Kecskebéka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Kecskebéka
Teichfrosch.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Család: Valódi békafélék (Ranidae)
Nem: Pelophylax
Faj: P. ridibundus × P. lessonae
Tudományos név
nincs[1]
Szinonimák
  • Rana esculenta Linnaeus, 1758
  • Pelophylax esculentus (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kecskebéka témájú médiaállományokat és Kecskebéka témájú kategóriát.

Wasserfrosch.jpg
A kecskebéka mindig vízközelben marad

A kecskebéka (Rana esculenta) egy rendkívül elterjedt kétéltű, amely – mint az utóbbi évek DNS-vizsgálatai kiderítették – valójában nem önálló faj, hanem a tavi béka (Pelophylax ridibundus) és a kis tavibéka (Pelophylax lessonae) természetes hibridje, így fennmaradása mindkét faj jelenlétét igényli. Egyes szerzők klepton (kl.) névvel illetik ezt a kategóriát (Pelophylax kl. esculentus). A tavasz e kétéltűeknél is a szerelem évszaka, a párzáshoz és az utódok kifejlődéséhez, átalakulásához feltétlenül vízre van szükségük. A tó ilyenkor mágnesként vonzza őket, jelenlétükről az éjszakai kóruson kívül a növények közé tekert petefüzérek is árulkodnak.

Előfordulása[szerkesztés]

A kecskebéka-fajkomplexum Közép-Európa és az Appennini-félsziget lakója, ahol a kis tavi béka és a tavi béka egyaránt előfordul a sík- és dombvidékek álló- és folyóvizeiben. Az esti órákban messzire hallani a tavi és kecskebékák hangját.

Megjelenés[szerkesztés]

A kecskebéka mind a tavi, mind a kis tavi békák jellegzetességeivel rendelkezik, és rendkívül nagy változatosságot mutat színezetét és mintázatát tekintve. A legújabb kutatások szerint a különféle kromoszóma-mutációk miatt a fajkomplex tagjait morfológiai bélyegek alapján nem lehet elkülöníteni. Hasa általában szürkés, háta gyakran zöld alapon fekete foltos, bőre kevéssé rücskös. Hátsó, citromsárga foltos ugrólábai rendkívül hosszúak és erősek, akár a 10 centiméteres hosszúságot is elérhetik.

A különbségtétel inkább egyéb külső jegyek (így a test/lábszár, vagy a hátsó lábon az első ujj/sarokgumó arányai) alapján történik. A kecskebéka 6-12 centiméteres nagyságú, sarokgumója közepes méretű. A hímek szájzugában két külső hanghólyag van.

Életmódja[szerkesztés]

kecskebéka brekegés közben

A faj leginkább a tavi békák életvitelét folytatja, mivel ritkán merészkedik távol a víztől, és veszély esetén is azonnal ott keres menedéket. A szárazföldön akár 1 méteres ugrásokkal közlekedik. Mint rokonai, a kecskebéka is ragadozó, hosszú nyelvével ragadja meg különféle ízeltlábúak, elsősorban repülő rovarok közül kikerülő áldozatát. Legutolsó békák közé tartozik, amelyeket ősszel a vizekben még találni lehet. Kecskebéka áprilistól október elejéig aktív.

Telente a hideg miatt kénytelen vermelni. Sarokgumója lehetővé teszi, hogy a talajba ássa be magát, de gyakrabban választja téli álma helyszínéül vizes élőhelye iszapját. Szívesen elfoglalja a kerti tavakat.Téli tanyájukból előbb a fiatal állatok bújnak elő, néha, különös kedvező időben, már április elején. Olyan rohamosan és tömeges szaporodik, hogy ahol csak egyetlen pár is megtelepszik valamely tóban az csakhamar hemzseg az utódoktól. Sok ok van tavasszal békáéknál a vígságra.Végre vége a hosszú téli vermelésnek amikor az iszapba ásva magukat mozdulatlanul, álomba merülve várták, hogy vége legyen a hideg napoknak. Áprilistól kezdődik az igazi vízi élet. A kecskebékáknak víz az otthonuk. Meleg nyári napokon sorban kiülnek a vízpartra. Mivel éjjeli állatok, énekük rendesen csak estefelé kezdődik, azonban egész éjjel hallható. A kecskebéka élőhely iránti igénye meglehetősen tág határok között változik. Kedveli a gyorsan felmelegedő csatornákat, kisebb-nagyobb tavakat, halastavakat, időszakos vízállásokat, kiöntéseket stb. Előnyben részesíti az úszóhínárral erősen benőtt vizeket. Nem ritka azonban nedves, víz közeli erdőkben sem.   

Szaporodása[szerkesztés]

Ebihal

Szaporodási időszak április közepétől augustus végéig tart. A hímek jó időben sokat brekegnek. Tavasszal a kecskebékák viszonylag későn, csak áprilisban jelennek meg, és a melegebb napok beköszöntöttével, májusban, júniusban  párzanak. Ilyenkor különösen szürkület táján és éjszaka harsog a vízkörnyék a hímek hangos kuruttyolásától. Páros hanghólyagjaikat felfújva lebegnek a felszínen, és ha valamelyikük megszólal, a többi is nyomban rákezdi. De a legelső gyanús jelre éppen ilyen hirtelen el is hallgatnak, mintha csak késsel vágták volna el a brekegő kórust. A nőstény több ezer petéjét nagy, kocsonyás csomókban rakja le vízi nővényekre. Az átalakulás szeptember közepén, október elején történik meg. A nyári és kora őszi időszakban főleg a fiatalabb, az előző évben kelt állatok messzire is elugrálnak a víztől, és a rét füvében vadásznak sáskákra és lószúnyogra. A felnőtt állatok és a frissen átalakult fiatalok is a vízben maradnak. Nappali aktivitású állatok, a parton vagy a víz színén vízinövényeken ücsörögnek és lesik a zsákmányt. Téli álomra októberben vonul, ilyenkor a mélyebb vizek iszapjába fúrja be magát. 

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Nagy példányszáma garantálni látszik fennmaradását, bár a vizes élőhelyek eltűnése, a vízszennyezés és a rovarirtó szerek potenciális veszélyforrást jelentenek. A kecskebéka számos állatkísérlet alanya, és ez a faj szolgál az egyes országokban kedvelt békacomb forrásául. Magyarországon – mint minden kétéltű és hüllő – védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 Ft.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az ICZN hibrideket nem fogad el taxonként. ICZN Art. 1.3.3

Forrás[szerkesztés]