Kirgizisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kirgiz Köztársaság
Кыргыз Республикасы (kirgiz)
Кыргызская республика (orosz)
Kirgizisztán zászlaja
Kirgizisztán zászlaja
Kirgizisztán címere
Kirgizisztán címere
Nemzeti himnusz: Ак мөңгүлүү аска (Ak möñgülüü aska)
Kyrgyzstan in its region.svg

Fővárosa Biskek
é. sz. 42° 52′, k. h. 74° 36′
Legnagyobb város Biskek
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Szooronbaj Zseenbekov
Miniszterelnök Sapar Isakov
Hivatalos nyelv kirgiz, orosz
Függetlenség Szovjetuniótól
Kikiáltása 1991. augusztus 31.
Elismerése 1991. december 25.

Tagság EBESZ, ENSZ, FÁK, IMF, WTO, SCO, KBESZ
Népesség
Népszámlálás szerint 6 000 000 fő (2016)
Rangsorban112
Becsült5 824 000[1] fő (2014. június)
Rangsorban112
Népsűrűség27,4 fő/km²
GDP2010 (forrás: IMF)
Összes5,122 milliárd USD
PPP: 12,746 milliárd dollár
Egy főre jutó940,9 USD
PPP: 2341,2 dollár
HDI (2009) 0,710 (120) – közepes
Földrajzi adatok
Terület199 951 km²
Rangsorban 86
Víz4,08%
IdőzónaKirgiz zónaidő (UTC+6)
Egyéb adatok
Pénznem Kirgiz szom (KGS)
Nemzetközi gépkocsijel KS
Hívószám 996
Segélyhívó telefonszám
  • 101
  • 102
  • 103
  • 161
Internet TLD.kg
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés iránya jobb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirgiz Köztársaság témájú médiaállományokat.

Kirgizisztán (régi szovjet elnevezéssel Kirgízia) közép-ázsiai ország. 1990 óta független, korábban a Szovjetunió egyik tagállama volt. Az országot Ázsia Svájcának is nevezik gyönyörű hegyvidékei miatt.

Földrajz[szerkesztés]

Fekvése[szerkesztés]

Délkeleten Kína, délnyugaton Tádzsikisztán, nyugaton Üzbegisztán, északon Kazahsztán határolja. Területébe beékelődik a Ferganai-medence, amelynek nagyobb része Üzbegisztánhoz tartozik, de a völgy felső része Kirgizisztán területe. Itt az országhatár igen bonyolult futású, több enklávé és exklávé alakult ki.

Domborzat[szerkesztés]

Kirgizisztán teljes területe hegyvidék. Északon a Kirgiz-hegység, középen és keleten a Tien-san, délen a Turkesztáni-hegység, illetve az Alaj-hegység vonulatai foglalják el az ország területét. Az ország legmagasabb pontja a Győzelem-csúcs, 7439 méter.

Vízrajz[szerkesztés]

Legjelentősebb folyója a Narin, fő tava az Iszik-köl. Jó közelítéssel mondható, hogy Kirgizisztán területe lefolyástalan, vagyis vizei nem jutnak el a tengerbe. Az Iszik-köl maga is lefolyástalan tó, a Narin pedig a Szir-darja felső folyása, így vízvidéke az Aral-tó vízgyűjtő területéhez tartozik.

Térképen[szerkesztés]


Éghajlat[szerkesztés]

Ezen a hegyvidéken is nagyban függ az éghajlat a tengerszint feletti magasságtól. A Fergana-völgy éghajlata szubtrópusi, nyáron forró. Efölött a hegyek lejtőinek éghajlata száraz kontinentális, a magas hegyeké pedig magashegyi.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Kirgizisztánban is kiépültek a természetvédelem intézményei.[2]

Tájkép vadlovakkal
Tájkép vadlovakkal

Nemzeti park[szerkesztés]

Képek
Ala-Arcsa Nemzeti Park egy része
Barskoön-vízesés, Issyk Kul tartomány
Wait for the HDR ones! (3976719470).jpg
Karakol-völgy, Tien San
  • Ala-Arcsa Nemzeti Park - a főváros, Biskek közelében egy magashegyi kanyon.

Történelem[szerkesztés]

A középkori város, Balaszagun egy maradványa a Burana torony.

Korai történet[szerkesztés]

A legújabb történelmi felfedezések szerint a kirgizek történetét i.e. 201-ig lehet visszavezetni. A régi kirgizek Szibéria központjában a Jenyiszej felső völgyében éltek. 7-12. századi kínai és muszlim források a kirgizeket vörös, sőt szőke hajú népként írják le zöld vagy kék szemmel.

