Baits-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baits-barlang
A Baits-barlang bejárata
A Baits-barlang bejárata
Hossz46 m
Mélység5,5 m
Magasság3,7 m
Függőleges kiterjedés9,2 m
Ország Magyarország
Település Bajót
Földrajzi táj Gerecse hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4661-3
Lelőhely-azonosító 1971
Elhelyezkedése
Baits-barlang (Magyarország)
Baits-barlang
Baits-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 26″, k. h. 18° 34′ 31″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 26″, k. h. 18° 34′ 31″
A Wikimédia Commons tartalmaz Baits-barlang témájú médiaállományokat.

A Baits-barlang a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Gerecsei Tájvédelmi Körzetben, Bajót külterületén található egyik barlang. Régészeti és őslénytani szempontból jelentős. Denevérek is előfordulnak benne.

Leírás[szerkesztés]

Az Öreg-kő sziklás, meredek, sziklafalakkal tagolt K-i oldalában van a tág, boltíves, 5,5 m széles és 4 m magas bejárata. Az Országos Kéktúra által érintett Öreg-kő alatti pihenőhelyről kék Ω, azaz kék barlang jellel jelzett turistaúton lehet eljutni közvetlenül a turistaút mellett nyíló bejáratához.

Felső triász vastagpados dachsteini mészkő ÉK–DNy-i irányú törésvonala mentén jött létre gömbüstös-gömbfülkés formakincse alapján karsztvízszint alatti oldódással, termálkarsztos hatásra. Két vízszintes, egymás alatt futó folyosóból, az azokat összekapcsoló kis aknából és néhány mellékfülkéből áll. Szabadon látogatható.

Az észlelési adatok és a néha fellelhető friss ürülék alapján kis faj- és egyedszámú alkalmi téli és nyári denevérszálláshelynek, egyben kis egyedszámú, de helyi viszonylatban fajgazdag párzóhelynek tekinthető.

1934-ben volt először Baits-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Baits Györgyről, aki Bajóton volt főjegyző, lett elnevezve. Előfordul a barlang az irodalmában Baits barlang (Vértes 1965), Baits Gy. barlang (Leél-Őssy 1954), Baits György barlang (Vigh 1937), Baits György-üreg (Székely 1994), Baits György ürege (Székely 1994), Bajóti I.sz. barlang (Leél-Őssy 1954) és Gaál-barlang (Horváth, H. Kelemen, Torma 1979) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1908–1956[szerkesztés]

Az 1908-ban kiadott és Esztergom vármegyét ismertető könyv szerint Esztergom vármegyében barlanglakók nyomait nem találták meg, mert nincsenek olyan barlangok, melyekben arra utaló nyomok lennének, hogy bennük régen ősemberek laktak. Erre a vidékre már fejlettebb igényekkel jöttek az első letelepedők, akik állatcsontokból, szarvasagancsból készített szerszámaik mellett már kőszerszámokat is használtak. Ezért nem voltak rászorulva arra, hogy barlangokban, vagy földbe vájt üregekben lakjanak, hanem készíthettek sátrakat, valamint kunyhókat. Azokat a barlangokat, vagy földbe vájt üregeket, amelyekből erdőkben, vagy félreeső, nehezen hozzáférhető vidékeken most is sok van és emberi kultúra nyomai vannak bennük, nem lehettek ősemberek lakhelyei. Azok főleg a tatárjárás és törökpusztítás idejéből való búvólyukak voltak, mert nem vezethetők vissza az ősidőkre az azokban talált tárgyak.

Az 1913. évi Barlangkutatásban lévő és Bekey Imre Gábor által írt tanulmányban az van írva, hogy az Öreg-kő K-i sziklás oldalán a Jankovich-barlang mellett van egy teremszerű barlang és két zsomboly. A Jankovich-barlangtól néhány lépésre É-ra és azonos magasságban törmelékkövek között szűk nyílást talált Bekey Imre Gábor. A nyílást a kövek egy részének elhordásával kibővítette úgy, hogy azon be tudott bújni. A bejárat után néhány m-rel az üreg vízszintes talpszintű, 6 m hosszú és embermagasságú teremmé bővült. A bejárat a meredek lejtőről leomlott összes törmelékkő eltávolítása után valószínűleg olyan széles lesz, hogy próbaásatást lehetne benne végezni, mert feltehetően ezen a védett helyen az ősember tartózkodásának nyomai megtalálhatók lesznek.

