Türkmenisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Türkmén Köztársaság
Türkmenistan Jumhuriýäti
Türkmenisztán zászlaja
Türkmenisztán zászlaja
Türkmenisztán címere
Türkmenisztán címere
Nemzeti himnusz: Garaşsyz, Bitarap, Türkmenistanyň Döwlet Gimni
LocationTurkmenistan.svg

Fővárosa Aşgabat
Koordináták: é. sz. 39°, k. h. 60°
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Serdar Berdimuhamedow
Hivatalos nyelv türkmén
függetlenség Szovjetuniótól
kikiáltása 1991. október 27.
elismerése 1991. december 8.
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint6 117 933 fő (2021)[1] +/-
Rangsorban117
Becsült5 307 000 fő (2014. július)
Rangsorban117
Népsűrűség10,15 fő/km²
GDP2014
Összes6445 milliárd[2] USD
Egy főre jutó12 459 USD
HDI 0,689[3] (103.[3]) – közepes
Írástudatlanság 0,4% [2]
Földrajzi adatok
Terület488 100 km²
Rangsorban 51
Víz5%
Időzóna
(UTC+5)
Egyéb adatok
Pénznem Türkmén manat (2009) (TMT)
Nemzetközi gépkocsijel TM
Hívószám 993
Segélyhívó telefonszám 112
Internet TLD.tm
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 5-15
  • Schuko
  • Europlug
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Türkmén Köztársaság témájú médiaállományokat.

Türkmenisztán egy közép-ázsiai ország, amely Afganisztánnal, Iránnal, Kazahsztánnal, Üzbegisztánnal határos, nyugaton pedig a Kaszpi-tenger mossa partját. 1991 előtt a Szovjetunió tagköztársasága Türkmén Szovjet Szocialista Köztársaság néven.

A lakosok zöme muszlim és az ország területének zömét a Kara-kum-sivatag borítja.

A világ egyik legnagyobb földgázkészletével rendelkezik.[4] 1993 és 2017 között az állampolgárok ingyenesen kapták a kormánytól az áramot, a vizet és a földgázt.[5]

Az emberi és szabadságjogok helyzete rossz, főleg a kisebbségekkel való bánásmód, a szólás- és sajtószabadság, továbbá a vallásszabadság terén vannak problémák.[6][7] A Szovjetuniótól való 1991-es függetlenné válása után az államot három totalitárius rezsim uralta. 2006-ban bekövetkezett haláláig Saparmyrat Nyýazow elnök (Türkménbasi), majd Gurbanguly Berdimuhamedow, aki 2022-ben lemondott fia, Serdar javára. A nemzetközi megfigyelők szerint a választások nem szabadok és nem tisztességesek.[8][9]

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

Az ország területe megközelítőleg 488 100 négyzetkilométer. Az ország területének kb. 70%-át a Kara-kum sivatag foglalja el.[10] Az ország középső részén terül el a Turáni mélyföld és a Kara-kum sivatag, ezek síkságok. A Kopet-dag hegység, amely az ország délnyugati határát alkotja, 2912 méteres magasságot ér el. A türkmén Balkan-hegység az ország nyugati csücskében, valamint a Kugitang hegység a keleti végében és a Garabil-fennsík délkeleten a még említésre méltó magaslatok.

Vízrajz[szerkesztés]

Az ország folyói az Amu-darja, a Murghap és a Hari Rud. Az Amu-Darja az Aral-tóba ömlik, így vízgyűjtő területe lefolyástalan. Ugyancsak lefolyástalan a Kaszpi-tenger vízvidéke is, hisz az valójában nem tenger, hanem lefolyástalan .

Éghajlat[szerkesztés]

Az ország szubtropikus sivatagi éghajlattal rendelkezik, rendkívül kevés csapadékkal. Enyhe és száraz tél jellemző, a csapadék legnagyobb része január és május hónapok között hullik az országban, a legnagyobb éves csapadékmennyiség pedig a Kopet Dag hegyhátain mérhető. Nyáron megszokott dolog a 40 °C feletti hőmérséklet. Téli időszakban az ország északi részén gyakoriak a nagy hidegek, előfordul a – 15 °C illetve alatti hőmérsékletek, jelentős csapadékkal együtt. A déli országrészekben a tél enyhe átlagosan 5  °C és – 5  °C közötti hőmérséklettel és kevés csapadékkal.

