Almási-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Almási-zsomboly
A zsomboly bejárata
A zsomboly bejárata
Hossz358 m
Mélység100 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés100 m
Tengerszint feletti magasság510 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus karsztbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-2
Elhelyezkedése
Almási-zsomboly (Magyarország)
Almási-zsomboly
Almási-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 20° 42′ 18″Koordináták: é. sz. 48° 34′ 06″, k. h. 20° 42′ 18″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Almási-zsomboly témájú médiaállományokat.

Az Almási-zsomboly egy fokozattan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. A zsomboly 1939-ig hazánk legmélyebb barlangja volt. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Leírás[szerkesztés]

Az Alsó-hegy fennsíkján, a Szabó-pallagi vadászháztól északkeletre, az államhatártól körülbelül három méterre, a 41.9-es sorszámú határkőnél nyílik. A föld alatt átnyúlik Szlovákia területére. A bejárata természetes, 1,5×2,5 méteres és egy töbör oldalának a felső peremén található. Triász időszaki, wettersteini mészkőben alakult ki. Hasadék mentén keletkezett a lépcsőzetes aknarendszer. A vízszintes kiterjedése 42 méter.

A falain oldáscsatornák, az alsó szakaszában mésztufagátak, amelyekben a víz 50 centiméteres mélységű is lehet és bennük szegfűkalcitok és apadási szinlők vannak. Különböző cseppkő megjelenési formák, cseppkőzászlók, cseppkőlefolyások, heliktitek és borsókövek figyelhetők meg a falakon, az alján néha tó van. Hidrológiailag összefügg a Szlovákiában fakadó Tapolca-forrással. Az Andród-kerti-forrásban is észrevették a megjelölt vizet a környéken lakók, de ezt nem bizonyítják ellenőrző minták. A látogatásához az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és kötéltechnikai eszközök használata kell.

Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét a Frank-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Meteor-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly, a Széki-zsomboly és a Vecsembükki-zsomboly.

A nevét a régen itt húzódott szádalmási településhatárról kapta. Előfordul az irodalmában 05 (Kósa 1992), Almási-lyuk (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997), Almási lyuk (Nyerges 2003), Almási zsomboly (Kessler 1931), Almássy-zsomboly (Magyar Turista Élet 1934), Almás-zsomboly (Börcsök, Elekes, Németh, Nyerges 1997), Almás zsomboly (Bertalan 1976), S-6 (Kósa 1992), Sz/1 (Bertalan 1976) és SZ/1 (Kósa 1964) néven és jelöléssel is.

Történet[szerkesztés]

Az első, írott említése 1851-ben történt. 1911-ben Scholtz Pál Kornél járt először a zsombolyban, a terület barlangjait kutató expedíció során, aki ekkor leírta a megfigyeléseit. Ekkor a mélysége 43 méter volt. 1927-ben Beliczay András, Frank István, Kessler Hubert és Kiss Gyula 103 méter mélységig ereszkedett le benne és Kessler Hubert még ebben az évben készített egy hosszmetszeti barlangtérképet. 1929-ben Eugenio Boegannak jelent meg egy olasz nyelvű írása a zsombolyról egy hosszmetszeti barlangtérképpel és egy alaprajzi barlangtérképpel illusztrálva, amelyeket Frank István rajzolt.

A Magyar Turista Élet 1934. augusztus 28-i számában publikálva lett, hogy Kessler Hubert és a társai jelenleg a vecsembükki zsombolyokban kutatnak, valamint az Almássy-zsomboly 103 méter mély és ezért csonka hazánknak a legmélyebb barlangja. A 103 méter mélyen található mélypontról 14 métert tudtak lejjebb menni és megállapították, hogy a zsomboly még ennél is mélyebb, de a felszerelés hiánya miatt, egyelőre félbeszakadt a feltárás ezen a részen. A Magyar Turista Élet 1934. szeptember 22-i számában napvilágot látott, hogy Kessler Huberték az aggteleki kutatásokon kívül jártak az Almási-zsombolyban, amely Magyarország legmélyebb barlangja. A barlang 103 méterig volt addig ismert. 1934-ben 113 méter mélységig vált ismertté és Kessler Huberték megállapították, hogy 113 méternél mélyebb. A kutatást a következő évben akarták folytatni az akkorinál jobb felszereléssel. A zsombolyban az Aggteleki-barlang cseppköveinél nagyobb cseppköveket találtak. Hazánk legmélyebb, 113 méter mély barlangja volt 1939-ig, a Kis-kőháti-zsomboly mélyebb részének a feltárásáig. Az újramérések alapján kiderült, hogy nem volt 113 méter mély.

