Kirgizisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kirgiz Köztársaság
Кыргыз Республикасы (kirgiz)
Кыргызская республика (orosz)
Kirgizisztán zászlaja
Kirgizisztán zászlaja
Kirgizisztán címere
Kirgizisztán címere
Nemzeti himnusz: Ак мөңгүлүү аска (Ak möñgülüü aska)
Kyrgyzstan in its region.svg

Fővárosa Biskek
é. sz. 42° 52′, k. h. 74° 36′
Legnagyobb város Biskek
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Almazbek Atambajev
Miniszterelnök Szooronbaj Zseenbekov[1]
Hivatalos nyelv kirgiz, orosz
Függetlenség Szovjetuniótól
Kikiáltása 1991. augusztus 31.
Elismerése 1991. december 25.

Tagság EBESZ, ENSZ, FÁK, IMF, WTO, SCO, KBESZ
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 112
Becsült 5 824 000[2] fő (2014. június)
Rangsorban 112
Népsűrűség 27,4 fő/km²
GDP 2010 (forrás: IMF)
Összes 5,122 milliárd USD
PPP: 12,746 milliárd dollár
Egy főre jutó 940,9 USD
PPP: 2341,2 dollár
HDI (2009) 0,710 (120) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 199 951 km²
Rangsorban 86
Víz 4,08%%
Időzóna Kirgiz zónaidő (UTC+6)
Egyéb adatok
Pénznem Kirgiz szom (KGS)
Nemzetközi gépkocsijel KS
Hívószám 996
Internet TLD .kg
Közlekedés iránya jobb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirgiz Köztársaság témájú médiaállományokat.

Kirgizisztán (régi szovjet elnevezéssel Kirgízia) közép-ázsiai ország. 1990 óta független, korábban a Szovjetunió egyik tagállama volt. Az országot Ázsia Svájcának is nevezik gyönyörű hegyvidékei miatt.

Földrajz[szerkesztés]

Kirgizisztán domborzati térképe
Jeti-Ögüz sziklaformái, Issyk-Kul tartomány

Fekvése[szerkesztés]

Délkeleten Kína, délnyugaton Tádzsikisztán, nyugaton Üzbegisztán, északon Kazahsztán határolja. Területébe beékelődik a Ferganai-medence, amelynek nagyobb része Üzbegisztánhoz tartozik, de a völgy felső része Kirgizisztán területe. Itt az országhatár igen bonyolult futású, több enklávé és exklávé alakult ki.

Domborzat[szerkesztés]

Kirgizisztán teljes területe hegyvidék. Északon a Kirgiz-hegység, középen a Tien-san, délen pedig a Turkesztáni-hegység vonulatai foglalják el az ország területét. Az ország legmagasabb pontja a Győzelem-csúcs, 7439 méter.

Vízrajz[szerkesztés]

Legjelentősebb folyója a Narin, tava az Iszik-köl. Jó közelítéssel mondható, hogy Kirgizisztán területe lefolyástalan, vagyis vizei nem jutnak el a tengerbe. Az Iszik-köl maga is lefolyástalan tó, a Narin pedig a Szir-darja felső folyása, így vízvidéke az Aral-tó vízgyűjtő területéhez tartozik.

Éghajlat[szerkesztés]

Ezen a hegyvidéken is nagyban függ az éghajlat a tengerszint feletti magasságtól. A Fergana-völgy éghajlata szubtrópusi, nyáron rendkívül forró. Efölött a hegyek lejtőinek éghajlata száraz kontinentális, a magas hegyeké pedig magashegyi.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Kirgizisztánban is kiépültek a természetvédelem intézményei.[3]

Tájkép vadlovakkal
Tájkép vadlovakkal

Nemzeti park[szerkesztés]

  • Ala-Arcsa Nemzeti Park - a főváros, Biskek közelében egy magashegyi kanyon.
Képek
Ala-Arcsa Nemzeti Park egy része
Barskoön-vízesés, Issyk Kul tartomány
Wait for the HDR ones! (3976719470).jpg

Történelem[szerkesztés]

A középkori város, Balaszagun egy maradványa a Burana torony.

