Almási-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Almási-zsomboly
A zsomboly bejárata
A zsomboly bejárata
Hossz358 m
Mélység100 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés100 m
Tengerszint feletti magasság510 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-2
Elhelyezkedése
Almási-zsomboly (Magyarország)
Almási-zsomboly
Almási-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 20° 42′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 20° 42′ 18″
A Wikimédia Commons tartalmaz Almási-zsomboly témájú médiaállományokat.

Az Almási-zsomboly fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. A zsomboly 1939-ig hazánk legmélyebb barlangja volt. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegy fennsíkján, a Szabó-pallagi vadászháztól északkeletre, az államhatártól körülbelül három méterre, a 41.9-es sorszámú határkőnél nyílik. A föld alatt átnyúlik Szlovákia területére. A bejárata természetes, 1,5×2,5 méteres és egy töbör oldalának a felső peremén található. Triász időszaki, wettersteini mészkőben alakult ki. Hasadék mentén keletkezett a lépcsőzetes aknarendszer. A vízszintes kiterjedése 42 méter.

A falain oldáscsatornák, az alsó szakaszában mésztufagátak, amelyekben a víz 50 centiméteres mélységű is lehet és bennük szegfűkalcitok és apadási szinlők vannak. Különböző cseppkő megjelenési formák, cseppkőzászlók, cseppkőlefolyások, heliktitek és borsókövek figyelhetők meg a falakon, az alján néha tó van. Hidrológiailag összefügg a Szlovákiában fakadó Tapolca-forrással. Az Andród-kerti-forrásban is észrevették a megjelölt vizet a környéken lakók, de ezt nem bizonyítják ellenőrző minták. A látogatásához az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és kötéltechnikai eszközök használata kell.

Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét a Frank-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly, a Széki-zsomboly és a Vecsembükki-zsomboly.

A nevét a régen itt húzódott szádalmási településhatárról kapta. Előfordul az irodalmában 05 (Kósa 1992), Almási-lyuk (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997), Almási lyuk (Nyerges 2003), Almási zsomboly (Kessler 1931), Almássy-zsomboly (Magyar Turista Élet 1934), Almás-zsomboly (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997), Almás zsomboly (Bertalan 1976), S-6 (Kósa 1992), Sz/1 (Bertalan 1976) és SZ/1 (Kósa 1964) néven és jelöléssel is.

Történet[szerkesztés]

Első írott említése 1851-ben történt. 1911-ben Scholtz Pál Kornél járt először a zsombolyban, a terület barlangjait kutató expedíció során, aki ekkor leírta a megfigyeléseit. Ekkor a mélysége 43 méter volt. 1927-ben Beliczay András, Frank István, Kessler Hubert és Kiss Gyula 103 méter mélységig ereszkedett le benne és Kessler Hubert még ebben az évben készített egy hosszmetszeti barlangtérképet. 1929-ben Eugenio Boegannak jelent meg egy olasz nyelvű írása a zsombolyról egy hosszmetszeti barlangtérképpel és egy alaprajzi barlangtérképpel illusztrálva, amelyeket Frank István rajzolt.

A Magyar Turista Élet 1934. augusztus 28-i számában publikálva lett, hogy Kessler Hubert és a társai jelenleg a vecsembükki zsombolyokban kutatnak, valamint az Almássy-zsomboly 103 méter mély és ezért csonka hazánk legmélyebb barlangja. A 103 méter mélyen található mélypontról 14 métert tudtak lejjebb menni és megállapították, hogy a zsomboly még ennél is mélyebb, de a felszerelés hiánya miatt, egyelőre félbeszakadt a feltárás ezen a részen. A Magyar Turista Élet 1934. szeptember 22-i számában napvilágot látott, hogy Kessler Huberték az aggteleki kutatásokon kívül jártak az Almási-zsombolyban, amely Magyarország legmélyebb barlangja. A barlang 103 méterig volt addig ismert. 1934-ben 113 méter mélységig vált ismertté és Kessler Huberték megállapították, hogy 113 méternél mélyebb. A kutatást a következő évben akarták folytatni az akkorinál jobb felszereléssel. A zsombolyban az Aggteleki-barlang cseppköveinél nagyobb cseppköveket találtak. Hazánk legmélyebb, 113 méter mély barlangja volt 1939-ig, a Kis-kőháti-zsomboly mélyebb részének a feltárásáig. Az újramérések alapján kiderült, hogy nem volt 113 méter mély.

