltárásokat az üreg környékén, ezért egy kerítéssel néhány éve lezárták a Nagy-szikla környékét.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Eszterhás István: Legenden über vulkanische Höhlen in Ungarn. Jahresbericht der Höhlenforscher-gruppe Rhein-Main, Frankfurt a. M. 1997. 50–55. old.
  • Eszterhás István: Legenden über vulkanische Höhlen in Ungarn. Slovenský Kras, 1999. (37.) 29–36. old.
  • Gallus Sándor: Pomáz romemlékeinek feltárása elsőrendű nemzeti feladat. Nagy Budapest, 1941. március 21. (4. évf.) 3. old.
  • Incze Attila: Ércesedési nyomok vizsgálata a Visegrádi-hegységben. Kézirat, szakdolgozat a JATE-n, Szeged. 1990.
  • Kolacskovszky Lajos: A magyar hegyek betyárromantikája. Természetjárás, 1955. december. (1. évf. 9. sz.) 4. old.
  • Kristóf Sándor szerk.: Hétvégi túrák hazánk legszebb tájain. Budapest, 1958. 46., 48., 175., 200. old.
  • Markos Béla: Bp. és tágabb környéke. Budapest, 1948. (Budapest környéke 1:200.000-es térképmelléklete). (A térképmellékleten jelölve van.)
  • Mészáros Gyula: Fejedelmi temetkező hely a Holdvilágárok sziklasírjában. Nagy Budapest, 1941. augusztus 1. (4. évf. 27. sz.) 3. old.
  • Mészáros Gyula: Az országfoglaló népelem monumentális kultuszhelye és egyetlen feliratos emléke a pomázi Holdvilágárokban. Nagy Budapest, 1941. november 7. (4. évf. 38. sz.) 3. old.
  • Michnai Attila: Pomáz – Holdvilág-árok, Nagy-szikla. Kézirat. Budapest, 1981. (Ásatási napló a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában.)
  • Nováki Gy.: Archáologische denkmáler der eisenverhüttung in Nordostungarn aus dem X.–XII. jahrhundert. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1969. (21. köt.) 304., 330. old.
  • Sashegyi Sándor: Pilis – Salabasina. Kézirat, 1936. (A kézirat megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában.)
  • Sashegyi Sándor: Háromezer éves kultúráról tanúskodnak a pomázi ásatások. Nagy Budapest, 1941. május 30. 3. old.
  • Thirring Gusztáv szerk.: A Pilis – Visegrádi-hegység részletes kalauza. Budapest, 1929. 91., 105., 141. old.
  • Tokaji Tibor: A Stromfeld-emléktúra útjain. Természetjárás, 1955. július. (1. évf. 4. sz.) 15. old.
  • Torma István szerk.: Magyarország régészeti topográfiája 7. Pest megye régészeti topográfiája. A budai és szentendrei járás. Budapest, 1986. 199–200., 201., 287., 289. old.