Pongor-lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Pongor-lyuk
A barlang egyik bejárata
A barlang egyik bejárata
Hossz 35,6 m
Mélység 2 m
Magasság 4,4 m
Függőleges kiterjedés 6,4 m
Tengerszint feletti magasság 646 m
Ország Magyarország
Település Répáshuta
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5381-20
Elhelyezkedése
Pongor-lyuk (Magyarország)
Pongor-lyuk
Pongor-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 05″, k. h. 20° 32′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 05″, k. h. 20° 32′ 08″

A Pongor-lyuk egy olyan barlang, amely a középső-pleisztocén ősállatmaradványai miatt, 1988 óta fokozottan védett barlang. Átjáróbarlang és rombarlang. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Leírása[szerkesztés]

Répáshuta külterületén, a Pongor-lyuk-tetőn, egy fokozottan védett területen vannak a bejáratai. Középső triász és felső triász mészkőben keletkezett a két végén nyitott barlangroncs és a mennyezet is a felszínre nyílik a törmelék között, egy helyen.

Kadić Ottokár a két bejáratát még két külön barlangként írta le Kövesváradi III. sz. sziklaüreg és Kövesváradi IV. sz. sziklaüreg néven. Az üreg névadója Hevesi Attila volt, aki 1982-ben javasolta a Pongor-lyuk-tető név alapján, a barlang átnevezését Pongor-lyuk névre. Néhány korai cikkben, tévedésből Pungor-lyuk (Hír 2003) a neve. Előfordul az irodalmában Kövesváradi III. sziklaüreg (Bertalan 1976), Kövesváradi 3. sz. sziklaüreg (Kordos 1984), Kövesváradi IV. sziklaüreg (Bertalan 1976) és Kövesváradi 4. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) néven is.

Leletek[szerkesztés]

Régészeti szempontból megemlítendők a kitöltésből előkerült, bronzkori kerámiatöredékek, valamint azok a kovapengék, amelyek a pilisszántói kultúra termékei voltak.

Érdekes, őslénytani maradványai a csíkos egér (Sicista subtilis betulina), amely a Bükk hegységben már kihalt egérfaj. A füttyentő nyúl (Ochotona pusilla), amely szintén már kihalt Magyarországon. A sziklagyepeken élő csigafajok (Granaria frumentum, Chondrula tridens, Chondrina clienta). Belőlük, valamint a mezei pockok jelentős számából kevésbé erdősült, nyílt vegetációra lehet következtetni. Az Ursulus stehlini leginkább a ma élő tibeti barnamedvéhez hasonló faj. A Talpa fossilis egy olyan vakondfaj, amely kisebb volt a ma élő vakondnál. Csak az alsó-pleisztocén és a középső-pleisztocén rétegekből került elő. Sorex cf. subaraneus egy olyan cickányfaj, amely a ma is élő erdei cickány és a törpe cickány méretei közé esik. A középső-pleisztocénben halt ki. Cricetus runtonensis solymarensis, amely egy olyan hörcsögféle, amely leszármazottak nélkül halt ki. A ma élő hörcsögnél nagyobb méretű volt. Megtalálták még a Solymári-ördöglyuk és a Lök-völgyi-barlang csontmaradványai között. Pliomys lenki, amely egy ősi szabású pocokféle és a pliocénban, valamint a pleisztocén elején élt. Pitymys gregaloides, amely az egyik, korai képviselője a ma is élő pocokféléknek. Megtalálták még az Upponyi 1. sz. kőfülke, valamint a Solymári-ördöglyuk faunájában.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Kadić Ottokár és Vértes László is végzett ásatást benne, de további kutatásra nem tartották érdemesnek. A barlanghoz nagyon közel fedezte fel Jánossy Dénes a Kövesváradi-karsztzsákot, amely egy üledékkel teljesen kitöltött üreg. Itt gazdag, alsó-pleisztocén, ősgerinces leletegyüttes került a napvilágra. A leletek, valamint az átjáró idős kora alapján feltételezte Hevesi Attila, Hír János és Ringer Árpád, hogy a Pongor-lyukban szintén megtalálják majd ennek a kornak az állatvilágát. 1982-ben a kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola, valamint az ELTE Ságvári Endre Gyakorló Iskolájának a tanulóiból álló csoporttal kezdtek neki a fent megnevezett szakemberek a kutatásnak. 1982-ben Hír János mérte fel és a felmérés alapján rajzolt egy alaprajzi barlangtérkép-vázlatot, amelyen látható Vértes László gödrének a helye.

Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a barlang Kövesváradi 3. sz. sziklaüreg és Kövesváradi 4. sz. sziklaüreg néven, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1988 óta fokozottan védett barlang. 1990-ben Hír Jánosnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1994-ig összesen hét alkalommal dolgoztak a lelőhelynél. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy 646 méter tengerszint feletti magasságban nyílik, 27 méter hosszú, négy méter függőleges kiterjedésű és 23 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amely szerint 646 méter tengerszint feletti magasságban nyílik és a hossza 27 méter, valamint a kitöltésből középső-pleisztocén, reliktum jellegű faunaelem került elő. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]