Karolina-árok alsó álbarlangja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A Karolina-árok alsó álbarlangja

A Karolina-árok alsó álbarlangja a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, Pomázon, a Karolina-árokban található álbarlang.

Földrajzi helyzet[szerkesztés]

A Karolina-árok Holdvilág-árokba való betorkollásától 200 méterrel feljebb egy szűk mederszakasz beboltozódása alkotja az álbarlangot. A barlang a völgy talpvonalán van, a bejárata a sziklaszorosból dél felé néz.

Leírás[szerkesztés]

A kőzetanyagát agglomerátum és különböző szemcsenagyságú tufarétegek alkotják. A barlangnál mindössze csak 160 centiméter széles, de 4–5 méter magas a völgy időszakos patakjának a sziklamedre, amelybe alkalmanként a nyugati oldalról 5 méter magas vízesés zúdul be. Ennek az alkalmi vízesésnek a munkája az álbarlang. A falait az erózió mélyítette be, a tetejére pedig szintén a víz görgette a sziklatömböket és sodorta a földet. Ennek a magassága 4,8 méter, a szélessége pedig 1,6 méter. A bejáratot kőgörgetegekkel beboltozott, közel függőleges falú, 4,6 méter hosszú, befelé enyhén szűkülő sziklafolyosó követi. Az oldalfalain jól megfigyelhető a többségében agglomerátumból és kevesebb tufából álló rétegzettség. A hátsó falat alámosásos leszakadások formálták zegzugossá. Az átlagos magassága 4,5 méter. Az alját kőgörgetegek és uszadékfa alkotja.

Előfordul az irodalmában Karolina-árok alsó barlangja néven is.

Történet[szerkesztés]

1963-ban Ozoray György írta le és készítette el a térképét. 1997-ben Eszterhás Istvánék kutatták át részletesen és ők is feltérképezték. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]