Weislich-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Weislich-barlang
Az üreg bejárata 1997-ben
Az üreg bejárata 1997-ben
Hossz? m
Mélység? m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Pomáz
Földrajzi táj Visegrádi-hegység
Típus mesterséges
A Wikimédia Commons tartalmaz Weislich-barlang témájú médiaállományokat.

A Weislich-barlang mesterséges üreg, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Pomázon, a Holdvilág-árokban található. Nem barlang.

Megközelítés[szerkesztés]

A Holdvilág-árokban, az időszakos vízesésétől felfelé haladva, körülbelül 50 méternyire, nyugat felé kell elhagyni a völgytalpat. A völgytalpat szegélyező sziklafal takarásából hamarosan feltűnik a kissé távolabb, körülbelül 30 méterre levő, látványos, faragott oldalú sziklacsoport. Ez az úgynevezett Nagy-szikla, amelyben a Weislich-barlang van. A fehér andezittufából álló Nagy-szikla könnyen felismerhető arról, hogy konkáv derékszögben, körülbelül 10 méter magasságig függőlegesre van faragva, az előterében pedig kőtörmelékkel borított, tálszerű mélyedés van. Az üreg alsó bejárata a faragott szikla délnyugatra néző falában van. Az alsó bejárat egy körülbelül három méter magas és két méter széles, háromszög formájú nyílás. A délkeletre néző fal felső harmadában pedig nyolc darab kaptárfülke látható.

Leírás[szerkesztés]

Az üreg alsó, három méter magas, két méter széles és háromszög alakú bejárata egy fülkébe vezet, melyből egy 4,1 méter mély, három lépcsővel tagolt, függőleges akna, a lépcsőház vezet lefelé. Az akna falán néhol látszanak még az egykor volt kapaszkodók vas csonkjai, de jelenleg lejutni csak traverzálva, vagy kötél segítségével lehet. A Lépcsőház aknájának az aljából egy majdnem öt méter hosszú, enyhén lejtő folyosó indul északnyugat felé. Az alját vastagon borítják a fentről bedobált kövek, 2–3 méteres fadarabok és a szemét. A folyosó közel derékszögben csatlakozik be a legalsó szinten levő Fő-folyosóba. Ennek a hossza 11,1 méter, a szélessége változó, középen 2,5 méterre kiszélesedik, míg az északkeleti végén csak egy méteres, a magassága 1,5–1,7 méter. Enyhén északkelet felé lejt. Az alján már kevesebb a kő és fadarab, a szemét, de itt található a felső aknabejárat egykori vasajtajának ledobott lapja. A Fő-folyosó délnyugati végéből egy ovális-ellipszis szelvényű, 14,9 méter magas, közel függőleges, 80–85°-os kürtő vezet a felső bejárathoz. E kürtő falában is lehet még néhány vascsonkot látni, amelyek a korábban létező kapaszkodók maradványai. Kijutni a kürtőn korábban nem lehetett, mert a külszínhez közeli végébe egy lépcsőfoknak támaszkodó hatalmas, a kürtő szelvényét csaknem kitöltő kő volt. A követ felülről gurították a kürtő nyílásába, mely aztán a két méterrel lejjebb levő lépcsőnél megszorult és csak egy át nem járható rést hagyott szabadon. Azóta a kő ki lett bontva és a kürtő újra járható és mászható.

Az üreg belül

Az üreg felső, kürtős, ma már átjárható bejáratához a külszínen is eljuthatunk, ha a Nagy-szikla faragott oldalát az azt balról övező meredélyen megkerüljük és nagyjából a kaptárfülkék fölé érünk. Itt a sziklatornyok által körülfogott mélyedésben találjuk a téglalap formájúra faragott nyílást. Mellette az egykori vasajtó kerete is megtalálható félredobva. A nyílásban régebben volt egy méter mélységben egy begurított és megszorult kőtömb. E felső bejárat jól rejtett helyzetben van. A sziklacsoport aljából végképp nem látszik, de fent, a tornyok között is csak közelről lehet észrevenni. Ez a rejtettség valószínűleg nem véletlen, talán védelmi, menekülési célokat szolgált. Érdekesség még a kürtő nyílásától északra levő, magasabb sziklatorony oldalába faragott görög betűs Krisztus monogram. Ez hasonlít az Y-ágú-barlang elágazásánál levő jelhez.

