Pongor-lyuk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pongor-lyuk
A barlang egyik bejárata
A barlang egyik bejárata
Hossz 35,6 m
Mélység 2 m
Magasság 4,4 m
Függőleges kiterjedés 6,4 m
Tengerszint feletti magasság 647 m
Ország Magyarország
Település Répáshuta
Földrajzi táj Bükk-vidék
Típus karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5381-20
Elhelyezkedése
Pongor-lyuk (Magyarország)
Pongor-lyuk
Pongor-lyuk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 03′ 05″, k. h. 20° 32′ 08″Koordináták: é. sz. 48° 03′ 05″, k. h. 20° 32′ 08″

A Pongor-lyuk egy olyan barlang, amely a középső pleisztocén ősállatmaradványai miatt 1988 óta fokozottan védett barlang. Átjáróbarlang és rombarlang. A Bükki Nemzeti Park területén található.

Neve[szerkesztés]

Kadić Ottokár a két bejáratát még két külön barlangként írta le Kövesváradi III. sz. sziklaüreg és Kövesváradi IV. sz. sziklaüreg néven. Ugyanígy szerepelnek Bertalan Károly barlangleltárában is. Az üreg névadója Hevesi Attila volt, aki 1982-ben javasolta a Pongor-lyuk-tető név alapján az átnevezését. Néhány korai cikkben tévedésből Pungor-lyuk a neve.

Kutatástörténete[szerkesztés]

Kadić Ottokár és Vértes László is végzett ásatást benne, de további kutatásra nem tartották érdemesnek. A barlanghoz igen közel fedezte fel Jánossy Dénes a Kövesváradi-karsztzsákot, ami egy üledékkel teljesen kitöltött üreg. Itt gazdag, alsó pleisztocén korú ősgerinces leletegyüttes került a napvilágra. Ez, valamint az átjáró idős kora alapján feltételezte Hevesi Attila, Hír János és Ringer Árpád, hogy a Pongor-lyukban szintén megtalálják majd ennek a kornak az állatvilágát. A kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola, valamint az ELTE Ságvári Endre Gyakorló Iskolájának a tanulóiból álló csoporttal kezdtek neki a fent nevezett szakemberek a kutatásnak 1982-ben. 1990-ben Hír Jánosnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1994-ig összesen hét alkalommal dolgoztak a lelőhelynél. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.

A leletek[szerkesztés]

Régészeti szempontból megemlítendőek a talált bronzkori kerámiatöredékek, valamint az a néhány kovapenge, amelyek a pilisszántói kultúra termékei voltak.

Őslénytanilag kiemelendő maradványok:

  • Csíkos egér (Sicista subtilis betulina). A Bükk hegységben már kihalt egérfaj.
  • Füttyentő nyúl (Ochotona pusilla). Szintén kihalt már Magyarországon.
  • Sziklagyepeken élő csigafajok (Granaria frumentum, Chondrula tridens, Chondrina clienta). Belőlük, valamint a mezei pockok jelentős számából kevésbé erdősült, nyílt vegetációra következtethetünk.
  • Ursulus stehlini. Leginkább a ma élő tibeti barnamedvéhez hasonlító faj.
  • Talpa fossilis. Kisebb volt a ma élő vakondnál. Csak alsó és középső pleisztocén rétegekből ismerjük.
  • Sorex cf. subaraneus. A ma is élő erdei cickány és törpe cickány méretei közé eső cickányfaj. A középső pleisztocénben halt ki.
  • Cricetus runtonensis solymarensis. Olyan hörcsögféle, amely leszármazottak nélkül halt ki. A ma élő hörcsögnél nagyobb méretű volt. Megtalálták még a Solymári-ördöglyuk és a Lök-völgyi-barlang csontmaradványai között.
  • Pliomys lenki. Ősi szabású pocokféle, mely a pliocénban és a pleisztocén elején élt.
  • Pitymys gregaloides. Korai képviselője a ma is élő pocokféléknek. Megtalálták még az Upponyi 1. sz. kőfülke, valamint a Solymári-ördöglyuk faunájában.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]