Térképen[szerkesztés]

Türkmenisztán műholdas képe
Türkmenisztán (Türkmenisztán)
Kizil-kum
sivatag
Türkmenisztán domborzati térképe


Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A türkmén kormány angol nyelvű honlapjából[11] annyi megállapítható, hogy létezik hivatalos természetvédelem, de adatokban szegény az oldal.

Története[szerkesztés]

A mai Türkmenisztán területe ősidők óta lakott volt. Régészek délnyugati részén – Dzsejtun térségében – jellegzetes újkőkorszaki civilizáció, az úgynevezett Dzsejtun-kultúra emlékeit tárták fel. Az i. e. 1. évezred közepén az iráni nyelvcsaládhoz tartozó nomád állattenyésztő törzsek népesítették be.

Ezen a területen különféle birodalmak hadseregei táboroztak, útban Ázsia gazdagabb részei felé.

Nagy Sándor az i. e. 4. században, útban India felé, uralma alá hajtotta a türkmén területeket. Mintegy százötven évvel később alapította itt meg fővárosát, Nisát Perzsia Parthuszi Királysága. Nisa az ország mai fővárosának, Aşgabatnak egyik külvárosa. A 7. században arabok hódították meg a területet, akik magukkal hozták az iszlám vallást és integrálták a türkméneket a közel-keleti kultúrába. Erre haladt a legendás selyemút, az Európa és Ázsia közötti kereskedelem fő útvonala.

Türkmenisztán régiója rövidesen a Nagy Khorasan központjává vált, amikor Al-Mamún kalifa székhelyét áthelyezte Merv városába.

A Timurida Birodalom 1400 körül

A 11. század közepén a Szeldzsuk Birodalom nagy erejű török hadai Türkmenisztán területén egyesítették erőiket, terveikben Afganisztán meghódítása szerepelt. A Birodalom a 12. század második felében összeomlott, a türkmének pedig rövidesen elveszítették függetlenségüket, amikor a Nyugatra törő Dzsingisz kán csapatai elfoglalták a Kaszpi-tenger keleti partvidékét. A következő hét évszázadban a türkmén nép különböző birodalmak uralma alatt élt, országukban állandósultak a törzsi háborúk. Az orosz hatást megelőző türkmén történelem nagyon szegény írásos dokumentumokban, azt azonban lehet tudni, hogy a 13. és a 16. század között a türkmének fokozatosan elkülönülő etnikai-nyelvi csoportot alkottak. Miközben a türkmének elvándoroltak a jelenlegi Kazahsztán területén található Mangislak-félszigetről az iráni határvidékre és az Amu-darja medencéjébe, a türkmén törzsi társadalmat olyan kulturális hatások érték, amelyek a későbbiek során alapját képezték a türkmén nemzeti identitás kialakulásának.

1894-re a cári Oroszország ellenőrzése alá hajtotta Türkmenisztánt. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az azt követő politikai állapotok eredményeként kikiáltották a Türkmén Köztársaságot, és 1924-ben a megalakuló Szovjetunió egyik tagállama lett. Ekkor alakultak ki a modern Türkmenisztán jelenlegi határai is.

A szovjet időkben európaizálódott és szekularizálódott a türkmén társadalom. A nomadizálás abbahagyására kényszerítették őket.

Nyyazow 2002-ben

A Szovjetunió felbomlása után, 1991-ben Türkmenisztán függetlenné vált. Az ország akkori vezetője, Saparmyrat Nyýazow, megtartotta hatalmát. Politikája azonban jelentősen megváltozott a szovjet idők óta: jó kapcsolatot alakított ki külföldi nagyvállalatok vezetőivel, Moszkvával viszonylag hűvös kapcsolatokat ápolt, a hagyományos, muszlim, türkmén értékek és kultúra támogatójaként szeretett fellépni. Egy dolog azonban nem változott, a hatalma; ez az 1990-es évek eleje óta csak tovább növekedett.