Az 1926. évi Esztergom Évlapjaiban megjelent és Hillebrand Jenő által írt tanulmányban az van írva, hogy az Öreg-kő legutóbbi, 1925 nyarán végzett kutatásakor sikerült egy, a Jankovich-barlang alatt közvetlenül elhelyezkedő, addig teljesen ismeretlen és évezredek óta eltemetett barlangot felfedezni. Sok érdekes eredmény várható az új barlang további kutatásától.

Öreg-kő, a Baits-barlang környéke távolról

Az 1928. évi Állattani Közleményekben kiadott és Gaál István által írt tanulmányban szó van arról, hogy három évvel ezelőtt Hillebrand Jenő a Jankovich-barlang alatt új barlangot tárt fel. Az új barlang feltűnően gazdag emlősfaunáját Gaál István dolgozta fel (Diluviális emlősmaradványok Bajót eddig ismeretlen barlangjából). A Kiskő-oldali-barlang felső diluviális rétegéből csak 6 faj látott napvilágot. Emiatt a Kiskő-oldali-barlang fosszilis faunája a Jankovich-barlangból előkerült 22 fajból, és leginkább az alatta lévő kisebb barlangokból meghatározott 30 fajból álló emlőssorozattal szemben szegényesnek tekinthető ugyan, de jelentéktelennek nem. A Jankovich-barlangban a gyapjas orrszarvúnak csak egy feltört humerus töredékét találták, míg az alatta elhelyezkedő barlangból nem került elő orrszarvúcsont.

A Kiskő-oldali-barlangban főleg az óriásgím jelenléte szembetűnő, amely eddig egyetlen bajóti barlangból sem került elő. A Kiskő-oldali-barlangban találtak őstulok maradványt, de a gazdag faunájú másik két bajóti barlangban eddig egyetlen őstulok csont sem került elő. A Kiskő-oldali-barlang faunája főleg azért érdekes, mert 8 faja közül 2, sőt esetleg 3 (az óriásgímen és az őstulkon kívül a kistermetű ősló az esetleges harmadik faj) eddig nem volt kimutatható a másik két bajóti barlang feltűnően gazdag faunájában. Nehéz magyarázatot találni az apróbb emlős- és madárcsontok hiányára a Kiskő-oldali-barlangban, mert ezekkel szinte tele vannak a Jankovich-barlang, de még jobban a második barlang egykorú rétegei.

Kilátás az Öreg-kőről É felé

Gaál Istvánnak az 1930-ban megjelent A harmadik bajóti barlang diluviális faunája című tanulmányában az van írva, hogy a Kiskő-oldali-barlang sem méreteiben, sem faunagazdagságában nem vetekszik a bajóti Jankovich-barlanggal, és még kevésbé a Jankovich-barlang alatt elhelyezkedő, rendkívül gazdag fosszilis faunájú Baits-barlanggal. A Kiskő-oldali-barlang felsőbb, világossárga diluviális agyagrétegből előkerült kis fauna semmiképp sem vetekszik a bajóti Baits-barlang gazdag faunájával, amelyet Gaál István az 1927. évi Természettudományi Közlönyben ismertetett. Az egymás tőszomszédságában lévő barlangok fosszilis faunáinak párhuzamba állítása sok érdekes problémát felszínre hozhat. Ebben az esetben ilyen kérdés az is, hogy miért hiányzanak a Kiskő-oldali-barlangból az apró emlősök és a madarak csontjai, pedig ezek tömegesen előfordulnak a másik két barlangban. Az ilyen kérdések részletes vizsgálata sok esetben fontos vonásokkal egészíti ki az ősember életére vonatkozó nagyon hézagos ismereteinket.