Korai történet[szerkesztés]

A legújabb történelmi felfedezések szerint a kirgizek történetét i.e. 201-ig lehet visszavezetni. A régi kirgizek Szibéria központjában a Jenyiszej felső völgyében éltek. 7-12. századi kínai és muszlim források a kirgizeket vörös, sőt szőke hajú népként írják le zöld vagy kék szemmel.

A kirgiz állam legnagyobb kiterjedését akkor érte el, amikor 840-ben leverte az ujgur kánságot. Ezután a kirgizek gyors ütemben a Tien-san hegységhez vándoroltak, ahol a következő kétszáz évben is fenntartották dominanciájukat. A 12. században a kirgiz dominancia területe az Altajra és a Szajánra korlátozódott a mongol terjeszkedés következtében. Amikor a 13. században kialakult a Mongol Birodalom, a kirgizek délre vonultak.

Az orosz befolyás kora[szerkesztés]

A 19. század elején a mai Kirgizisztán déli része a Kokandi Kánság része volt. Ennek területét, amit a oroszok Kirgíziának neveztek, 1876-ban csatolták az Orosz Birodalomhoz. Az oroszoknak számos, a cári hatalom ellen irányuló lázadással kellett szembenézni és sok kirgiz inkább elvonult a Pamírba és Afganisztánba. Az 1916-os közép-ázsiai felkelés leverése után sokan Kínába menekültek. Mivel a régió etnikai csoportjait akkor (és ma is) megosztják az országhatárok, továbbá akkoriban a határok könnyen átjárhatóak és kevéssé szabályozottak voltak, megszokott dolognak számított, hogy az emberek ide-oda mozogtak a hegyeken át, attól függően, hogy éppen hol volt könnyebb az élet; hol esett több eső a legelőkre vagy a kormányzat elnyomása hol volt elviselhetőbb.

Szovjet időszak[szerkesztés]

A szovjethatalmat 1919-ben vezették be a régióban és megalakították a Kara-Kirgiz Autonóm Területet. (A Kara-Kirgiz terminust az 1920-as évek közepéig használták az oroszok, hogy megkülönböztessék a kirgizeket a kazahoktól, akiket szintén kirgiz néven említettek.) 1936. december 5-én a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság a Szovjetunió teljes jogú tagállama lett. A húszas években Kirgizisztánban jelentékeny mértékben fejlődött a kultúra, a közoktatás és a társadalmi élet. Az írástudás kiterjedt, kialakították a standardizált kirgiz irodalmi nyelvet. A 30-as évektől a kirgiz nemzeti kultúra minden területe ki volt téve Sztálin idejében a nemzetiségi tevékenység általános üldözésének.

A glasznoszty kezdeti évei kevéssé hatottak Kirgizisztánban. Azonban a köztársasági sajtó mégis valamivel liberálisabb hangot ütött meg. A nem hivatalos politikai csoportok tiltottak maradtak.

1990 júniusában az üzbég többségű Osi területen etnikai összeütközés robbant ki az üzbégek és a tádzsikok között. A tömeges erőszak nyomán rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat hirdettek. A rend nem állt helyre augusztusig.

Az 1990-es évek elején jelentős változások következtek be Kirgizisztánban. A Kirgizisztáni Demokratikus Mozgalom számottevő politikai erővé vált a parlamentben. A Kirgiz Tudományos Akadémia liberális elnökét, Aszkar Akajevet 1990 októberében beválasztották az elnökségbe. A következő év januárjában Akajev új kormányzati struktúrát vezetett be, ennek részeként fiatalabb, reformpárti politikusokat nevezett ki a kormányzat posztjaira.

1990 decemberében a Legfelsőbb Tanács megszavazta, hogy a köztársaság új neve Kirgizisztán Köztársaság legyen. (1993-ban Kirgiz Köztársaság lett.) 1991 februárjában a köztársaság fővárosa, Frunze, visszakapta forradalom előtti nevét Biskek. E kozmetikai változások ellenére a gazdasági realitás a Szovjetuniótól való elszakadás ellen szólt. A Szovjetunió fennmaradásáról szóló népszavazáson 1991 márciusában a szavazók 88.7%-a egy megújított Szovjetunió fenntartására szavazott.

1991. augusztus 19-én, amikor Moszkvában az Állam Megmentésének Bizottsága vette át a hatalmat, Akajevet leváltották posztjáról Kirgizisztánban. Amikor a puccs a következő héten összeomlott, Akajev és German Kuznyecov alelnök bejelentette kilépését a Szovjetunió Kommunista Pártjából. Ezt követően a Kirgiz Legfelsőbb Tanács 1991. augusztus 31-én kikiáltotta a Szovjetuniótól való függetlenséget.