Nyýazow 2006. december 21-én váratlanul meghalt. Egyértelmű örököse nem maradt. Az ideiglenes elnök a korábbi miniszterelnök-helyettes, Gurbanguly Berdimuhamedow lett. Ő egyébként állítólag Nyýazow törvénytelen fia. Az alkotmány szerint viszont ezt a tisztséget a Néptanács elnökének, Öwezgeldi Ataýewnek kellett volna betölteni. Bűncselekménnyel vádolták meg és eltávolították tisztségéből.

A 2007. február 11-én tartott elnökválasztáson Berdimuhamedow megkapta a szavazatok 89%-át 95%-os részvétel mellett. A külső megfigyelők szerint a választás nem volt tisztességes.

Politika[szerkesztés]

A Szovjetunió összeomlása és a függetlenség elnyerése óta Türkmenisztán az utódállamok közül a legautokratább állam hírnevét szerezte meg.[12] Saparmyrat Nyýazow, Türkmenisztán első vezetője az elnyomáson és az ország szénhidrogén-vagyonán alapuló politikai rendszert hozott létre. Utóda, Gurbanguly Berdimuhamedow hűen követte Nyýazow nyomdokait, megőrizte az általa örökölt rendszert, a lehető legelnyomóbbá téve. A szólás-, sajtó-, gyülekezési és vallásszabadság szélsőségesen korlátozva van Türkmenisztánban.[12] A Freedom House emberi jogi szervezet 2016-ban ugyanabba a diktatúra kategóriába sorolta ezt az országot, mint Észak-Korea, Szíria és Szudán, így a legalacsonyabb osztályzatot kapta a demokrácia mutatóiban.[12]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Türkmenisztán államformája köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Kormányformája elnöki köztársaság, amelyben Saparmyrat Nyýazow, a Türkmenbaşy egy személyben volt az ország elnöke, a kormányfő és az egypártrendszerben működő törvényhozás elnökké választotta őt élete végéig.

Gurbanguly Berdimuhamedov, volt elnök. 2022-től a fia, Serdar Berdimuhamedow követte.

2022-től Serdar Berdimuhamedow az elnök.

Politikai pártok[szerkesztés]

Nyýazow (Türkménbasi) alatt az országban egypártrendszer volt; 2008 szeptemberében azonban a Néptanács határozatot fogadott el egy új alkotmány elfogadásáról. 2008 végétől több politikai párt megalakulását is lehetővé teszik. Az ellenzéki pártoknak azonban nincs erejük.

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Türkmenisztán közigazgatásilag öt tartományra (welayat) és egy független városra oszlik:

TurkmenistanNumbered.png
Tartomány ISO 3166-2 Főváros Terület (km²) Lakosság (1995) Sorszáma
Aşgabat Aşgabat 604 000
Ahal tartomány TM-A Aşgabat 95 000 722 800 1
Balkan tartomány TM-B Balkanabat 138 000 424 700 2
Daşoguz tartomány TM-D Daşoguz 74 000 1 059 800 3
Lebap tartomány TM-L Türkmenabat 94 000 1 034 700 4
Mary tartomány TM-M Mary 87 000 1 146 800 5

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Emberi jogok[szerkesztés]

Az autokratikus államberendezkedésű Türkmenisztánban kérdéses a vallásszabadság megvalósulása. Egyes nem-kormányközi szervezetek (NGO) szerint a nemzetközi nyomás ellenére az ország biztonsági hatóságai szigorúan felügyelnek minden vallási csoportot, és annyira korlátozó a jogi környezet, hogy a legtöbb szervezet inkább illegalitásban tevékenykedik, mintsem hogy felvállalja a hivatalos engedélyezés folyamatát, amely inkább akadályokat jelent a működésben. A hatósági akadályokkal szembesülnek a protestáns kereszténység követőit, valamint olyan csoportok, mint a Jehova Tanúi vagy a Krisna hívők.

