Karolina-árok alsó álbarlangja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Karolina-árok alsó álbarlangja
Karolina-árok alsó álbarlangja
Karolina-árok alsó álbarlangja
Hossz4,6 m
Mélység0 m
Magasság4,5 m
Függőleges kiterjedés4,5 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Pomáz
Földrajzi táj Visegrádi-hegység
Típus nem barlang, eróziós eredetű
A Wikimédia Commons tartalmaz Karolina-árok alsó álbarlangja témájú médiaállományokat.

A Karolina-árok alsó álbarlangja a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Visegrádi-hegységben, Pomázon, a Karolina-árokban található álbarlang. Turista útikalauzokban is meg van említve az üreg.

Leírás[szerkesztés]

A Karolina-ároknak a Holdvilág-árokba való betorkollásától 200 méterrel feljebb található. Az üreg a völgy talpvonalán van, a bejárata a sziklaszorosból dél felé néz. Egy szűk mederszakasz beboltozódása alkotja az álbarlangot.

A kőzetanyagát agglomerátum és különböző szemcsenagyságú tufarétegek alkotják. Az álbarlangnál mindössze csak 160 centiméter széles, de 4–5 méter magas a völgy időszakos patakjának a sziklamedre, amelybe alkalmanként a nyugati oldalról 5 méter magas vízesés zúdul be. Ennek az alkalmi vízesésnek a munkája az álbarlang. A falait az erózió mélyítette be, a tetejére pedig szintén a víz görgette a sziklatömböket és sodorta a földet. Ennek a magassága 4,8 méter, a szélessége pedig 1,6 méter.

A bejáratot kőgörgetegekkel beboltozott, közel függőleges falú, 4,6 méter hosszú, befelé enyhén szűkülő sziklafolyosó követi. Az oldalfalain jól megfigyelhető a többségében agglomerátumból és kevesebb tufából álló rétegzettség. A hátsó falat alámosásos leszakadások formálták zegzugossá. Az átlagos magassága 4,5 méter. Az alját kőgörgetegek és uszadékfa alkotja.

A Karolina-árok alsó álbarlangja név 1984-ben bukkant fel irodalmában. Előfordul az irodalmában Karolina árok alsó álbarlangja (Ozoray 1963) és Karolina-árok alsó barlangja (Eszterhás 1993) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1963. évi Karszt és Barlangban megjelent, Ozoray György által írt tanulmány szerint a Karolina-árokban néhány jelentéktelen méretű, de alaktana, eredete miatt érdekes nemkarsztos üreg van. A Karolina-árok torkolatától néhány száz méterre körülbelül 5 méter magas völgylépcső van. Alig 2–3 méter széles itt a felfelé keskenyedő, áthajló falú szakadék. Nem teljesen azonos a két fal agglomerátum anyaga, de lefelé túlsúlyba kerül a tufa és mindkét oldalon finomodik a szemcsenagyság. Majdnem függőleges tengelyű a bevágódás. Az erózió ezt a szakaszt lehet, hogy egy ferde kőzetrés mentén alakította ki.

A felső völgylépcső alját egy durvaszemű, ellenálló agglomerátumpad képezi. Ezt az időszakos vízfolyás a kőzetrés mentén vágta át, hozzájutva az alatta fekvő, puhább rétegekhez. A szakadék alsó szintjének végét befedik, kőfülkévé alakítják a hajdani vízesésfalnál lezuhant agglomerátumtömbök. Genetikailag ez a forma eróziós szakadékból áltetővel való lefedéssel keletkezett álbarlang. Elölről nyitott, két oldala sziklafal, amely eróziós szinlőkkel is barázdált. Ökölnyi görgeteg fedi alját. Tetejét rázuhant sziklatömbök alkotják, melyek közt több köbméteres is van. Hátsó fala eróziósan jött létre és leszakadások változtatták meg.

Valószínűleg a legtöbb víz nem szemből, hanem jobb oldalról zuhogott le. Jelenleg teljesen száraz az álbarlang. Az áltető ráhordott földdel-agyaggal tömített tömbjei kis dombot alkotnak a felső völgylépcső alján. Ez eltéríti a víz útját. Ehelyett kis, alig deciméternyi mély sziklamedret vájt magának a víz, amely az álbarlangot felül nyugatról, jobbról kerüli meg. Befelé szűkül az álbarlang. Könnyen feltraverzálhatunk bent. Egy kicsit visszamászva, jobb oldalon lehet keresztülcsúszni egy szűk nyíláson a törmeléktömbök és a szikla közt.

A felső völgylépcsőre így lehet feljutni. A publikációhoz mellékelve lett egy metszettérkép, amely a Karolina-árok alsó álbarlangját és környékét ábrázolja. A térképet Fodor Tamásné és Ozoray György készítette. Az 1967-ben kiadott, Pilis útikalauz című könyvben az olvasható, hogy a Karolina-árok függőlegesen leszakadó lépcsői tövében kis üregek találhatók, melyek omladékkal barlangszerűen el vannak torlaszolva. Az 1974-ben napvilágot látott, Pilis útikalauz című könyvben meg van ismételve az 1967-es útikalauzban említett ismertetés.

Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt, Magyarország barlangleltára című kéziratban az van írva, hogy a Pilisben, a Visegrádi-hegységben, Pomázon, Csobánkától északra körülbelül 2,5 kilométerre, a Holdvilág-árok jobb oldali mellékkúpjában található. A torkolattól felfelé néhány száz méterre, 5 méter magas völgylépcsőnél van a bejárata. 7 méter hosszú és 5 méter magas. Az andezitagglomerátumba vágódott vízesés eróziós szakadékát rázuhant tömbök fedik be. A kéziratban három irodalmi hivatkozás alapján lett feldolgozva. Az 1984-ben megjelent, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel neve a Szentendre–Visegrádi-hegység barlangjai között és egy térképen van feltüntetve helye. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfiában, a regionális bibliográfia részben szerepel a neve. Az összeállítás szerint egy, a Karszt és Barlangban publikált tanulmány foglalkozik az álbarlanggal.

Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában az olvasható, hogy a 4900-as barlangkataszteri területen lévő, pomázi Karolina-árok alsó álbarlangja andezitagglomerátumban alakult ki, valamint 7 méter hosszú és 5 méter mély. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által írt, Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című 1993-as kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es információk. Viszont a kézirat szerint Karolina-árok alsó barlangja a neve. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg.

1997-ben Eszterhás Istvánék kutatták át részletesen és ők is feltérképezték. A 2001. november 12-én elkészült, Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel az álbarlanggal foglalkozó 8 darab írás megjelölésével. A 364. és a 366. tételek nem említik, a 363. és a 365. tételek említik. A 2014. évi Karsztfejlődésben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy a Visegrádi-hegység 101 barlangjának egyike a pomázi, 4,6 méter hosszú és 4,5 méter magas barlang.

Irodalom[szerkesztés]