Függetlenség[szerkesztés]

1991 októberén Akajevet ellenjelölt nélkül, a szavazatok 95%-ával választották meg köztársasági elnökké. December 21-én Kirgizisztán négy másik közép-ázsiai köztársasággal együtt belépett az újonnan alapított Független Államok Közösségébe. 1992-ben Kirgizisztán tagja lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.

A 2005 márciusi tulipános forradalom után Akajev elnök kénytelen volt lemondani április 4-én. Ellenzéki vezetők koalíciója alakított kormányt, a köztársasági elnök Kurmanbek Bakijev lett, a miniszterelnök Feliksz Kulov. A fővárosban fosztogattak a szavazás idején.

Azóta is hiányzik a politikai stabilitás. A politikai irányzatok egy része a szervezett bűnözéssel szövetkezett a hatalom megszerzése érdekében. A 75 tagú parlament 2005 márciusában megválasztott tagjai közül hármat meggyilkoltak, egy további tagot 2006 május 10-én gyilkoltak meg, röviddel azután hogy meggyilkolt testvére halála miatt tartott időközi választáson győzött. Mind a négy embert úgy tartották számon, mint aki szoros kapcsolatokat tart illegális üzleti vállalkozásokkal.

Kirgizisztán előtt álló jelenlegi feladatok: az állami tulajdonú vállalatok magánosítása, a demokrácia és a politikai szabadságjogok kiterjesztése, az etnikumok közötti viszony javítása, a terrorizmus elleni harc.

2007 decemberi választások[szerkesztés]

2007 során Kurmanbek Bakijev elnök az ország alkotmányát sorozatosan módosította. December 16-ra előrehozott választásokat íratott ki, feltehetőleg hatalmának megszilárdítása reményében. Politológusok a választásokat megelőzően arra számítottak, hogy az államfő pártja, az Ak Zsol szerzi meg a legtöbb szavazatot. Több jel utalt arra, hogy a választások nem demokratikusan folytak: a választást megelőző két hétben a kirgiz központi választási bizottság a mérsékelt ellenzéki szociáldemokrata párt két vezető tagját törölte a jelöltek listájáról. A korábbi kirgizisztáni választásokat nemzetközi megfigyelők nem ismerték el demokratikusnak.[4] Az ellenzék a választások során úgy fogalmazott, hogy „Tömegméretűek a szabálytalanságok”; mindkét ellenzéki párt azt állította, hogy több vidéki aktivistájukat megverték a szavazás előtt.[5]

2010 áprilisi zavargások[szerkesztés]

2010. április 6-án súlyos kormányellenes tüntetések kezdődtek Talasz városában, ahol a tömeg elfoglalta a tartományi kormányzói hivatalt.[6] A zavargások később több városra, köztük Biskekre is átterjedtek, és halálos áldozatokat követelő véres összecsapásokká fajultak. Április 7-én a zavargások során a kormány több tagját, így a belügyminisztert és az első miniszterelnök-helyettest is túszul ejtették és megverték; a kormányzat és a média számos épületét elfoglalták.[7] Ugyanezen a napon Danyijar Uszenov kormányfő rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat rendelt el az ország egész területére.[8] A nap folyamán a tüntetők a fővárosban feldúlták a parlament épületét, és felgyújtották a főügyészség és az adóhatóság épületeit. Estére a kormány lemondott, az államfő – az előzetes, zavaros hírek szerint – repülőn hagyta el Biskeket, az ellenzék pedig koalíciós kormányt alakított. Április 8-án reggelre azonban kiderült, hogy Bakijev elnök Dzsalalabad városába menekült. A zavargások során 89 ember vesztette életét, a sebesültek száma pedig meghaladta az 500-at.[9]

Bakijev még április folyamán elhagyta az országot és előbb Kazahsztánba, majd Fehéroroszországba menekült. Az év folyamán júniusban újabb etnikai alapú zavargások törtek ki az ország déli részén fekvő Os-ban a kirgizek és az üzbég, valamint tádzsik kisebbség között. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány katonai erővel állította helyre a rendet, a konfliktusnak 893 halálos áldozata volt és több ezren menekültek el a környékről a szomszédos Üzbegisztánba.