Népesség[szerkesztés]

Képek
Mary egy lakónegyede
Vidéki muszlim türkmén férfi
Studfarm in Turkmenistan - Flickr - Kerri-Jo (93).jpg
Türkmén lányok

Általános adatok[szerkesztés]

  • Népesség: 6,2 millió fő (2022-ben)[13]
  • Népsűrűség: 13 fő/km² [13]
  • Születéskor várható átlagos élettartam: 65,45 év (2014)[2]
  • Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 35,2%, 15-64 éves 60,7%, 65 év feletti 4,1% (2006 becslés)
  • Városi lakosság aránya: 52% (2020)[13]

Népességváltozás[szerkesztés]

Legnépesebb városok[szerkesztés]

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Türkmenisztán állampolgárainak legnagyobb része türkmén nemzetiségű; további nemzetiségek az országban az oroszok, üzbégek, azeriek, örmények és tatárok. Az ország hivatalos nyelve a türkmén, bár a nemzetiségek közötti kommunikációban használják az oroszt is, amint azt az 1992-ben elfogadott Alkotmány lehetővé teszi. A türkmén név, amely mind a népet, mind a nemzetet jelöli, egy visszautaló kifejezés, amely abból az időből származik, amikor az oroszok először találkoztak ezzel a népcsoporttal, akik állandóan a Tūrk-men kifejezést használták, amelynek jelentése "Tūrk vagyok".

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A CIA World Factbook szerint a muszlimok a lakosság 93%-át teszik ki, míg a lakosság 6%-a az ortodox kereszténység követői, a fennmaradó 1%-ot pedig nem vallásosnak tartják.[14]

A Pew Research Center 2009-es jelentése szerint Türkmenisztán lakosságának 93,1%-a muszlim.[15]

Szociális rendszer[szerkesztés]

A csecsemőhalandóság magas: 1000 csecsemőből 45 hal meg.A felnőtt halálozási ráta: 1000-ből nőknél 201,férfiaknál 375 ember hal meg évente átlagosan.Az egészségügyre a GDP 2,73%-át költik.

Gazdaság[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

Az ország művelhető területének túlnyomó részére gyapotot ültettek, és az ország a világon a 10. helyet foglalja el e növény termesztésének rangsorában. Türkmenisztán ugyanakkor a világ 4. legnagyobb földgáztartalékkal rendelkező országa[16] és kőolajbányászata is jelentős.

Türkmenisztán lassú ütemben reformálja gazdaságát, abban bízik, hogy földgáz- és gyapoteladásból származó bevételei finanszírozni tudják elavult gazdasági struktúráját. Privatizációs céljai korlátozottak. 1998 és 2002 között az ország szenvedett az export folyosók fejletlensége miatt, az eladott gáz szállítási útvonalainak alulfejlettsége és a nagyméretű külső adósságszolgálat nyomása miatt. Ugyanakkor az összes kivitel értéke meredeken emelkedett a kőolaj és a földgáz növekvő ára miatt. A GDP növekedési üteme 2012-ben 11%-os volt.[17]

Nyýazow elnök országa bevételének nagy részét saját nagyságának kifejezésére fordította, a főváros hatalmas fejlesztésben részesült, miközben az ország más részein élő emberek a nyomor szintjén tengődnek. A korrupciós fertőzöttséget vizsgáló nemzetközi szervezetek megkongatták a vészharangot az ország valutatartalékaival kapcsolatban, arra jutottak, hogy az egy külföldi bankszámlán került elhelyezésre. Az elnök ingyenes víz-, gáz- és áramszolgáltatást ígért népének, ami meg is valósult, de gyakoriak a kimaradások.

Képek
Olajfúró-torony a Kaszpi-tengeren
Cementgyár Aşgabat közelében
Fedett piac Aşgabatban
Tevék a Karakum-sivatagban

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Fő termények: gyapot, gabonafélék, dinnye. [18]

Ipar[szerkesztés]

Fő iparágak: földgáz- és olajipar, textilipar, élelmiszer-feldolgozás. [18]

Kereskedelem[szerkesztés]

Exportjának nagy részét három termék: földgáz, kőolaj és gyapot teszi ki.

  • Fő importtermékek: gépek és berendezések, vegyszer, élelmiszerek.
  • Fő importpartnerek (2015) [18]: Törökország 25,1%, Oroszország 12,3%, Kína 11%, Egyesült Arab Emírségek 9,1%, Kazahsztán 5,2%, Németország 4,6%, Irán 4,5%
  • Fő exportermékek: gáz, kőolaj, petrolkémiai termékek, textília, gyapotszál
  • Fő exportpartnerek (2015) [18]: Kína 68,7%, Törökország 4,9%

Közlekedés[szerkesztés]

Közút[szerkesztés]

2001-ben az úthálózata kb. 21 000 km, amelyből 18 000 km burkolt. Az üzemanyagárak a legolcsóbbak közé tartoznak a világon.[19]

Vasút[szerkesztés]

Vízi forgalom[szerkesztés]

A fő tengeri kikötője Türkménbasy (korábban Krasznovodszk-Красноводск).