Az 1933. évi Földrajzi Közleményekben publikálva lett, hogy a bajóti Öreg-kő rögének ÉNy-i oldalán nagyon szépen kifejlődött barlangrendszer van. A barlang nagy, itt kb. 5 különböző barlangbejárat látható, amelyek közel helyezkednek el egymáshoz. Ezek biztosan egy összefüggő barlangrendszerhez tartoznak, de még nincs megfelelően feltárva. Az 1934. évi Barlangvilágban napvilágot látott egy közlemény, amely szerint a Magyar Barlangkutató Társulat 1934. január 23-án szakülést tartott. A szakülés első tárgya Gaál István A bajóti barlangok diluviális faunájának néhány érdekes vonása című előadása volt. Az előadó ismertette a bajóti Öreg-kő üregeinek fosszilis emlősmaradványait és a Baits-barlang csontanyagát. A Jankovich-barlangban és a Kiskő-oldali-barlangban Hillebrand Jenő végzett ásatást, és ezek fosszilis faunáját Kormos Tivadar dolgozta fel. Érdekes ellentétek vannak az egymáshoz közeli barlangok faunájában. Kormos Tivadar véleménye szerint az egymáshoz közeli barlangok faunája aszerint változik, hogy milyen zsákmányállatok lakták.

A Baits-barlang bejárata 2021-ben

Az 1935. évi Erdészeti Lapokban szó van arról, hogy Gaál István a harmadik bajóti barlangban (Szalay-barlang) Hillebrand Jenő által végzett újabb ásatásokkal kapcsolatban megállapította, hogy az abban talált ősmaradványokból nincs olyan sok és azok nem olyan jelentősek, mint a Jankovich-barlang és a Baits-barlang ásatási eredményei. Amiatt viszont érdekes a barlang, hogy olyan ősvilági emlősök csontjait találták benne, amelyek a másik kettőben nem voltak. A Turisták Lapja 1937. évi évfolyamában publikált összeállításban az olvasható, hogy a Baits György barlang a Jankovich-barlang alatt 3 m-re helyezkedik el. A Jankovich-barlang előterének törmelékét leásva tárta fel Hillebrand Jenő 1925-ben és ásatott is benne. Kürtő köti össze a Jankovich-barlanggal folyosóját. A folyosót majdnem teljesen kitöltő jégkorszaki és jelenkori rétegek faunáját Gaál István írta le.

Az 1940-ben kiadott, Gerecse és Gete hegység kalauza című útikalauzban az olvasható, hogy a Gerecse hegység vázát alkotó dachsteini mészkőben barlangok keletkeztek. A mészkőhegységekben a barlangok keletkezése rendkívül gyakori jelenség, mert a mészkő többnyire nagyon repedezett kőzet. A hasadékokon át a kőzetbe beszivárog a víz és ott oldja a mészkő anyagát, tágítja, nagyobbítja a hasadékot, míg végül barlang jön létre. A Gerecse hegység barlangjai hasonló módon alakultak ki. Az Öreg-kőn a Jankovich-barlangon kívül van a hegy K-i oldalán egy kisebb barlang és két zsomboly is. A Jankovich-barlang alatt 3 m-re helyezkedik el a Baits Györgyről elnevezett barlang bejárata. A Baits-barlangban a Jankovich-barlangból előkerült leletekhez hasonló leleteket találtak. A Jankovich-barlangot, a Baits-barlangot és a Szalay-barlangot hosszabb-rövidebb folyosók, kürtők kötik össze, ezért egy kis barlangváros részeinek tekinthetők.

A Földtani Közlöny 1953. évi évfolyamában szó van arról, hogy a magyarországi würm üledékekből az első bizonytalan Apodemus adat Gaál Istvántól származik, aki a Jankovich-barlang alatt felfedezett új barlangban erdei egér maradványokat talált. Gaál István megemlítette azonban, hogy nem voltak elkülöníthetők egymástól a recens és fosszilis csontok, ezért nincs jelentősége a leletnek.

Az 1954. évi Földrajzi Értesítőben kiadott tanulmányban az van írva, hogy az Öreg-kő legjellegzetesebb és legérdekesebb formái a barlangjai. Az Öreg-kőn van a legtöbb barlang a Gerecse hegységben, amelyek szakmai szempontból nagyon értékesek és problematikusak. Az Öreg-kő összes barlangja a meredek és sziklás K-i oldalon, viszonylag közel egymáshoz és majdnem azonos szinten helyezkedik el. A Jankovich-barlang közelében két kis barlang található, ezek közül egyik a Bajóti I.sz. barlang, amelynek régi neve Baits Gy. barlang. A Jankovich-barlangtól É-ra kb. 3 m-re van és kb. 3 m-rel alacsonyabb szinten helyezkedik el. 25 m hosszú, 3–5 m széles és 2–3 m magas. Egy egyenes folyosóból áll, amely befelé összeszűkül, majd 2 különböző szintű ággá válik. Ásatásokat végeztek benne és bejárata mesterségesen bővítve van. A Jankovich-barlangéhoz hasonló leletek kerültek elő a hévizes eredetű barlangból. Valószínűleg azonos a Venkovits István-féle térképgyűjtemény Bajótibarlangjával. A Bajóti II.sz. barlangban sok a gömbfülke, és emiatt, valamint a Jankovich-barlanghoz hasonló helyzete miatt (a Bajóti I.sz. barlanggal együtt) hévizes keletkezésű barlang. A tanulmányhoz mellékelt helyszínrajzon jelölve van a Baits-barlang földrajzi elhelyezkedése.

