Schőnviszky László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Schőnviszky László
Született 1901. február 19.
Budapest
Elhunyt 1979. szeptember 21. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása barlangkutató
Sírhely Új köztemető, Budapest

Schőnviszky László (Budapest, 1901. február 19.Budapest, 1979. szeptember 21.) barlangkutató.

Életútja[szerkesztés]

A Mester utcai felsőkereskedelmi iskolában érettségizett 1918-ban, majd a Székesfővárosi Könyvtárban (jelenleg Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár) helyezkedett el.

Barlangkutató tevékenysége[szerkesztés]

1918-tól foglalkozott barlangkutatással, az 1926-ban létrehozott Magyar Barlangkutató Társulatnak alapító tagja és sok éven át titkára volt. Részt vett a Társulat 1958. évi újjáalakításában, 1961-től 1969-ig (nyugdíjasként) irodavezetője, 1972-ig pedig könyvtárosa volt. Fiatal éveiben a barlangok feltárása, bejárása, feltérképezése vonzotta, publikációi közül a bükki barlangok leírása a legjelentősebb. Feltáró munkájának köszönhető, hogy a Solymári-ördöglyuk hossza is több száz méterrrel növekedett. Idősebb korában főleg irodalmi munkásságával segítette hazánk barlangjainak megismerését. Fényt derített néhány régi barlangkutató (Sartory József, Farkas János, Szentiványi Márton, Bekey Imre Gábor) életére, barlangkutatásban elért eredményeire. Feldolgozta a Kárpát-medence legrégebben ismert jégbarlangjának, a Drevnyiki-jégbarlangnak a történetét is. Bertalan Károllyal közösen elkészítette a magyar barlangtani bibliográfiát (Bibliographia spelaeologica hungarica) 1931-től 1945-ig.

Művei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]