Légi forgalom[szerkesztés]

A repülőterek száma kb. 26,[20] ebből 4 nemzetközi forgalmú.

Egyéb[szerkesztés]

Itt haladt keresztül még a középkorban a selyemút.

Kultúra[szerkesztés]

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az országban 9 év az iskolakötelezettség ideje, amely a 7. évben kezdődik. A diákok az első 4 évet az alapiskolában, majd 5 évet a középiskolában töltenek el. Ezután választhatnak egy kétéves szakmai képzés és a felsőoktatás között.Az ország egyetemes és kötelező alapképzést nyújt állampolgárainak a középiskola befejezéséig. A középiskolai oktatást még Niyazow csökkentette 11-ről kilenc évre, de halála óta az új elnök rendeletére immár 10 évre visszaemelték. További kutatások folynak az ügyben, hogy a volt szovjet tagállamokban jelenleg túlnyomórészt 10 éves középiskolai oktatást tartsák meg, vagy pedig visszaállítsák a korábbi türkmén 11 éves rendszert.

Türkmenisztán egyetlen egyeteme a fővárosban van. A neve Türkmén Állami Egyetem (1950-ben alapították). Ezenkívül 8 fő és szakiskola van.[21] Nyýazow alatt nem lehetett angolul tanulni.

Képek a kultúráról
Akhal-Teke (ló), Türkmenisztán egyik jelképe
Szőnyegek Aşgabat egy bazárjában
Ghaychak.jpg
Pisme, sült tésztaféleség
Merv egy épülete
Turabek Hanim mauzóleum, Kunya-Urgencs
Türkmén egyetemisták

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Kulturális világörökség[szerkesztés]

Türkmenisztán UNESCO által elismert hozzájárulása a világ kulturális örökségéhez:

Tudomány[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

A szomszédos országok és Türkmenisztán gasztronómiája között sok az egyezés. A mohamedán országokban közismert piláf erre is elterjedt. A türkmén és néhány másik környező nyelvben a neve plov. Összetevőiben és készítési módjában is ugyanolyannak mondható, mint a többi nemzet konyháján: alapanyagai a rizs, sárgarépa, birkahús, amit egy méretes üstben készítenek el.

Jellemző türkmén étel a manti, darált hússal, hagymával és sütőtökkel készített gombóc. A levesek közül a legismertebb surpa nevezetű húsból és zöldségekből összetevődő leves. A bazárokon és éttermekben széles választéka akad a gombócoknak és töltött pitéknek, úgy mint a szomsza vagy a gutap (utóbbi töltelékje gyakran spenót). Könnyű és gyors elkészítésük miatt népszerű harapnivalónak számítanak turisták, utazók és sofőrök körében.

A türkmén gasztronómiában nem jellemző a fűszerek használata. Ízesítéshez leginkább gyapotmagolajat használnak.

További egyedi türkmén étel a hegdermeh, melynek hozzávalói a rizs, hús, hagyma és paradicsom. A sztyeppék ősi étele, a saslik itt sem hiányzik a gasztronómiából. A nyársonsült fogás birka-, bárány vagy baromfihúsból, néha pedig halból készül. Izzó faszénen sütik, köretnek nyers szeletelt hagymát és ecetes mártást adnak hozzá. Mind éttermekben, mind pedig az utcán gyakran előfordul.

A türkmenisztáni éttermekben találkozni rendszerint orosz eredetű ételekkel, mint a pelmenyi, a grecska (hajdinából készült étel), töltött káposzta és majonézes saláták széles kínálata. Felfedezhetők még ujgur hatások is, ilyen a lagman nevű tészta.

