Székely Kinga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Székely Kinga
Született 1945. szeptember 27. (72 éves)
Pécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései

Székely Kinga (Pécs, 1945. szeptember 27. –) barlangkutató, geográfus, térképész.

Élete[szerkesztés]

A budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1964-ben érettségizett. Az ELTE TTK-án 1976-ban földrajz-térképész diplomát szerzett. 1973-ban egy tanévet a krakkói Jagelló egyetemen töltött, ahol karsztgeomorfológiát hallgatott. 1968-tól 1978-ig a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat titkáraként tevékenykedett. 1978-tól a Természetvédelmi Hivatal keretein belül működő Barlangtani Intézet (Osztály) munkatársa, 1986-tól annak vezető helyettese, 1990-től nyugdíjba vonulásáig (2002) vezetője volt. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak 1960 óta tagja. A társulatnak 2012 óta a tiszteleti tagja.

Munkássága[szerkesztés]

Többek között részt vett az alsó-hegyi zsombolyok 1960-as évekbeli feltárásában. 1968-ban egyike volt a Szabó-pallagi-zsombolyt felmérőknek. 1981-ben kidolgozta, majd folyamatosan tovább fejlesztette az országos barlangnyilvántartás rendszerét, és több mint két évtizeden át irányította az adattár munkáját. Létrehozta a magyar barlangtani bibliográfia számítógépes adatbázisát, ami ma több mint tízezer irodalmat tartalmaz. Részt vett az 1982 óta megjelent, barlangvédelemmel foglalkozó jogszabályok szakmai előkészítésében, az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt Világörökséggé nyilvánításához szükséges előterjesztés szakmai indoklásának elfogadtatásában. Szorgalmazta a védelmi célú barlangkiépítések jogosultságának elismerését, és a barlangokhoz kapcsolódó műszaki szabványok kidolgozását. Szakmailag felügyelte az idegenforgalom számára kiépített barlangok azonos alapelven történő rekonstrukcióját.

1968-tól 1993-ig a Karszt és Barlang szerkesztője volt. Szerkesztette a Speleotéka című kiadványt is, amely 1990-ben jelent meg először és csak egy száma látott napvilágot. A szerkesztőtársa Hadobás Sándor volt. Hazánk barlangjaival, a barlangok védelmével, a barlangkutatás történetével, valamint a barlangkutatók életrajzával foglalkozó ismeretterjesztő és szakanyagainak száma megközelíti a kétszázat. Barlangok a művészetekben címmel 1989-ben a Kiscelli Múzeumban kiállítást rendezett hazánk, Csehország és Szlovákia neves művészei által készített rajzokból, festményekből. Tagja volt több nemzetközi barlangkutató expedíciónak (Bajkál-tó 1988, Kirgizisztán 1989, Távol-Kelet 1990).

Kitüntetései[szerkesztés]

Legjelentősebb ismeretterjesztő munkái[szerkesztés]

  • Budapest – Vár-barlang. Tájak korok múzeumok kiskönyvtára 224. füzet (1985) (Tardy Jánossal közösen)
  • A Baradla hazánk természeti csodája In: Baross Gábor: Aggteleki Nemzeti Park (1998)
  • Abaligeti-barlang (2001)
  • Szerkesztője volt a Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvnek (2003)
  • Az Aggteleki-karszt barlangjai CD (2003)
  • István-barlang (2003)
  • Anna-barlang (2003)
  • Magyarország barlangjai (2003)
  • Baradla-barlang (2004)
  • Baradla-barlang, időutazás a cseppkövek birodalmában (2005)
  • Egyik szerzője a Magyar hegyisport és turista enciklopédiának (2005)
  • Kessler Hubert a barlangkutató. ANPI Jósvafő, 2008. ISBN 978-963-87082-6-7
  • Kadić Ottokár, a magyar barlangkutatás atyja. Magyar Állami Földtani Intézet, 2010. 191 old.

Érdekesség[szerkesztés]

Székely Kinga nevének rövidítése alapján nevezte el a Széki-zsombolyt Szenthe István.

Források[szerkesztés]