Széki-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Széki-zsomboly
A zsomboly bejárata
A zsomboly bejárata
Hossz120 m
Mélység51,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés51,5 m
Tengerszint feletti magasság504 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus zsomboly
Barlangkataszteri szám 5452-6
Elhelyezkedése
Széki-zsomboly (Magyarország)
Széki-zsomboly
Széki-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 34′ 02″, k. h. 20° 42′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 02″, k. h. 20° 42′ 18″
A Wikimédia Commons tartalmaz Széki-zsomboly témájú médiaállományokat.

A Széki-zsomboly fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegy fennsíkján, az országhatár közelében, az országhatártól 130 méterre, déli irányban, a Szabó-pallagi vadászháztól körülbelül 500 méterre található hármas töbör egyik kis átmérőjű töbrének a felső peremén nyílik. A helyét jelöli néhány turistatérkép a barlang nevének a feltüntetésével. Az Almási-zsombolytól körülbelül 120 méterre, délre van. A barlang töbrében, lejjebb, a Széki-zsomboly bejáratától körülbelül 10 méternyire a November 7-zsomboly bejárata látszik. A zsomboly bejárata másfél méter átmérőjű.

Középső triász, wettersteini mészkőben alakult ki a 25 méter vízszintes kiterjedésű barlang. A bejárati aknája 35 méter függőleges kiterjedésű, sima falú és képződményektől mentes. Az aknából egy kis átbújón keresztül lehet bejutni a Nagy-terembe. A Nagy-terem 130 négyzetméter alapterületű, átlagosan nyolc méter széles, körülbelül nyolc méter magas és 20 méter hosszú. A teremben sok a cseppkő. Itt szalmacseppkövek, állócseppkövek, függőcseppkövek, cseppkőkérgek és cseppkőoszlopok láthatók. Különleges képződménye a sok áttetsző, nagy méretű görbecseppkő, amelyek elágazó kristálycsoportok formájában jelennek meg. A teremben van a legnagyobb függőcseppkő. Ez kar vastagságú és két méter hosszú. A terem alján lévő agyag és omladék között egy hat méteres, szűk akna vezet a mélypontra. A bejárásához az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és technikai eszközök alkalmazása kell. A legmélyebb pontjára lejutni csak a nagyon vékony barlangászoknak lehet.

A kitöltéséből sok holocén csont került elő és a kitöltés jelenleg is sok holocén csontot tartalmaz. Találtak benne Apodemus, barna varangy, denevér, erdei béka, erdei cickány, erdei pocok, európai sün, görény, kecskebéka, kígyó, közönséges vakond, menyét, mezei pocok, nagyfülű denevér és őz csontot. A Boldogh Sándor által írt és az „ANP füzetek” című kiadványban megjelent tanulmány szerint a denevérek számára értékes nászbarlang és a hely nagyon jelentős terhelés alatt van.

Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét az Almási-zsomboly, a Frank-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly és a Vecsembükki-zsomboly.

Székely Kinga nevéről nevezte el a zsombolyt Széki-zsombolynak Szenthe István (Kraus 2001). Előfordul az irodalmában 47 (Kósa 1992), S-7 (Kósa 1992), S/7 (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997), Sedmačtyřicitka (Kósa 1992) és Sedmactyricitka (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997) néven és jelzettel is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A bejárata valószínűleg régóta nyitott volt. 1973-ban a VMTE Tektonik Barlangkutató Csoport részt vett a feltárásában. Nyerges Attilának a 2003-ban megjelent írása szerint, az alsó rész Nagy-terem nevű üregébe lejutni a bejárati törmelék eltávolításával lehetett. Ennek a barlangrésznek a létezését az első bejárás előtt Michael Kipp varázsvesszős vizsgálata alapján is feltételezték. 1973. június 11-én Gádoros Miklós felmérte a Nagy-termet és egy alaprajzi barlangtérkép-vázlatot szerkesztett a teremről. 1973 szeptemberében Klingenfuss B. egy alaprajzi barlangtérképet, egy hosszmetszeti barlangtérképet és a bejáratáról egy rajzot készített. 1974. november 9-én a Nagy-teremből Tihanyi Péter és a Foton Barlangkutató Csoport holocén, gerinces maradványokat gyűjtött és a csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját.

