Kecskebéka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kecskebéka
Teichfrosch.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Család: Valódi békafélék (Ranidae)
Nem: Pelophylax
Faj: P. ridibundus × P. lessonae
Tudományos név
nincs[1]
Szinonimák
  • Rana esculenta Linnaeus, 1758
  • Pelophylax esculentus (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kecskebéka témájú médiaállományokat és Kecskebéka témájú kategóriát.

Wasserfrosch.jpg
A kecskebéka mindig vízközelben marad

A kecskebéka (Rana esculenta) egy rendkívül elterjedt kétéltű, amely – mint az utóbbi évek DNS-vizsgálatai kiderítették – valójában nem önálló faj, hanem a tavi béka (Pelophylax ridibunda) és a kis tavibéka (Pelophylax lessonae) természetes hibridje, így fennmaradása mindkét faj jelenlétét igényli. Egyes szerzők klepton (kl.) névvel illetik ezt a kategóriát (Pelophylax kl. esculentus). A tavasz e kétéltűeknél is a szerelem évszaka, a párzáshoz és az utódok kifejlődéséhez, átalakulásához feltétlenül vízre van szükségük. A tó ilyenkor mágnesként vonzza őket, jelenlétükről az éjszakai kóruson kívül a növények közé tekert petefüzérek is árulkodnak. Szerintem nagyon szép jószágok, de tudom, van, akit a hideg ráz tőlük. Hangos brekegésük pedig néha tényleg túllépi a romantikus aláfestés szintjét, különösen, ha leveli-, vagy kecskebékák dalárdája települ a nyitott ablak alá.

Előfordulása[szerkesztés]

A kecskebéka-fajkomplexum Közép-Európa és az Appennini-félsziget lakója, ahol a kis tavi béka és a tavi béka egyaránt előfordul a sík- és dombvidékek álló- és folyóvizeiben. Az esti órákban messzire hallani a tavi és kecskebékák hangját.

Megjelenés[szerkesztés]

A kecskebéka mind a tavi, mind a kis tavi békák jellegzetességeivel rendelkezik, és rendkívül nagy változatosságot mutat színezetét és mintázatát tekintve. A legújabb kutatások szerint a különféle kromoszóma-mutációk miatt a fajkomplex tagjait morfológiai bélyegek alapján nem lehet elkülöníteni. Hasa általában szürkés, háta gyakran zöld alapon fekete foltos, bőre kevéssé rücskös. Hátsó, citromsárga foltos ugrólábai rendkívül hosszúak és erősek, akár a 10 centiméteres hosszúságot is elérhetik.

A különbségtétel inkább egyéb külső jegyek (így a test/lábszár, vagy a hátsó lábon az első ujj/sarokgumó arányai) alapján történik. A kecskebéka 6-12 centiméteres nagyságú, sarokgumója közepes méretű. A hímek szájzugában két külső hanghólyag van.

Életmódja[szerkesztés]

kecskebéka brekegés közben

A faj leginkább a tavi békák életvitelét folytatja, mivel ritkán merészkedik távol a víztől, és veszély esetén is azonnal ott keres menedéket. A szárazföldön akár 1 méteres ugrásokkal közlekedik. Mint rokonai, a kecskebéka is ragadozó, hosszú nyelvével ragadja meg különféle ízeltlábúak, elsősorban repülő rovarok közül kikerülő áldozatát.