A Magyar Turista Élet 1935. június 15-i számában az olvasható, hogy a Budapesti Egyetemi Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztályának a Kessler Hubert által vezetett, néhány tagja megint járt a 103 méter mély zsombolyban és újra megállapították, hogy további eredményt a barlangban csak tökéletesebb felszereléssel, leginkább hosszabb dróthágcsókkal lehetne elérni. Az 1936-ban kiadott, Barlangok mélyén című könyvben Kessler Huberték expedíciója részletesen ismertetve van és a kiadványban látható egy hosszmetszeti barlangtérkép és három fénykép a zsombolyról. Az 1942-ben napvilágot látott, Barlangok mélyén című könyv második kiadásában az jelent meg a barlangról és a kutatásáról, valamint azok az illusztrációk lettek publikálva, amelyek az első kiadásban.

1959-ben Kósa Attila, Kovács Kálmán és Rónai Miklós mérték fel és a felmérés alapján Frojimovics Gábor és Kósa Attila rajzoltak két hosszmetszeti barlangtérképet négy keresztmetszettel és egy alaprajzi barlangtérképet. 1962. december 31-én, Magyarországon a hatodik legmélyebb barlang volt a 93 méter mély barlang, a hetedik Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang is 93 méter mély volt. 1963-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai, a Szabó-pallagi vadászházhoz viszonyítva pontosan bemérték a bejáratának a helyét. A bemérés szerint a vadászháztól 575 méterre, 21° 50' irányban volt a bejárata. Kósa Attilának az 1964-es, A zsombolyképződés kérdéseiről című tanulmányában többször meg van említve és egy térképen van a helye megjelölve. Az 1966. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában megjelent összeállítás szerint a legmélyebb zsomboly volt az Alsó-hegy magyarországi részén és az egyik, 43 méter mély aknája a hatodik legmélyebb, egybefüggő barlangakna volt az Alsó-hegy magyarországi részén, egy másik, 33 méter mély aknája pedig a nyolcadik.

1970 végén a 93 méteres mélységével Magyarország 10. legmélyebb barlangja volt. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, bódvaszilasi barlang. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 65. számú cédulán többek között az olvasható, hogy körülbelül 40 méter hosszú, 93 méter mély, a határvonaltól 3,5 méterre nyílik és az alján egy 30 méter hosszú terem van, valamint hivatkozik egy publikációra, amely említi a barlangot. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfiában meg van említve 19 irodalmi hivatkozással. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van.

Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent mélységi lista alapján, az ország 24. legmélyebb barlangja volt a 93 méter mély barlang. Az 1977. december 31-i állapot szerint a 93 méter mély barlang az ország 22. legmélyebb barlangja. Az 1977-ben megjelent és Lénárt László által összeállított kiadványban meg van említve, hogy a Marcel Loubens Barlangkutató Csoport valamikor bejárta. 1978 őszén a Vass Imre Barlangkutató Csoport tagjai kis mennyiségű üledékmintát gyűjtöttek a kitöltésből, amelyet őslénytani szempontból Rácz József vizsgált meg. A minta növényi magot, csigát és gerinces maradványt tartalmazott.