1977-ben a Tektonik Barlangkutató Csoport felmérte a barlangot és egy alaprajzi barlangtérképet, valamint két hosszmetszeti barlangtérképet szerkesztett. Az 1977. december 31-i állapot szerint az 50 méteres mélységével az országnak a 48. legmélyebb barlangja volt. Az előző listát figyelembe vevő, a Karszt és Barlang 1977. évi évfolyamában megjelent összesítés Magyarország 53. legmélyebb barlangjának rangsorolja az 50 méter mély barlangot. Az 50 méteres mélység az 1977-ben készült barlangtérképek alapján lett megállapítva. Az 1977-ben megjelent, Lénárt László által összeállított kiadványban meg van említve, hogy a Marcel Loubens Barlangkutató Csoport valamikor bejárta. 1978 őszén a Vass Imre Barlangkutató Csoport tagjai kis mennyiségű üledékmintát gyűjtöttek a kitöltésből, amelyet őslénytani szempontból Rácz József vizsgált meg.

1981-ben a Természettudományi Múzeum Növénytárának a zsombolyflóra kutatási programja keretében a Széki-zsombolyban is történt botanikai gyűjtés. A BEAC Barlangkutató Csoport barlangkutatói segítettek a botanikusoknak elvégezni a munkájukat. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájából kimaradt. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarországnak a 67. legmélyebb barlangja volt az 50 méteres mélységével és az összeállítás szerint 1977-ben 50 méter mély volt.

A BEAC Barlangkutató Csoport 1991. évi jelentésében közlésre kerültek a barlangtérképei. Az alaprajzi barlangtérkép és a két hosszmetszet barlangtérkép egy oldalra lett szerkesztve. Az 1992-ben kiadott, „Alsó-hegyi zsombolyatlasz” című könyvben, az Alsó-hegy fennsíkjának a magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve a helye és a kiadványban megjelentek Klingenfuss B. barlangtérképei, Gádoros Miklós barlangtérkép-vázlata és az 1977-ben szerkesztett barlangtérképek, valamint több adattal együtt, fel van tüntetve öt darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak. 1993-tól fokozottan védett barlang a zsombolyokban különlegességnek számító képződményei miatt. 1995 óta a Világörökség része. Nyerges Attilának az 1997-ben elkészült szakdolgozata szerint a kilencedik legmélyebb alsó-hegyi barlang. 1999-ben lett megszerkesztve az új, részletes, alaprajzi barlangtérképe és a hosszmetszet barlangtérképe keresztszelvényekkel, amelyeket Egri Csaba, Nyerges Attila és Zengő Beáta készített. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt és az Almási-zsombollyal együtt a legnépszerűbb túracélpont volt.

A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a Szilasi-fennsíkon, a Szabó-pallagi vadászháztól 500 méterre, 504 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 120 méter hosszú, 51,5 méter függőleges kiterjedésű és 25 méter a vízszintes kiterjedése. A mélypontja 51 méter mélyen van. A kiadványban megjelent a Nyerges Attila és Egri Csaba által, 1999-ben készített, hossz-szelvény barlangtérképnek a színes változata, valamint egy Nyerges Attila által készített, színes fénykép, amely a Nagy-terem nevű részt mutatja be. 2005. február 20-án Szenthe István és Dobrosi Dénes denevéreket figyelt meg és határozott meg benne.

A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy 504 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 120 méter hosszú, 52 méter mély és alig 25 méter vízszintes kiterjedésű, valamint az 1970-es évek elején tárták fel bontással, a bejárati hasadékakna 36 méter mély és a Nagy-terem 17×10 méter átmérőjű, 16 méter magas. Az „ANP füzetek” című kiadvány 2007. évi évfolyamában Boldogh Sándor egy összefoglalást közölt a barlangban észlelt denevérekről. A 2008. szeptember 27-én megrendezett XV. Lakatos Kupa kiadványában 50 méter mély és 80 méter hosszú barlangként szerepel. A verseny egyik lehetséges érintőpontja volt. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Klingenfuss, B.: Bódvaszilas 1973. Höhlenpost, 1976. 11. évf. 33. sz. 4–14. old.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Nyerges Attila: A Széki-zsomboly térképe és leírása. Kézirat, 1999. Megtalálható az Országos Barlangnyilvántartásban.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.

További információk[szerkesztés]