Apátkút-völgyi-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Apátkút-völgyi-barlang
Hosszkörülbelül 40 m
Mélység? m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés0,5 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Visegrád
Földrajzi táj Visegrádi-hegység
Típus vízeróziós eredetű, elpusztult barlang
Barlangkataszteri szám nincs

Az Apátkút-völgyi-barlang barlang volt a Visegrádi-hegységben. Andezit és andezittufa határán alakult ki. Felfedezése az 1930-as években történt, az 1990-es évek újabb kutatásai során azonban már nem találták meg. Jelenleg a hegység negyedik leghosszabb barlangja lenne.

Leírás[szerkesztés]

Visegrád központjától délre, az Apát-kúti-völgyben, a lerobbantott Ördögmalom-vízesés utáni kőfejtő felett, a patak bal partján, 70 méter relatív magasságban volt a bejárata. A régi turistatérképek jelölték a bejáratának a helyét. A fél méter magas, boltozatos bejárata egy szűk, körülbelül 40 méter hosszúságú csőszerű járatba, egy rókalyukba vezetett. A csatornaszerű járat hason csúszva volt járható. Andezit és andezittufa határán a víz eróziója hozta létre, majd a bejáratát mesterségesen tágították. Jelenleg a hegység negyedik leghosszabb barlangja lenne a Bölcső-hegyi-barlang, a Disznós-árki-barlang és a Vasas-szakadék I. sz. barlangja után.

Előfordul az irodalmában Apátkuti rókalyuk (Kadić 1952), Apátkut-völgyi-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Apátkutvölgyi barlang (Bertalan 1958), Apát-kut-völgyi-barlang (Eszterhás 1993), Apátkúti-rókalyuk (Kordos 1984), Apát-kúti-rókalyuk (Eszterhás 1989), Apátkúti rókalyuk (Bertalan 1976), Apátkúti-völgyi-barlang (Dénes 1991), Apátkútvölgyi barlang (Schőnviszky 1937) és Apát-kút-völgyi-barlang (Eszterhás 1989) néven is. Az Apátkút-völgyi-barlang név először 1967-ben bukkant fel az irodalmában, a Pilis útikalauz című könyvben, amelynek a barlangokról szóló részét Dénes György írta.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlangot Kessler Hubert fedezte fel és először, 1937-ben Schőnviszky László írta le Apátkútvölgyi barlang néven, a Pilis és a Visegrádi-hegység többi barlangjával együtt. A tanulmány szerint a bejárata fél méter magas, a barlang 40 méter hosszú volt, andezit és andezittufa határán keletkezett a víz eróziós munkája következtében és akkoriban a két hegységet általánosan Pilisnek nevezték. Kadić Ottokár az 1952-es kéziratában leírta a Visegrádon található barlangot Apátkuti rókalyuk néven, Schőnviszky László tanulmányának a felhasználásával. Az 1956-ban megjelent, „Barlang-e a Saskövi-barlang?” című publikációban barlangnév nélkül Schőnviszky László megemlítette. Ekkor azt írta, hogy andezitben jött létre és Kessler Hubert volt az, aki a víz eróziós munkájával hozta kapcsolatba a keletkezését. Az 1958. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóba, Bertalan Károly írta le Schőnviszky László leírása alapján, két irodalmi hivatkozással, Apátkutvölgyi barlang néven és ekkor megkérdőjelezte az eróziós eredetét.

Az 1967-ben kiadott „Pilis útikalauz”ban, amelynek a barlangokról szóló részét Dénes György írta, a Visegrádi-hegység barlangjai között van leírva Apátkút-völgyi-barlang néven, az 1937-es tanulmány alapján, de szerinte a kialakulása a víz mállasztó munkájának a következménye. Az 1973–1974. évi Karszt- és Barlangkutatásban megjelent Bibliographia spelaeologica hungarica barlangnévmutatójában szerepel Apátkut-völgyi-barlang néven és eszerint egy publikáció foglalkozott vele. Az 1974-ben kiadott, „Pilis útikalauz” című könyv barlangleírása megegyezik az 1967-ben kiadott útikalauz leírásával. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratában Bertalan Károly két irodalmi hivatkozás alapján dolgozta fel, Apátkútvölgyi barlang néven és ekkor szerepelt a barlang irodalmában először az Apátkúti rókalyuk név. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában szerepel a neve, Apátkút-völgyi-barlang az Apátkúti-rókalyuk névváltozattal együtt, a Szentendre–Visegrádi-hegység barlangjai között és egy térképen van feltüntetve a helye.

Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában szerepel Apát-kút-völgyi-barlang néven, Apát-kúti-rókalyuk névváltozattal, Szentendre másik két barlangja mellett, ismeretlen méretadatokkal, a Visegrádi-hegység 16 barlangja között. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint, Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva. Az 1991-ben kiadott, A Pilis és a Visegrádi-hegység című könyvbe, Dénes György Apátkúti-völgyi-barlang néven írta le. A leírás körülbelül megegyezik az 1967-ben általa leírtakkal, de ekkor már szerinte nem biztos, hogy a létrejötte a víz mállasztó munkájának a következménye. „A Visegrádi-hegység barlangjai” című, a Troglonauta Barlangkutató Csoport 1993. évi jelentésében közzétett összefoglaló ismerteti, három irodalmi hivatkozás alapján, de nem jártak a körülbelül 40 méter hosszúnak leírt barlangban. Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című kéziratban szerepel a Visegrádi-hegység 38 nemkarsztos objektuma között, amelyek közül 33 a barlang és öt a mesterséges üreg, Apát-kut-völgyi-barlang néven, 40 méteres hosszúsággal, fél méteres magassággal és a felsorolás szerint Szentendre két barlangja közül az egyik. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált, 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. Az 1994-ben megjelent, „Lychnis – Szemelvények a vulkáni kőzetekben keletkezett barlangok kutatásáról” című kiadvány szerint, az 1994. nyári állapot alapján, Magyarország 12. leghosszabb, vulkanikus kőzetben kialakult barlangja, a magassága az összeállításban egy méter.

Az 1995-ben írt, „Pseudokarstische Höhlen in Ungarn” című összeállítás szerint, amelyet Eszterhás István írt és az 1995. végi helyzetet tükrözi, Magyarország 12. leghosszabb pszeudokarsztos barlangja és csak andezittufában jött létre. 1996-ban Eszterhás Istvánék megpróbálták megkeresni a térkép által jelzett helyen, de nem jártak sikerrel. A jelzett környéken, körülbelül 10 méterrel a patak szintje felett csupán egy 3×1,8 méteres kőkunyhót találtak, egy kis mesterséges katlanban. „Az MKBT Vulkánszpeleológiai Kollektívájának Évkönyve 1996” című kézirat szerint Visegrádon található, mesterséges és fél méter magas. Az évkönyvben le van írva Schőnviszky László tanulmánya alapján, de az ismertetés szerint a hosszúsága körülbelül 40 méter. 1996. október 31-én Magyarország 15. és a Visegrádi-hegység harmadik leghosszabb pszeudokarsztos barlangja volt. Magyarországon ekkor 661, a Visegrádi-hegységben 55 pszeudokarsztos barlang volt ismert. 1997. július 6-án, a XIII. Vulkánszpeleológiai Tábor során keresték a barlangot, eredménytelenül, mert valószínűleg beomlott a bejárata.

A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel Apátkút-völgyi-barlang néven, az Apátkúti-rókalyuk névváltozat feltüntetésével és a barlanggal foglalkozó 14 darab írás megjelölésével. A FIR feldolgozását 2005-ben Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]