A barlang bejárata

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű barlangnak 5450/2. a barlangkataszteri száma. 1982 óta fokozottan védett barlang genetikája és ásványtani értékei miatt. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. Az 1984-ben megjelent Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva és az országos barlanglistában szerepel neve két névváltozatával együtt, valamint egy térképen van helye feltüntetve. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfiában, a regionális bibliográfia részben szerepel neve. Az összeállítás szerint egy, a Karszt és Barlangban publikált tanulmány foglalkozik a barlanggal. Az 1987. december 31-i állapot szerint Magyarország 30. legmélyebb barlangja a 93 méter mély barlang. 1989-ben készítette el legújabb barlangtérképét Borka Pál, Fodor Sándor és Rose György.

Az 1992. évi Karszt és Barlangban publikált és az Alsó-hegy magyarországi részének töbreit, zsombolyait és beszakadásait bemutató ábrán látható elhelyezkedése. Az 1992-ben kiadott Alsó-hegyi zsombolyatlasz című könyvben megjelent az 1927-ben készült barlangtérkép, az 1929-ben megjelent barlangtérképek, az 1936-ban kiadott barlangtérkép, az 1959-ben rajzolt barlangtérképek, valamint az Alsó-hegy fennsíkjának magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve helye és több adattal együtt fel van tüntetve 25 darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak. A kiadvány hátsó borítóján a zsomboly cseppköveinek fényképe látható.

A MAFC Barlangkutató Csoport által szervezett 1994. december 27-e és 1995. január 1-je között tartott nemzetközi barlangász tábor alatt az egyik túracélpont volt. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Nyerges Attila 1997-es szakdolgozatában van egy mélység szerinti lista az Alsó-hegy magyarországi részének barlangjairól, amelyen a 100 méter mély Almási-zsomboly az ötödik legmélyebb barlang. 1998-tól a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt és a Széki-zsombollyal együtt a legnépszerűbb túracélpont volt.

2002-ben megjelent egy hír, amely szerint a zsombolyban régi nitt található. A 2002. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyv szerint hossza 358 méter, függőleges kiterjedése 100 méter és vízszintes kiterjedése 42 méter. A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia szerint 358 méter hosszú és 100 méter mély. A 2006. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2008. szeptember 27-én megrendezett XV. Lakatos Kupa kiadványában 100 méter mély barlangként szerepel. A verseny egyik lehetséges érintőpontja volt. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Eugenio Boegan: Grotte dell'Ungheria. (Magyarország barlangjai.) Le Grotte d'Italia. 1929. 3. sz. 143–144. old.
  • Gaál István: Szép magyar tájak. Bp. 1944. 247., 248–249., 249–250. old.
  • Havliček, David – Vojiř, V.: Speleologický Prúzkum Dolného Vrchu. Slovensky Kras, 1984. 22. köt. 213–244. old.
  • Kessler Hubert: Barlangok mélyén. Búvár, 1935. (1. évf.) 92–97. old.
  • Klingenfuss, B.: Bódvaszilas 1973. Höhlenpost, 1976. 11. évf. 33. sz. 4–14. old.
  • Kósa Attila: Közvetlen felszínalatti karsztos képződmények morfológiai és műszaki vonatkozású vizsgálata. Kézirat, 1969. Doktori disszertáció, Budapesti Műszaki Egyetem.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Kovács István: Kessler Hubert Dr. 80 éves. Hegymászó, 1987. 1. sz.
  • Nyerges Attila: Az Almási-zsomboly. Kézirat, 1997. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Bp. 1941.
  • Székely Kinga: A nemzeti park fokozottan védett barlangjai. In: Baross Gábor szerk.: Az Aggteleki Nemzeti Park. Mezőgazda Kiadó, 1998. 225–238. old.
  • VITUKI: Az északi határmenti karsztterületek vízföldtani vizsgálata a csehszlovák féllel közösen. Témabeszámoló, 1973–1976.
  • Vojiř, V.: Zpráva o stavu speleologického prúzkumu Dolného Vrchu v Jihoslovenskémkrasu, okres Rožnava, k srpnu 1966. Geobuch, 1966. Speleologicky Klub Praha.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.

További információk[szerkesztés]