A Magyar Turista Élet 1935. június 15-i számában az olvasható, hogy a Budapesti Egyetemi Turista-Egyesület Barlangkutató Szakosztályának a Kessler Hubert által vezetett, néhány tagja megint járt a 103 méter mély zsombolyban és újra megállapították, hogy további eredményt a barlangban csak tökéletesebb felszereléssel, leginkább hosszabb dróthágcsókkal lehetne elérni. Az 1936-ban kiadott, „Barlangok mélyén” című könyvben Kessler Huberték expedíciója részletesen ismertetve van és a kiadványban látható egy hosszmetszeti barlangtérkép és három fénykép a zsombolyról. Az 1942-ben napvilágot látott, „Barlangok mélyén” című könyv második kiadásában az jelent meg a barlangról és a kutatásáról, valamint azok az illusztrációk lettek publikálva, amelyek az első kiadásban.

1959-ben Kósa Attila, Kovács Kálmán és Rónai Miklós mérték fel és a felmérés alapján Frojimovics Gábor és Kósa Attila rajzoltak két hosszmetszeti barlangtérképet négy keresztmetszettel és egy alaprajzi barlangtérképet. 1962. december 31-én, Magyarországon a hatodik legmélyebb barlang volt a 93 méter mély barlang, a hetedik Nagykőmázsa-völgyi-víznyelőbarlang is 93 méter mély volt. 1963-ban a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport tagjai, a Szabó-pallagi vadászházhoz viszonyítva pontosan bemérték a bejáratának a helyét. A bemérés szerint a vadászháztól 575 méterre, 21° 50' irányban volt a bejárata. Kósa Attilának az 1964-es, „A zsombolyképződés kérdéseiről” című tanulmányában többször meg van említve és egy térképen van a helye megjelölve. Az 1966. évi Karszt és Barlang 2. félévi számában megjelent összeállítás szerint a legmélyebb zsomboly volt az Alsó-hegy magyarországi részén és az egyik, 43 méter mély aknája a hatodik legmélyebb, egybefüggő barlangakna volt az Alsó-hegy magyarországi részén, egy másik, 33 méter mély aknája pedig a nyolcadik.

1970 végén a 93 méteres mélységével Magyarország 10. legmélyebb barlangja volt. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. 1976-ban országos jelentőségű barlangnak nyilvánították. Bertalan Károlynak az 1976-ban befejezett kéziratában, a 65. számú cédulán többek között az olvasható, hogy körülbelül 40 méter hosszú, 93 méter mély, a határvonaltól 3,5 méterre nyílik és az alján egy 30 méter hosszú terem van, valamint hivatkozik egy publikációra, amely említi a barlangot. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfiában meg van említve 19 irodalmi hivatkozással. Az 1977. május 30-án, az előző lista barlangneveinek a felülvizsgálata után összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján szintén rajta van. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent mélységi lista alapján, az ország 24. legmélyebb barlangja volt a 93 méter mély barlang. Az 1977. december 31-i állapot szerint, a 93 méteres mélységével az ország 22. legmélyebb barlangja volt. Az 1977-ben megjelent, Lénárt László által összeállított kiadványban meg van említve, hogy a Marcel Loubens Barlangkutató Csoport valamikor bejárta.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang a genetikája és az ásványtani értékei miatt. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva és az országos barlanglistában szerepel a neve két névváltozatával együtt, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. Az 1987. december 31-i állapot szerint, Magyarország 30. legmélyebb barlangja volt a 93 méteres mélységével. 1989-ben készítette el a legújabb barlangtérképét Borka Pál, Fodor Sándor és Rose György.