A kirgiz állam legnagyobb kiterjedését akkor érte el, amikor 840-ben leverte az ujgur kánságot. Ezután a kirgizek gyors ütemben a Tien-san hegységhez vándoroltak, ahol a következő kétszáz évben is fenntartották dominanciájukat. A 12. században a kirgiz dominancia területe az Altajra és a Szajánra korlátozódott a mongol terjeszkedés következtében. Amikor a 13. században kialakult a Mongol Birodalom, a kirgizek délre vonultak.

Az orosz befolyás kora[szerkesztés]

A 19. század elején a mai Kirgizisztán déli része a Kokandi Kánság része volt. Ennek területét, amit a oroszok Kirgíziának neveztek, 1876-ban csatolták az Orosz Birodalomhoz. Az oroszoknak számos, a cári hatalom ellen irányuló lázadással kellett szembenézni és sok kirgiz inkább elvonult a Pamírba és Afganisztánba. Az 1916-os közép-ázsiai felkelés leverése után sokan Kínába menekültek. Mivel a régió etnikai csoportjait akkor (és ma is) megosztják az országhatárok, továbbá akkoriban a határok könnyen átjárhatóak és kevéssé szabályozottak voltak, megszokott dolognak számított, hogy az emberek ide-oda mozogtak a hegyeken át, attól függően, hogy éppen hol volt könnyebb az élet; hol esett több eső a legelőkre vagy a kormányzat elnyomása hol volt elviselhetőbb.

Szovjet időszak[szerkesztés]

A szovjethatalmat 1919-ben vezették be a régióban. A terület kezdetben az Turkesztáni Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság része volt. Ennek megszüntetésekor, 1924. október 14-én alakították meg a Kara-Kirgiz Autonóm Területet a mai Kirgizisztánéval megegyező területen. Az autonóm terület elnevezése 1925. május 25-én Kirgiz autonóm terület lett, 1926. február elsején pedig autonómiájának kiterjesztésével átszervezték Kirgiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársasággá. Az 1936. december 5-én elfogadott új ("sztálini") alkotmány alapján az autonóm köztársaság kivált Oroszországból, és a Szovjetunió önálló szövetségi tagköztársasága lett Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság néven.

A húszas években Kirgizisztánban jelentékeny mértékben fejlődött a kultúra, a közoktatás és a társadalmi élet. Az írástudás kiterjedt, kialakították a standardizált kirgiz irodalmi nyelvet, a 30-as években azonban a szovjet rendszeren belüli nagyorosz nacionalizmus erősödésével az önálló kulturális fejlődés folyamata lelassult. A Sztálin halála utáni évtizedekben a nemzeti fejlődés tovább folytatódott, és a Szovjetunió széthullásakor Kirgizia nemzetállamként vált önállóvá, bár a kirgizek mellett jelentős kisebbségek is lakták.

A glasznoszty kezdeti évei kevéssé hatottak Kirgizisztánban. Azonban a köztársasági sajtó mégis valamivel liberálisabb hangot ütött meg. A nem hivatalos politikai csoportok tiltottak maradtak.

1990 júniusában az Osi területen etnikai összeütközés robbant ki az üzbégek és a tádzsikok között. A tömeges erőszak nyomán rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat hirdettek. A rend nem állt helyre augusztusig.

Az 1990-es évek elején jelentős változások következtek be Kirgizisztánban. A Kirgizisztáni Demokratikus Mozgalom számottevő politikai erővé vált a parlamentben. A Kirgiz Tudományos Akadémia liberális elnökét, Aszkar Akajevet 1990 októberében beválasztották az elnökségbe. A következő év januárjában Akajev új kormányzati struktúrát vezetett be, ennek részeként fiatalabb, reformpárti politikusokat nevezett ki a kormányzat posztjaira.

1990 decemberében a Legfelsőbb Tanács megszavazta, hogy a köztársaság új neve Kirgizisztán Köztársaság legyen. (1993-ban Kirgiz Köztársaság lett.) 1991 februárjában a köztársaság fővárosa, Frunze, visszakapta forradalom előtti nevét Biskek. E kozmetikai változások ellenére a gazdasági realitás a Szovjetuniótól való elszakadás ellen szólt. A Szovjetunió fennmaradásáról szóló népszavazáson 1991 márciusában a szavazók 88,7%-a egy megújított Szovjetunió fenntartására szavazott.

1991. augusztus 19-én, amikor Moszkvában az Állam Megmentésének Bizottsága vette át a hatalmat, Akajevet leváltották posztjáról Kirgizisztánban. Amikor a puccs a következő héten összeomlott, Akajev és German Kuznyecov alelnök bejelentette kilépését a Szovjetunió Kommunista Pártjából. Ezt követően a Kirgiz Legfelsőbb Tanács 1991. augusztus 31-én kikiáltotta a Szovjetuniótól való függetlenséget.