Részlet a Baits-barlang belsejéből

Az 1956. évi Földrajzi Értesítőben publikálva lett, hogy a bajóti Öreg-kőben van viszonylag a legtöbb barlang a Központi-Gerecsében. Az Öreg-kőről kisebb-nagyobb aknabarlangok és forrásbarlangok egész sorát írták le a barlangkutatók. Legrészletesebben és legkorszerűbben Leél-Őssy Sándor tanulmányozta a barlangokat, aki szerint az Öreg-kő barlangjai és a két aknabarlang hévizes eredetű, amit a barit és több hidrotermális ásvány, valamint a sok gömbfülke bizonyít. A tanulmányban látható egy metszetrajz, amelyen az Öreg-kő és környéke látható. A rajzon jelölve van a Bajóti I. sz. (Baits Gy.) barlang földrajzi elhelyezkedése. A metszet szerint a legmagasabban lévő barlang az Öreg-kőn.

1959-től[szerkesztés]

Az 1959-ben kiadott Gerecse útikalauzban szó van arról, hogy a Bajóti Baits-barlang a Jankovich-barlangtól K-re, néhány m-rel lejjebb fekszik. A Jankovich-barlangnál kisebb Baits-barlang szintén tekintélyes méretű üreg és ugyancsak egy ősrégészeti lelőhely. A Baits-barlang kb. 25 m hosszú, 3–5 m széles és 2–3 m magas. Az Öreg-kő sziklás K-i oldalában található Jankovich-barlangból és Baits-barlangból az ősember solutréen és magdalénien kultúrájának sok értékes és ritka emléke került elő. A bajóti Öreg-kő felső triász mészkörögének viszonylagos kicsisége mellett formakincsével, ősrégészeti leleteivel és barlangjaival a Gerecse hegység talán legérdekesebb és legértékesebb helye. Akiket részletesen érdekel az Öreg-kő, azok megtalálhatják a hegy Leél-Őssy Sándor által írt részletes leírását a Földrajzi Értesítő 1954. márciusi számában. Az Öreg-kő hatalmas szirtjei, gyönyörű kilátása és messze földön híres barlangjai a turisták érdeklődésére méltán számíthatnak. Az Öreg-kő a nagyméretű két barlangjával (Jankovich-barlang, Baits-barlang), kőfülkéjével (Szalay-barlang), két aknabarlangjával (Öreg-kői 1. sz. zsomboly, Öreg-kői 2. sz. zsomboly) és a hegy É-i végén elhelyezkedő Öregkő-forrással a Gerecse hegység egyik legismertebb és legnevezetesebb túracélpontja.

A hegycsúcs alatt K-re fekszik a Baits-barlang. Az Öreg-kő K-i oldala alatt, az Elektromos Turisták régi jelzőtáblájánál rá kell térni az országos kéktúra kék jelzésére, amely meredek ösvényen Ny-i irányban a hegy oldalában felvezet a hegy tetejéhez közel lévő Jankovich-barlanghoz és Baits-barlanghoz. Az évtizedekkel ezelőtt elhelyezett kapaszkodók és hágcsóvasak, amelyek jelenleg már csak részben vannak meg, teszik könnyűvé az utat. A barlangok előtt található magas, pados sziklafal tetejéről K-re félkörben nagyon szép kilátás van a Dunától kezdve a Gete és a keleti dombvidék erdős magaslataira, illetve a Kő-hegyre. A barlangok alatt K-re levezető, néhány helyen vascsőből készült hágcsóvasakkal és kapaszkodókkal ellátott meredek ösvényen lehet lejutni az Öreg-kő lábához. A kiadványban látható az 1956. évi Földrajzi Értesítőben publikált metszetrajz, amelyen az Öreg-kő és környéke van ábrázolva vázlatosan. A vázlatrajzon látható a Baits-barlang földrajzi elhelyezkedése.