Az 1992-ben kiadott, „Alsó-hegyi zsombolyatlasz” című könyvben megjelent az 1927-ben készült barlangtérkép, az 1929-ben megjelent barlangtérképek, az 1936-ban kiadott barlangtérkép, az 1959-ben rajzolt barlangtérképek, valamint az Alsó-hegy fennsíkjának magyar oldalát bemutató egyik térképen meg van jelölve a helye és több adattal együtt fel van tüntetve 25 darab irodalmi hivatkozás, amelyek a barlangra vonatkoznak. A kiadvány hátsó borítóján a zsomboly cseppköveinek a fényképe látható. A MAFC Barlangkutató Csoport által szervezett, 1994. december 27-e és 1995. január 1-je között tartott, nemzetközi barlangász tábor alatt az egyik túracélpont volt. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Nyerges Attilának, az 1997-es szakdolgozatában, van egy mélység szerinti lista az Alsó-hegy magyarországi részének a barlangjairól, amelyen az Almási-zsomboly az ötödik legmélyebb a 100 méteres mélységével. Az 1999. évi Lakatos Kupa egyik helyszíne volt és a Széki-zsombollyal együtt a legnépszerűbb túracélpont volt.

2002-ben megjelent egy hír, amely szerint a zsombolyban régi nitt található. A 2002. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a hossza 358 méter, a függőleges kiterjedése 100 méter és a vízszintes kiterjedése 42 méter. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 358 méter hosszú és 100 méter mély. A 2006. évi Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2008. szeptember 27-én megrendezett, XV. Lakatos Kupa kiadványában 100 méter mély barlangként szerepel. A verseny egyik lehetséges érintőpontja volt. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Eugenio Boegan: Grotte dell'Ungheria. (Magyarország barlangjai.) Le Grotte d'Italia. 1929. 3. sz. 143–144. old.
  • Gaál István: Szép magyar tájak. Bp. 1944. 247, 248–249, 249–250. old.
  • Havliček, David – Vojiř, V.: Speleologický Prúzkum Dolného Vrchu. Slovensky Kras, 1984. 22. köt. 213–244. old.
  • Kessler Hubert: Barlangok mélyén. Búvár, 1935. (1. évf.) 92–97. old.
  • Klingenfuss, B.: Bódvaszilas 1973. Höhlenpost, 1976. 11. évf. 33. sz. 4–14. old.
  • Kósa Attila: Közvetlen felszínalatti karsztos képződmények morfológiai és műszaki vonatkozású vizsgálata. Kézirat, 1969. Doktori disszertáció, Budapesti Műszaki Egyetem.
  • Kósa Attila: Az Alsó-hegy zsombolyai. Barlangnapi tájékoztató. MKBT és Tektonik, 1982.
  • Kovács István: Kessler Hubert Dr. 80 éves. Hegymászó, 1987. 1. sz.
  • Nyerges Attila: Az Almási-zsomboly. Kézirat, 1997. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
  • Polgárdy Géza szerk.: Magyar turista lexikon. A–Z. Bp. 1941.
  • Székely Kinga: A nemzeti park fokozottan védett barlangjai. In: Baross Gábor szerk.: Az Aggteleki Nemzeti Park. Mezőgazda Kiadó, 1998. 225–238. old.
  • VITUKI: Az északi határmenti karsztterületek vízföldtani vizsgálata a csehszlovák féllel közösen. Témabeszámoló, 1973–1976.
  • Vojiř, V.: Zpráva o stavu speleologického prúzkumu Dolného Vrchu v Jihoslovenskémkrasu, okres Rožnava, k srpnu 1966. Geobuch, 1966. Speleologicky Klub Praha.
  • Vojiř, V.: Dolný Vrch, I. etapová zpráva o speleologickém prúzkumu. 1973. Speleologicky Klub Praha.

További információk[szerkesztés]