Továbbá, a nem túl régi időben kissé alakítottak rajta, a bejáratait vasajtókkal látták el és kürtőibe vas kapaszkodókat szereltek. Jelenleg igen rossz, szemetes állapotban van. A kürtők miatt sokan ugyan nem járnak benne, de annál többen dobálnak bele köveket, faágakat, üvegpalackokat és mindenféle egyéb szemetet.

A Weislich-barlangot Eszterhás István szerint teljes egészében szerszámokkal alakították ki az Y-ágú-barlanggal és a Vízesés-alatti-barlanggal közel azonos időben, azonos technikával. Az üregének térrajza viszont jelentősen eltér az előbbi kettőétől, így talán a funkciója is más lehetett.

A kürtő bejárata kívülről egy kővel van eltorlaszolva

A nevét onnan kapta, hogy egy hiedelem szerint valamikor itt volt egy Weislich (vagy Veiszlics, Weiszlich, Weiszlics) nevű rabló rejtekhelye. Weislich csak a gazdagoknak ártott. Előfordul az irodalmában Holdvilágárok barlangja (Schőnviszky 1937), Holdvilág-barlang, Holdvilág-sziklaüreg, Nagyszikla barlangja, Rabló-barlang, Remete-barlang (Kordos 1984), Veiszlics-barlang (Hazslinszky 1999), Weisslich-barlang (Mezei, Páli 1955), Weiszlich-barlang (Mezei, Páli 1955), Weiszlich barlang (Mezei, Páli 1955) és Weiszlics-barlang (Schőnviszky 1937) néven is.

Történet[szerkesztés]

A környéken egykor éltek szerint a Kő-hegyig vezetnek a járatai. A Weislich-barlang bizonyára igen régóta ismert és többen is megemlítették, leírták (Erdélyi 1971, Ézsiás 1994, Gallus 1941, Incze 1990, Kucsera – Rappai 1980, Mezei – Páli 1955, Mihály 1975, Pápa 1943, Sashegyi 1941, Schőnviszky 1937), de a benne történt kutatásokról keveset tudni. A kutatások, főleg archeológiai kutatások a Nagy-sziklára és annak a környezetére terjedtek ki. A Nagy-szikla előterében Sashegyi Sándor egy tűzhelymaradvány mellett X. századi cseréptöredéket talált, aztán előkerült egy szarvas csontváz, amely szerint lehet, hogy a hely állattemetkezési hely volt és egy erősen bolygatott emberi csontváz, néhány honfoglalás kori cseréptöredék és egy üvegkehely-töredék társaságában. Ezek a leletek adták az alapját az 1941-es sajtóviharnak, mely során több mint 200 újságcikk foglalkozott a szenzációval, hogy megtalálták Árpád magyar fejedelem sírhelyét, illetve egy pogány kultikus helyet, vagy netán a pálos rend alapítójának, Boldog Özsébnek a remetelakhelyét. Más újságok pedig cáfolták e feltevéseket, állításokat. Erdélyi István ásatása során csupán egy vas csatfibula került elő, amely nem volt kormeghatározó. Fülöp és Vértesy ásatása pedig meddőnek bizonyult. Így, az igen kevés kormeghatározó lelet után továbbra is tisztázatlan maradt, hogy kik és mikor, illetve milyen célból faragták meg a Nagy-sziklát, valamint vésték ki a Weislich-barlangot, a kaptárfülkéket és tettek karcolt jeleket a falakra.

A FIR feldolgozását Szentes György készítette el. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk az üregről. Jelenleg a Szörényi Levente által alapított Holdvilág Alapítvány végez feltárásokat az üreg környékén, ezért egy kerítéssel néhány éve lezárták a Nagy-szikla környékét.