Az 1960. évi Karszt- és Barlangkutatásban megjelent tanulmányban az van írva, hogy az örvös lemming előfordulása a Tekeres-völgyben nem elszigetelt jelenség, mint a közép-franciaországi lelőhelyeken, mert a Budai-hegységben és a Gerecsében több barlangban, például a Baits-barlangban is előfordult a faj. Az 1962-ben kiadott A barlangok világa című könyv szerint a bajóti Baits-barlangnak a Jankovich-barlangtól K-re néhány m-re van a bejárata. A kb. 25 m hosszú, vízszintes és kétszintes barlangban végzett ásatások eredményesek voltak.

Vértes László 1965-ben napvilágot látott könyvében közölve van, hogy közvetlenül a Jankovich-barlang alatt helyezkedik el, sőt vele egy kürtővel össze van kötve a Baits barlang. Gaál István gazdag faunát írt le kitöltéséből, amelyben előfordul lemming is, de (feltehetően rétegzavar miatt) ellentmondó a faunakép. Gaál István az ember egykori ottartózkodását faszénmaradványok alapján állapította meg, de nem került elő eszköz ásatásán. Gyűjteményünkben viszont van innen egy radiolaritból készült törpe penge, amelyet a bejegyzés alapján 1932-ben Csalog J. gyűjtött. Nem találtunk rá irodalmi utalást. A Jankovich-barlang pilisszántói kultúrájának felel meg az eszköz.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt Magyarország barlangleltára kéziratban az olvasható, hogy a Jankovich-barlang alsó szintjét Baits-barlangnak nevezik. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Gerecse hegységben, az Öreg-kőn lévő barlang Baits-barlang néven. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 3 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1979-ben napvilágot látott Komárom megye régészeti topográfiája című könyvben szó van arról, hogy Bajóton, a Jankovich-barlang alatt van a Baits-barlang (Gaál-barlang), amelynek kürtője felnyúlik a Jankovich-barlangba. A Jankovich-barlang, a Baits-barlang és a Szalay-barlang a 2/16. sz. lelőhely (barlang, paleolitikum, rézkor, középkor). A Baits-barlangban faszénmaradványt és gazdag faunisztikai anyagot fedezett fel Gaál István. Csalog József későpaleolitikus törpe pengét talált a barlangban 1932-ben (MNM RP 21/932). A Baits-barlangtól Ny-ra 50 m-re található a Szalay-barlang. A könyvben látható a Jankovich-barlang alaprajz térképe, amely Hermann–Kretzoi–Vértes 1957-es munkája alapján készült. A térképen ábrázolva van a Baits-barlang Jankovich-barlangot elérő kürtője. A kiadványban van egy Bajót térkép, amelyen megfigyelhető a Baits-barlang földrajzi elhelyezkedése. A térképen 16-os számmal van jelölve a lelőhely.

Részlet a Baits-barlang belsejéből

1979-ben Szlapák Károly és Jánoska Péter mérték fel a barlangot, majd a felmérés alapján elkészült a barlang alaprajz térképe, hosszmetszet térképe és 4 keresztmetszet térképe. Az 1978. évi MKBT Beszámolóban publikálva lettek a barlang 1979-ben készült térképei. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Jankovich-barlang egyik neveként a Baits-barlang név. Az 1991. május–júniusi MKBT Műsorfüzetben megjelent egy felhívás, amely szerint az MKBT Észak-Dunántúli Területi Szervezete kutatótábort tart 1991. július 13–21. között az Öreg-kőn. A tábor célja a terület barlangjainak feltáró kutatása (főleg a Baits-barlang alsó járatának és az Öreg-kői 2. sz. zsomboly végpontjának bontása) és dokumentálása. Az 1991. évi Karszt és Barlangban megjelent egy közlemény, hogy a Gerecse Barlangkutató Egyesület 1991-ben a Baits-barlangban őslénytani gyűjtést végzett.