Függetlenség[szerkesztés]

1991 októberén Akajevet ellenjelölt nélkül, a szavazatok 95%-ával választották meg köztársasági elnökké. December 21-én Kirgizisztán négy másik közép-ázsiai köztársasággal együtt belépett az újonnan alapított Független Államok Közösségébe. 1992-ben Kirgizisztán tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

A 2005 márciusi tulipános forradalom után Akajev elnök kénytelen volt lemondani április 4-én. Ellenzéki vezetők koalíciója alakított kormányt, a köztársasági elnök Kurmanbek Bakijev lett, a miniszterelnök Feliksz Kulov. A fővárosban fosztogattak a szavazás idején.

Azóta is hiányzik a politikai stabilitás. A politikai irányzatok egy része a szervezett bűnözéssel szövetkezett a hatalom megszerzése érdekében. A 75 tagú parlament 2005 márciusában megválasztott tagjai közül hármat meggyilkoltak, egy további tagot 2006 május 10-én gyilkoltak meg, röviddel azután hogy meggyilkolt testvére halála miatt tartott időközi választáson győzött. Mind a négy embert úgy tartották számon, mint aki szoros kapcsolatokat tart illegális üzleti vállalkozásokkal.

Kirgizisztán előtt álló jelenlegi feladatok: az állami tulajdonú vállalatok magánosítása, a demokrácia és a politikai szabadságjogok kiterjesztése, az etnikumok közötti viszony javítása, a terrorizmus elleni harc.

2007 decemberi választások[szerkesztés]

2007 során Kurmanbek Bakijev elnök az ország alkotmányát sorozatosan módosította. December 16-ra előrehozott választásokat íratott ki, feltehetőleg hatalmának megszilárdítása reményében. Politológusok a választásokat megelőzően arra számítottak, hogy az államfő pártja, az Ak Zsol szerzi meg a legtöbb szavazatot. Több jel utalt arra, hogy a választások nem demokratikusan folytak: a választást megelőző két hétben a kirgiz központi választási bizottság a mérsékelt ellenzéki szociáldemokrata párt két vezető tagját törölte a jelöltek listájáról. A korábbi kirgizisztáni választásokat nemzetközi megfigyelők nem ismerték el demokratikusnak.[3] Az ellenzék a választások során úgy fogalmazott, hogy „Tömegméretűek a szabálytalanságok”; mindkét ellenzéki párt azt állította, hogy több vidéki aktivistájukat megverték a szavazás előtt.[4]

2010 áprilisi zavargások[szerkesztés]

2010. április 6-án súlyos kormányellenes tüntetések kezdődtek Talasz városában, ahol a tömeg elfoglalta a tartományi kormányzói hivatalt.[5] A zavargások később több városra, köztük Biskekre is átterjedtek, és halálos áldozatokat követelő véres összecsapásokká fajultak. Április 7-én a zavargások során a kormány több tagját, így a belügyminisztert és az első miniszterelnök-helyettest is túszul ejtették és megverték; a kormányzat és a média számos épületét elfoglalták.[6] Ugyanezen a napon Danyijar Uszenov kormányfő rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendelt el az ország egész területére.[7] A nap folyamán a tüntetők a fővárosban feldúlták a parlament épületét, és felgyújtották a főügyészség és az adóhatóság épületeit. Estére a kormány lemondott, az államfő – az előzetes, zavaros hírek szerint – repülőn hagyta el Biskeket, az ellenzék pedig koalíciós kormányt alakított. Április 8-án reggelre azonban kiderült, hogy Bakijev elnök Dzsalalabad városába menekült. A zavargások során 89 ember vesztette életét, a sebesültek száma pedig meghaladta az 500-at.[8]

Bakijev még április folyamán elhagyta az országot és előbb Kazahsztánba, majd Fehéroroszországba menekült. Az év folyamán júniusban újabb etnikai alapú zavargások törtek ki az ország déli részén fekvő Os-ban a kirgizek és az üzbég, valamint tádzsik kisebbség között. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány katonai erővel állította helyre a rendet, a konfliktusnak 893 halálos áldozata volt és több ezren menekültek el a környékről a szomszédos Üzbegisztánba.

A 2010-es év folyamán az Ideiglenes Nemzeti Kormány új alkotmánytervezetet dolgozott ki, melynek elfogadása után Kirgizisztán parlamentáris köztársasággá alakult. A 2011. októberében tartott elnökválasztáson Almazbek Atambajevet választották meg, így ő az első kirgiz államfő, aki békés úton vette át a hatalmat, az ország függetlenségének 1991-es kikiáltása óta.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Almazbek Atambajev, az ország államfője

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

  • Kirgiz Demokratikus Mozgalom

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Az ország 7 tartományból és 1 fővárosi területből áll.