Telente a hideg miatt kénytelen vermelni. Sarokgumója lehetővé teszi, hogy a talajba ássa be magát, de gyakrabban választja téli álma helyszínéül vizes élőhelye iszapját. Szívesen elfoglalja a kerti tavakat.Téli tanyájukból előbb a fiatal állatok bújnak elő, néha, különös kedvező időben, már április elején. Olyan rohamosan és tömeges szaporodik, hogy ahol csak egyetlen pár is megtelepszik valamely tóban az csakhamar hemzseg az utódoktól. Mocsarak, tavak, ingoványok, lápok, az ilyen vidékeken nagyon is észrevehető nemcsak szemmel hanem füllel is. A kecskebékák dala épp úgy hozzátartozik a tavaszi éjszakához mint a zöld varangy dala. Májusi estéken hangos a vízpart, a tó és a nádas a békáktól. Ilyenkor tartják a békalakodalmakat. A jó kedvű násznép aztán hajnalig kuruttyol. Sok ok van tavasszal békáéknál a vígságra.Végre vége a hosszú téli vermelésnek amikor az iszapba ásva magukat mozdulatlanul, álomba merülve várták, hogy vége legyen a hideg napoknak. Áprilistól kezdődik az igazi vízi élet. A kecskebékáknak víz az otthonuk. Meleg nyári napokon sorban kiülnek a vízpartra. A békakoncerteket a hímek adják. Szájszögletükben két hanghólyag van ezeket felfújva brekegnek. Tavakban mocsarakban májusban már ugyan csak harsog a kecskebékák brekegő éneke.

Szaporodása[szerkesztés]

Ebihal

A tavaszi előbújást követően megkezdődik a párzási időszak, ilyenkor esténként a fajkomplex hímjeinek kuruttyolásától hangos a vízpart. Hibridsége ellenére a kecskebéka mind tavi, mind kis tavi, sőt más kecskebékákkal is képes szaporodni. „Ez úgy képzelhető el, hogy a számfelező meiózis előtt, eddig még nem egészen ismert módon az egyik szülői genom eliminálódik, míg a másik endomitotikus úton megkettőződik a sejtben. Ennek következtében a hibrid csak az egyik szülői kromoszómakészletet juttatja az ivarsejtjeibe, és azok így már nem hibrid jellegűek.[2] Szaporodási időszak április közepétől augustus végéig tart. A hímek jó időben sokat brekegnek. A kecskebéka akkor kezdi a nászát mikor már megjött az igazi tavasz ritkán május vége előtt, rendesen csak júniusban tehát sokkal későbben mint a leveli- és a vöröshasú unkák és a zöld varangyok. A szürkületi lehűléssel meg kezdődik az általános brekegés a békák makacsabbul és kitartóbban fújják, mint az éj bármely más énekese és csak hajnal felé csendesedik el tó. Sötétedést követően kórust alkotva hallatják brekegő hangjukat így vonzva a nőstényeket a párzó helyre ha ilyen tó mellet megállunk a békés csendben egyszer csak felharsan egy vartyogó brekegés majd az előénekes dalára rázendít a környék összes kecskebékája. A jól ismert békaszerenád zsongítóan messzire száll a teli holdas éjszakán át.

Sokáig a kis tavibéka önállóságát kérdőjelezték meg, míg a DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a kecskebéka a fajkomplex hibrid tagja. A hibridizáció során a szülők örökítőanyaga egy bonyolult, sok tekintetben máig tisztázatlan mechanizmus révén egyenlőtlenül kerül az utódba, minek folytán triploid formák is megjelennek. Az egyik (bármelyik) szülőfajjal való visszakeresztezés eredményezi a „kecskebékatípust”, amelynél a peték kelési aránya magasabb. A tisztán hibrid („kecskebéka”-) állományok, amelyek csak saját maguk közt szaporodnak, és a szülőfajok egyikével sincs kapcsolatuk, lassanként elveszítik életképességüket: ikrájukban növekszik az életképtelen peték és a torz lárvák aránya. Úgy tűnik tehát, hogy a hibridpopulációknak szüksége van a szülőfajok legalább egyikével a szaporodási közösség fenntartására. Egyes vélekedések szerint a kecskebéka egy kialakulóban lévő új faj.[3]

A vízbe rakott peték megtermékenyülésüket követően néhány napra egy tápláló és védő funkciót ellátó kocsonyás burokba kerülnek. A kikelő ebihalak fejlődésük során számos vízi rovarlárvát pusztítanak el.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Nagy példányszáma garantálni látszik fennmaradását, bár a vizes élőhelyek eltűnése, a vízszennyezés és a rovarirtó szerek potenciális veszélyforrást jelentenek. A kecskebéka számos állatkísérlet alanya, és ez a faj szolgál az egyes országokban kedvelt békacomb forrásául. Magyarországon – mint minden kétéltű és hüllő – védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 Ft.

Jegyzetek[szerkesztés]