Az 1994. évi Limesben közölt és Takácsné Bolner Katalin által írt tanulmány szerint az Öreg-kő jelentős barlangjainak egy része a kőzet rétegződését követő, több szintes, alapvetően vízszintes jellegű járat. Ilyen barlang a Baits-barlang is. Az 1994. évi Limesben lévő, Székely Kinga által írt dolgozatban az lett publikálva, hogy a 4661/3 barlangkataszteri számú Baits-barlang másik neve Baits György-üreg. Az üreg Bertalan Károly barlangleltárában nincs benne. A Barlangtani Intézetben a barlangnak nincs kataszteri törzslapja, de térképe, fényképe, kutatási törzslapja és irodalmi törzslapja van. Kadić Ottokár Csonka Magyarország barlangjainak rövid ismertetése című kéziratából hiányzik a Baits-barlang leírása.

Az 1994. évi Limesben publikált, Kordos László által írt összeállításban az van írva, hogy 1990-ben a Vértes László Karszt- és Barlangkutató Csoport a barlang felszínközeli üledékéből barna ásóbéka csontokat (5 db-ot), fajra nem meghatározott Lacerta csontokat (2 db-ot), fajra nem meghatározott madárcsontokat (6 db-ot), közönséges ürge csontokat (8 db-ot), mezei hörcsög csontokat (82 db-ot), fajra nem meghatározott Apodemus csontokat (3 db-ot), mezei pocok csontokat (2 db-ot), közönséges földipocok csontokat (2 db-ot) és mezei nyúl csontokat (7 db-ot) gyűjtött, amelyek nyílt területre jellemző fiatal holocén maradványok.

A Baits-barlangban lévő kis akna eleje

T. Dobosi Viola 1997-ben kiadott tanulmánya beszámol arról, hogy a Baits-barlangtól Ny-ra 50 m-re és 15 m-rel magasabban helyezkedik el a Szalay-barlang bejárata. Csalogovits József a Baits barlangban 1931 januárjában végzett ásatáskor egy 2,8 cm hosszú mikrolitot talált, amelyet az akkor szokásos terminológiával magdaléniennek határozott meg. Ltsz: 21/932. A tanulmányban van egy táblázat, amelyben az látható, hogy a barlang Bajóton helyezkedik el. A barlangi lelőhelyről ásatással került elő felső paleolit lelet. Az őskőkori lelőhely helye jelölve van Komárom-Esztergom megye térképén.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Gerecse hegységben található Baits-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. A 2003. évi Karsztfejlődésben az olvasható, hogy valószínűleg a víz a középső pliocénben nem a mésztufa alatti exhumált karsztrögből fakadt, hanem az Öreg-kő karsztrögéből a csúcsrégióban, É–D irányú törések mentén, és akkor még fedett helyzetben lévő barlangokból, például a Baits-barlangból. Kraus Sándor 2003-as beszámolójában az van feljegyezve, hogy Kraus Sándor Regős József által vezetve 1995. november 22-én megtekintette a Baits-barlangot. A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint a Jankovich-barlang egyik neve a Baits-barlang név. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Gerecse hegységben található Baits-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható.

Juhász Márton 2007. évi tanulmányában részletesen le van írva. A publikációban az olvasható, hogy a Bajóton lévő Baits-barlang egyéb elnevezései a Baits György-üreg és a Gaál-barlang. Közhiteles barlangnyilvántartási száma 4661-3, UTM-kódja CT18C3. 46 m hosszú, 9,2 m függőleges kiterjedésű, 3,7 m magas és 5,5 m mély. Az 1930-as években kitöltésében felső pleisztocén faszén- és csontmaradványokat, valamint későpaleolit régészeti leleteket találtak. A külszíni meteorológiai hatások nagyon érvényesülnek benne jellege miatt. A barlangban a Gerecse Barlangkutató és Természetvédő Egyesület 1988 és 2006 között 20 téli és 21 nyári (összesen 41) denevér-megfigyelést végzett, amelyek közül 1 téli, 1 tavaszi és 2 nyári volt eredményes. Az egyesület egy faj; a kis patkósdenevér előfordulását állapította meg. A barlangban végzett denevér-megfigyelésekkel kapcsolatos irodalom Juhász Márton 4 kéziratából áll. Sok kiránduló felkeresi, de ez nem jár számottevő zavarással. Beavatkozás, védelmi intézkedés jelenleg nem szükséges.