A dinnye Türkmenisztán nemzeti terménye, s kihagyhatatlan a helyi étkezésből. Az országban a dinnyének saját ünnepe is van, s közel 400 különböző fajtát termesztenek belőle. Régen az állam hatalmas dinnyeexportőr is volt.[22]

Az étkezéseket mindig kíséri egy helyi laposkenyérfajta (gyakorlatilag egész Közép-Ázsiában jellemzőnek mondható), amit türkménül çörek-nek hívnak. Szimbolikus jelentősége nagy. Udvariatlanságnak számít, ha fejjel lefelé tartják vagy bármilyen egyéb módon tiszteletlenül bánnak vele.[23] Készítéséhez számos népi babona és hiedelem fűződik. Egyformán eszik önmagában, vagy valamilyen töltelékkel (pl. hússal).

Az italok közül a legmeghatározóbb a zöldtea. A nap bármely órában sort keríthetnek a türkmének teázásra. Akad továbbá számos joghurt-féle, melyeket általában reggelire fogyasztanak. Hal néven készül Türkmenisztánban egy savanykás ízű ital tevetej erjesztésével.[24] A készítési eljárás bonyolult és nehéz, ráadásul a hal hamar megromolhatt, ezért tartósítása sem egyszerű.

Bár Türkmenisztán muzulmán ország, de a szovjet uralom elterjesztette területén a rendszeres alkoholfogyasztást. Az országban korlátozás nélkül lehet kapni vodkát, sört, pálinkát, bort és pezsgőt.

Turizmus[szerkesztés]

A pokol kapuja nevezetű égő gázmező
  • Türkmenisztán egyik sokak által látogatott látványossága a pokol kapuja.

Sportélete[szerkesztés]

Olimpiai szereplés[szerkesztés]

Ünnepek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis
  2. a b c http://hdr.undp.org/en/countries/profiles/TKM
  3. a b 2014 HDI index (-). ENSZ
  4. BP Statistical Review of World Energy 2019
  5. Turkmen ruler ends free power, gas, water – World News. Hürriyet Daily News
  6. Russians 'flee' Turkmenistan”, BBC News, 2003. június 20. (Hozzáférés ideje: 2013. november 25.) 
  7. Kerry reassures Afghanistan's neighbors over U.S. troop drawdown”, Reuters, 2015. november 3. (Hozzáférés ideje: 2020. augusztus 23.) 
  8. As Expected, Son Of Turkmen Leader Easily Wins Election In Familial Transfer Of Power”, RadioFreeEurope/RadioLiberty (Hozzáférés ideje: 2022. március 28.) (angol nyelvű) 
  9. Turkmenistan: Autocrat president's son claims landslide win”, Deutsche Welle, 2022. március 15. (Hozzáférés ideje: 2022. március 28.) 
  10. http://www.britannica.com/EBchecked/topic/312099/Karakum-Desert
  11. A türkmén kormány angol nyelvű honlapja[halott link]
  12. a b c Stronski, Paul: Независимому Туркменистану двадцать пять лет: цена авторитаризма (orosz nyelven). Carnegie Moscow Center. (Hozzáférés: 2022. július 4.)
  13. a b c Turkmenistan Population (2022) - Worldometer (angol nyelven). www.worldometers.info. (Hozzáférés: 2022. július 4.)
  14. CIA World Factbook
  15. MAPPING THE GLOBAL MUSLIM POPULATION : A Report on the Size and Distribution of the World's Muslim Population. Pewforum.org , 2009. október 1. [2011. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 14.)
  16. http://en.ria.ru/world/20120310/172072620.html
  17. Archivált másolat. [2013. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 9.)
  18. a b c d CIA World Factbook
  19. https://www.csmonitor.com/World/Americas/2011/0913/World-s-cheapest-gas-Top-10-countries/Turkmenistan-0.72-per-gallon-0.19-per-liter
  20. Archivált másolat. [2007. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 8.)
  21. Iskolarendszer Archiválva 2008. március 30-i dátummal a Wayback Machine-ben Meyers Lexikon online alapján
  22. Turkmenistan: Country Report to the FAO International Technical Conference on Plant Genetic Resource (1996)
  23. SACRED WORDS "TAMDYR" AND "CHOREK" (siyakhat.narod.ru)
  24. Anatolij Hazanov: Nomads and the outside world. Second edition. University of Wisconsin Press, 1994, 49. o.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Turkmenistan
A Wikimédia Commons tartalmaz Türkmenisztán témájú médiaállományokat.