Burana torony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Burana torony

A Burana torony egy 10. század végén épült minaret, a Csüi folyó völgyében, Kirgizisztán északi részén, Biskektől 60 kilométerre, Tokmok város közelében. A torony az egykoron itt álló, karahánidák[megj 1] lakta Balaszagun város romjainak egyetlen épületmaradványa. A Közép-Ázsiában folyamatosan terjeszkedő türk Karahánida Birodalom „legendás hírű alapítója, Szatuk Bogra kán volt az első török fejedelem, aki felvette az Iszlám vallást.”[1] A Birodalom területe fénykorában meghaladta a mai Indiáét, és olyan nagyszerű városokat emelt, mint Mavarannahr (ma Ozgon) vagy Kasgár. A folyóvölgyben haladó selyemút kereskedelmi és szellemi virágzást hozott a városba, amelyet Dzsingisz kán később Gobilik, azaz „arany város”-nak nevezett.[2] A 15. század során egy földrengés következtében a város teljesen romba dőlt; egyedül a torony félig leomlott csonkja jelezte az egykori település helyét.

Az 1974-ben helyreállított, bonyolult téglamintázatú torony, eredetileg 45 méter magas volt; ma 25 méter.[2] A terület feltárása során egy kastély alapjai és három mauzóleum maradványai mellett fejfák, balbalok (kőkatonák), agyagtárgyak, valamint a nemzetközi kereskedelmi út változatos emlékei – kínai pénzérmék, indiai pénzkagyló karkötők, vas kardok, bronz lámpások, amulettek, Nesztoriánus kőkeresztek – kerültek felszínre. A leletek a torony mellett álló kis múzeumban kaptak helyet.

A legenda[szerkesztés]

A torony belsejében kanyargó lépcsősor

A magányos toronyrom köré Csipkerózsika-szerű mesét szőtt a helyi szájhagyomány:

Réges régen élt egy király, aki egyetlen szép és okos leányát mindennél jobban szerette. Nagyon félt, hogy nem fogja megérni lánya felnőtt korát, ezért összehívta a környék összes jövendőmondóját, hogy jósolják meg, milyen sors vár gyermekére. Minden látnok virágzó, szép jövőt jósolt a királylánynak kivéve egyet, aki szerint a lányt 16. (vagy 18.) születésnapja előtt egy pók megcsípi és meghal. A király feldühödött és egy égig érő tornyot építtetett. A királylány a torony tetején, pompás lakosztályban, biztonságban, fényességben és boldogságban élt; a rossz hírt hozó jövendőmondó pedig a torony alatti tömlöcben sínylődött. A királylány minden ételét, italát, ruháját szolgálók hada vizsgálta át napról napra, a lány 16. születésnapjáig. E napon a király egy nagy kupa borral köszöntötte születésnapja és jelképes szabadulása alkalmából leányát, ám az alig kortyolt az italból, holtan esett össze. A király döbbenten nézett a kupába, ahol meglátta a pókot amely megölte imádott gyermekét. Bánatában maga is szörnyethalt.[2]

Balaszaguni Juszuf[szerkesztés]

Balaszaguni Juszuf arcképe a kirgiz 1000 szomos papírpénzen

1015-ben Balaszagun városában született Juszuf Hasz Hadzsib költő, akinek egyetlen ránk marad didaktikus költeménye a Kutadgu Bilig, az iszlám-török irodalom első alkotásai közé tartozik. Az ujgur nyelven arab betűkkel írt vers szép mintapéldája a korabeli Közép-Ázsiát jellemző, de ma is népszerű magas iszlám műveltségnek. Több kirgiz akadémikus nacionalista áhítattal törekszik a költő kirgiz gyökereinek bizonyítására.[2]

Megjegyzés[szerkesztés]

  1. A közép-ázsiai Transzoxániában - a turfáni ujgur birodalom virágzásával egyidőben - ujgurokból, karlukokból, oguzokból és más törzsekből kialakult egy másik török nyelvű birodalom, a 999 és 1211 között fennálló karahánida dinasztia birodalma.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. KÖZÉPTÖRÖK NÉPEK ÉS NYELVEK, Orient Express, Török-Magyar Kulturális Hirportál [1]
  2. a b c d Rowan Stewart and Susie Weldon. Kyrgyz Republic – Heart of Central Asia. Odyssey Books Guides, 3rd Edition, 144-145. o. (2008). ISBN 978-962-217-791-8 

Külső hivatkozás[szerkesztés]

Koordináták: é. sz. 42° 44′ 47″, k. h. 75° 15′ 02″