Dátum Rhinolophus hipposideros indet sp. (meghatározatlan denevér)
1999. augusztus 1.
1
2001. május 13.
1
2002. augusztus 15.
1
2006. február 12.
1
A Baits-barlang eleje belülről fényképezve

2013. augusztus 12-től a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint a Komárom-Esztergom megyei, bajóti, 4661-3 barlangkataszteri számú és 1971 lelőhely-azonosítójú Baits-barlang régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül. Polacsek Zsolt, Ba Julianna és Szabó Zoltán 2017. évi kutatási zárójelentése szerint ők nem kutatták az engedélyükben szereplő időszakban, 2016-ban és 2017-ben a barlangot. A tág bejáratú, freatikus genezis jeleit viselő barlang végponti részén ásással akarták megtalálni a barlang folytatását, de erre nem került sor. A barlangban ebben a két évben többször jártak és nem tapasztaltak változást annak általános állapotában.

Polacsek Zsolt azért találta kutatásra érdemesnek a barlangot, mert az üregcsoport 3 jelentős barlangból (Szalay-barlang, Jankovich-barlang és Baits-barlang) áll és a barlangok formakincse azonos. Csak annyi a különbség, hogy a barlangok bejáratai nem azonos magasságban nyílnak. A barlangcsoport alsó barlangja a Baits-barlang, amely kb. 30 m hosszú és ebben is sok az oldott forma. Mindhárom barlang a környezetéből valószínűleg a plio-pleisztocén korszakban kiemelkedő Öreg-kő meredek K-i oldalában, a hegyet átszelő tektonikus törés mentén nyílik. A barlangokat tanulmányozva arra gondoltak, hogy a hegyben egy egységes barlangrendszer keletkezhetett.

Ha jobban megvizsgáljuk a Jankovich-barlang belső üregében lévő lejtős üreget, könnyen elképzelhető, hogy a Baits-barlang végpontját kitöltő száraz, agyagos kitöltés eltávolításával a két barlang összeköthetővé válik. A két barlangról nem készült közös térkép és ezért ez az elképzelés nagyon bizonytalan, de a Baits-barlang végpontján érzékelhető légmozgás biztató. A barlangokban, talán a régi bányászat miatt nincsenek ásványkiválások. A zárójelentéshez mellékelve lett egy színes fénykép, amelyen a Baits-barlang belseje figyelhető meg. A fényképet Polacsek Zsolt készítette.

Denevér-megfigyelések[szerkesztés]

Dátum Rhin. hip. Rhin. eur. Myo. dau. Myo. natt. Myo. bech. Myo. myo. Myo. ema. Myo. mys. Ept. ser. Ple. aur. Ple. aus. Bar. bar. indet sp.
1986. január 19.
1989. január 15.
1989. augusztus 12.
1990. február 17.
1990. június 28.
1991. február 23.
1991. július 13.
1994. január 29.
1994. július 23.
1995. október 7. (barlangbejárat előtt)
1
2
6
5
1996. július 27. (barlangbejárat előtt)
2
1
2
2
1
3
1
1
1
1997. január 19.
1997. július 26.
1997. július 27. (barlangbejárat előtt)
1
2
1
1998. január 24.
1998. július 27.
1998. július 27. (barlangbejárat előtt)
3
3
2
1
1
1999. augusztus 1.
1
2001. február 10.
2001. május 13.
1
2002. február 17.
2002. augusztus 15.
1
2003. január 26.
2003. június 21.
2004. január 24.
2004. augusztus 21.
2006. február 12.
1
2006. július 29.
2009. január 30.
2009. június 23.
2010. február 17.
2010. július 1.
1
2011. május 3.
2011. július 26.
3
2011. szeptember 21.
2011. december 27.
2012. február 26.
2012. április 26.
4
2012. május 31.
2012. június 29.
2012. július 26.
2012. augusztus 30.
2012. október 12.
2012. december 28.
2013. január 30.
2013. március 1.
2013. március 28.
2013. április 29.
1
4
2013. május 30.
2013. június 15.
2013. július 2.
2013. július 26.
2013. augusztus 30.
2013. szeptember 27.
2013. október 30.
2013. december 15.
2013. december 29.
2014. február 1.
2014. március 1.
2014. március 31.
2014. április 28.
2
2014. május 23.
1
2014. május 30.
2014. június 27.
2014. július 30.
2014. augusztus 28.
2014. szeptember 28.
2014. október 31.
2014. november 29.
2014. december 30.
1

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Hillebrand Jenő: Über neuere Funde aus dem ungarischen Paläolithikum. Die Eiszeit, 1926. (3. köt.) Leipzig. 3–5. old.

További információk[szerkesztés]