A 2010-es év folyamán az Ideiglenes Nemzeti Kormány új alkotmánytervezetet dolgozott ki, melynek elfogadása után Kirgizisztán parlamentáris köztársasággá alakult. A 2011. októberében tartott elnökválasztáson Almazbek Atambajevet választották meg, így ő az első kirgiz államfő, aki békés úton vette át a hatalmat, az ország függetlenségének 1991-es kikiáltása óta.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Almazbek Atambajev, az ország államfője

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

  • Kirgiz Demokratikus Mozgalom

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Az ország 7 tartományból és 1 fővárosi területből áll.

Kirgizisztán tartományai
  1. Biskek
  2. Batken
  3. Csüi
  4. Dzsalalabad
  5. Narin
  6. Os
  7. Talasz
  8. Iszik-köl

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Képek
Régi és új házak a fővárosban, Biskekben
Os város
Jurtában élő család az Iszik-köl (Iszik-tó) közelében
Kirgiz lány
Kirgiz férfiak
Modern mecset, Milyanfan

Általános adatok[szerkesztés]

  • Népesség: 5 747 000 fő (2013. októberi becslés)
  • Népsűrűség: 26 fő/km²
  • Népességnövekedés: 1,32% (2006 becslés)
  • Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 64 év, nők 72 év (2006 becslés)
  • Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 30,9%, 15-64 éves 62,9%, 65 év feletti 6,2%
  • Városi lakosság aránya: 38,9% (1999)
  • Írástudatlanság: 3% (1999)

Legnépesebb városok[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

  • Hivatalos nyelv: kirgiz, orosz
  • Népek: kirgiz 64,9%, üzbég 13,8%, orosz 12,5%, dungan 1,1%, ukrán 1%, ujgur 1%, egyéb 5,7%
  • Vallások: szunnita muszlim 75%, orosz ortodox 20%, egyéb 5%
  • Írásrendszer: Cirill ábécé

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Az Os-bazár egy része, Biskek
Képek
A Toktogul vízerőmű
Útszéli étkezde valutaváltóval, Biskek
Kereskedők autói parkolnak a konténerekben működő bazárüzletek mögött
Birkák legelnek Szong-Kul sztyeppéin
Út Aksy körzetében

Általános adatok[szerkesztés]

A hegyvidéki ország gazdasági életét a mai napig a mezőgazdaság (gyapot termesztés, nomád pásztorkodás) határozza meg. Jelentéktelen ipara is van (arany-, higany-, illetve urán-ércet bányásznak).

1995-ben lényeges gazdasági fellendülés volt észlelhető, a GDP éves növekedése 5%. Az ország nemzeti valutája a kirgiz szom (KGS). Az egy főre eső GNP 280 USD.

A kivitel fő mezőgazdasági terméke a gyapot, a gyapjú és a hús. A kibányászott ércek szinte teljes része exportra kerül. Az import energia-hordozókból, gépipari termékekből és élelmiszerekből áll.

Az utóbbi években megnőtt a kábítószer-termelés is.

Fő gazdasági partnerei: Oroszország, Kazahsztán, Üzbegisztán.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Ipar[szerkesztés]

Kereskedelem[szerkesztés]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Kultúra[szerkesztés]

Képek
Hagyományos zenészek, Karakol
Egy idős férfi hagyományos öltözetben
A nemzeti történelmi múzeum a fővárosban
Nemez-szőnyegek
A kanca fejése kumiszhoz
Solymászat
Karakol orosz ortodox temploma

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

Isszik-Ata üdülőhely hőforrásainak egy medencéje

Altyn Arasan hőforrás, Ala kul - tengerszem, Karakoltól délre fantasztikus kirándulóhelyek.

Sport[szerkesztés]

Olimpia[szerkesztés]

Ünnepnapok[szerkesztés]

  • január 1.: újév (Жаңы жыл)
  • március 8.: nőnap
  • március 21.: Nooruz (Нооруз)
  • május 1.: a munka ünnepe
  • május 5.: az alkotmány napja (День конституции)
  • május 9.: a győzelem napja
  • augusztus 31.: nemzeti ünnep (Эркин күнү)

Hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kirgizisztán témájú médiaállományokat.