Irodalom[szerkesztés]

  • Abrankó Endre: Árpádkori sirok után kutatnak a Holdvilágárokban. Turista, 1962. júl. (8. évf. 7. sz.) 6. old.
  • Barcza ImreThirring Gusztáv: Budapest Duna-jobbparti környéke. Bp. 1920. 168. old.
  • Bresztovszky Ede: Ezeréves sziklasír egy pomázi völgyben. Nagy Budapest, 1941. jún. 27. (4. évf. 24. sz.) 3–4. old.
  • Dely Károly – Mezei Iván: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1974. 20, 36–37. old. (A Pilis-hegység barlangjai című fejezetet, a 19–37. oldalakat Dénes György írta.)
  • Erdélyi István: Pomáz – Holdvilágárok. Archaeologiai Értesítő, 1971. (98. évf.) 85–91. old.
  • Eszterhás István – Gönczöl Imre – Szenti Tamás: A Visegrádi-hegység barlangjai. II. rész. In: Eszterhás István szerk.: Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1997. 123, 125, 127, 128, 128–129, 132–135, 137, 141, 147, 155, 157–159. old. Kézirat, 1997. Megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
  • Ézsiás György: A Visegrádi-hegység barlangjai. Kézirat a Troglonauta Barlangkutató Csoport évi jelentésében, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. 1993. 68–69, 84. old. és a 84. és 85. oldalak között egy térképen bejelölve a helye
  • Gallus Sándor: A honfoglaló magyarságnak temetkezésre is használt kultuszhelye került napvilágra a Holdvilágárokban. Nagy Budapest, 1941. okt. 24. (4. évf. 36. sz.) 3. old.
  • Hazslinszky Tamás: Barlangi mondák, regék és hiedelmek. Kézirat, 1999. 45–46. old.
  • Incze Attila: Ércesedési nyomok vizsgálata a Visegrádi-hegységben. Kézirat, szakdolgozat a JATE-n, Szeged. 1990.
  • Kadić Ottokár: Barcza I. és Thirring G.: Budapest Dunajobbparti környéke. Barlangkutatás, 1920. (8. köt.) 1–4. füz. 34. old. (Német nyelven 62. old.)
  • Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 277, 296. old.
  • Kucsera János – Rappai Lóránt: A Békásmegyeri Barlangkutató Csoport 1980. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1980. 35–39. old.
  • Mezei Iván – Páli Tivadar: Pilis útikalauz. Sport, Bp. 1955. (Második, bővített kiadás.) 26, 93, 179. old.
  • Mezei Iván szerk.: Pilis útikalauz. Bp. 1967. 35, 85–86. old. (A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai című fejezetet, a 22–36. oldalakat Dénes György írta.)
  • Mészáros Gyula: Fejedelmi temetkező hely a Holdvilágárok sziklasírjában. Nagy Budapest, 1941. aug. 1. (4. évf. 27. sz.) Bp. 3. old.
  • Miczek György szerk.: A Pilis és a Visegrádi-hegység. Bp. 1991. 45, 208, 287. old. (A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai című fejezetet, a 26–46. oldalakat Dénes György írta.)
  • Mihály Péter: A Pest megyei kaptárkövek topográfiája. Studia Comitatensia – Tanulmányok Pest megye múzeumaiból, 3. 1975. 37–38. old.
  • Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005. 201, 472. old.
  • Pápa Miklós: A barlangok romantikája. Barlangvilág, 1943. (13. évf.) 1–2. füz. Bp. 2–3, 9. old.
  • Sashegyi Sándor: Háromezer éves kultúráról tanúskodnak a pomázi ásatások. Nagy Budapest, 1941. máj. 30. Bp. 3. old.
  • Schőnviszky László: A Pilis-hegység barlangjai. Turisták Lapja, 1937. április. (49. évf. 4. sz.) 148. old.
  • Vigyázó János: Budai hegyek részletes kalauza és térképe. Bp. 1923. 131. old.