Kirgizisztán tartományai
  1. Biskek
  2. Batken
  3. Csüi
  4. Dzsalalabad
  5. Narin
  6. Os
  7. Talasz
  8. Iszik-köl

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Képek
Régi és új házak a fővárosban, Biskekben
Os város
Jurtában élő család az Iszik-köl (Iszik-tó) közelében
Kirgiz lány
Kirgiz férfiak
Modern mecset, Milyanfan

Általános adatok[szerkesztés]

  • Népességnövekedés: 1,32% (2006 becslés)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 64 év, nők 72 év (2006 becslés)

Legnépesebb városok[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

  • Hivatalos nyelv: kirgiz, orosz
  • Írásrendszer: cirill ábécé
  • Népek: kirgiz 70,9%, üzbég 14,3%, orosz 7,7%, egyéb (dungan, ujgur, tádzsik, török, kazah, tatár, ukrán, koreai, német) (2009-es becslés [9])

Vallási megoszlás[szerkesztés]

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Az Os-bazár egy része, Biskek
Képek
A Toktogul vízerőmű
Útszéli étkezde valutaváltóval, Biskek
Kereskedők autói parkolnak a konténerekben működő bazárüzletek mögött
Birkák legelnek Szong-Kul sztyeppéin
Út Aksy körzetében

Általános adatok[szerkesztés]

A hegyvidéki ország gazdasági életét a mezőgazdaság (gyapot termesztés, nomád pásztorkodás) határozza meg. Jelentéktelen ipara is van (arany-, higany-, illetve urán-ércet bányásznak).

A kivitel fő mezőgazdasági terméke a gyapot, a gyapjú és a hús. A kibányászott ércek szinte teljes része exportra kerül. Az import energia-hordozókból, gépipari termékekből és élelmiszerekből áll.

Az elmúlt évtizedekben megnőtt az illegális kábítószer-termelés is.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Fő termények: gyapot, burgonya, zöldség, szőlő, gyümölcsök. [9]

Ipar[szerkesztés]

Főbb iparágak: textilipar, élelmiszer-feldolgozás, cementgyártás, cipőgyártás, fűrészáru, hűtőszekrények, bútorok, elektromos motorok gyártása. [9]

Bányászat: arany, ritkaföldfémek [9]

Külkereskedelem[szerkesztés]

Legfőbb kereskedelmi partnerek a 2016-os adatok alapján [9]:

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

Képek
Hagyományos zenészek, Karakol
Egy idős férfi hagyományos öltözetben
A nemzeti történelmi múzeum a fővárosban
Nemez-szőnyegek
A kanca fejése kumiszhoz
Solymászat
Karakol orosz ortodox temploma

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Kirgizisztán kiterjedt kulturális és művészeti élettel rendelkezik, melynek elsődleges formája a népi kultúra és hagyományápolás, igen kiváló kapcsolatot ápol több magyarországi néptánccsoporttal, Erről tesz tanúbizonyságot az is, hogy 2018 nyarán a szekszárdi Bartina néptáncegyüttes is látogatást tesz az országban.

Írók, költők[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Isszik-Ata üdülőhely hőforrásainak egy medencéje
  • Altyn Arasan hőforrás,
  • Ala kul - tengerszem,
  • Karakoltól délre fantasztikus kirándulóhelyek

Sport[szerkesztés]

Olimpia[szerkesztés]

Ünnepnapok[szerkesztés]

dátum magyar név kirgiz név megjegyzés
Jan 1 Újév Жаңы жыл
Jan 7 ortodox karácsony Иса пайгамбардын туулган күнү az ortodox keresztények ünneplik
Feb 23 A Vörös hadsereg Napja Мекенди коргоочунун күнү 1918.
Mar 1 emléknap emléknap azon tüntetőkre, akiket megöltek a kormányellenes tüntetések alatt 2002-ben
Mar 3 A Zászló Napja
Mar 8 Nemzetközi nőnap Эл аралык аялдар күнү
Mar 21–23 Perzsa újév Нооруз
Mar 24 A nemzeti forradalom napja [10] 2005
Apr 7 Az áprilisi forradalom napja Элдик Апрель революциясы күнү 2010 - második kirgiz forradalom
Maj 1 A munka ünnepe Эмгек күнү
Maj 5 Az alkotmány napja Кыргыз Республикасынын конституция күнү
Maj 9 A győzelem napja Жеңиш күнү A Nagy Honvédő Háború, a fasizmus elleni győzelem napja
Maj 29 A fegyeveres erők napja Куралдуу күчтөрүнүн күнү 1992.
Aug 31 A függetlenség napja Эгемендүүлүк күнү 1991.
Nov 7 Nagy októberi szocialista forradalom napja Улуу Октябрь Социалисттик революциясынын күнү mára felváltotta a День примирения и согласия (a megbékélés ünnepének napja)
változó Orozo Ait Орозо айт muszlim ünnep
70 nappal
az Orozo Ait után
Kurman Ait Курман айт muszlim ünnep

Hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirgizisztán témájú médiaállományokat.