Bongó-zsomboly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bongó-zsomboly
Hossz 136 m
Mélység 35 m
Magasság 0 m
Függőleges kiterjedés 35 m
Tengerszint feletti magasság 444 m
Ország Magyarország
Település Bakonynána
Földrajzi táj Bakony
Típus időszakos víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 4422-3
Elhelyezkedése
Bongó-zsomboly (Magyarország)
Bongó-zsomboly
Bongó-zsomboly
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 17° 59′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 27″, k. h. 17° 59′ 02″

A Bongó-zsomboly egy fokozottan védett barlang. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban található. Magyarországon a legnagyobb kiterjedésű olyan barlang, amelyik kréta mészkőben keletkezett.

Leírása[szerkesztés]

A Tési-fennsík nyugati felén, a Zsidó-hegy délkeleti oldalában, Bakonynána szélén, a Kánkúti-erdőben található a három kútgyűrűvel kiépített és vasráccsal lezárt bejárata. Egy körülbelül 5 méter mély víznyelő alján nyílik. A barlangbejárat előtt egy részletes, kétnyelvű információs tábla van. A bejárati része beton falazattal van stabilizálva.

Albai, kréta mészkőben alakult ki az időszakos víznyelőbarlang. A zsombolyra a függőleges járatok jellemzők. Hét párhuzamos aknából áll, amelyek közül a Bongó-akna 20 méter mély és 2–3 méter átmérőjű, a Rekviéniás-akna 35 méter függőleges kiterjedésű, 3×5 méteres szelvényű és ellipszis átmérőjű. A barlangban cseppkőképződmények, csipkés oldásformák és sok fosszília, például kagylókövületek találhatók. A Rekviéniás-aknában mangánfészkek, kalcitkristályok és vas-oxid rózsák láthatók. A barlang felső része orbitolinás, a középső része mikrofaunás és az alsó része rekviéniás mészkőben jött létre.

A morfológiai értékei közül említést érdemelnek az egy méter hosszan követhető, milliméter vékonyságú áthatási élek, a durva zátonymészkőben kivájt csészék és lyukak. A feltárásának idején az emberen is élősködő bőrgombákat mutattak ki belőle. A legmélyebb pontján egy kis felületű szifontó van, amely megakadályozza a további járatok megismerését. A szifontóban eltűnő vizek a Vadalmás-forrásban kerülnek újra a felszínre. A lejárati aknájába egy vaslétrát építettek be, hogy könnyebb legyen a közlekedés benne. Csak engedéllyel és kötéltechnikai eszközök használatával lehet megtekinteni.

Előfordul az irodalmában I-110. (Eszterhás 1984), I-110-es viznyelő barlangja (Eszterhás 1984) és I.-110-es víznyelő barlangja (Szolga 2003) néven is. A különleges akusztikai jelenségei miatt kapta a Bongó-akna, majd később a Bongó-zsomboly a nevét.

Kutatástörténete[szerkesztés]

1982 augusztusában tárta fel az Alba Regia Barlangkutató Csoport az I-110. víznyelő kibontásával. 1982. augusztus 19-én a csoport tagjai felmérték és ez alapján Gyebnár János szerkesztett két hosszmetszeti és egy keresztmetszeti térképet 1982. szeptember 22-én. Ekkor 133 méter hosszú és 37,2 méter mély volt. 1983-ban próbálták meg feltárni a végponti szifontó után a barlang folytatását, de ez nem sikerült. 1983-ban és 1984-ben Kordos László holocén csontokat határozott meg belőle. Az 1984-ben megjelent, „Lista a Bakony barlangjairól” című összeállítás szerint 150 méter hosszú és 38 méter mély. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv nem említi, az országos barlanglistában sem. 1985-ben a Gyebnár János által rajzolt egyik hosszmetszeti térképet és Knauer József megállapításait felhasználva Eszterhás István szerkesztett hosszmetszetet a zsomboly kőzetfeltárásáról. Ugyancsak 1985-ben Gellai Mária a barlangban begyűjtött 9 mintából készült vékonycsiszolatok szövetszerkezeti és paleofaunisztikai vizsgálatát végezte el.

1986-ban fluoreszcein alkalmazásával mutatták ki, hogy a Végponti-szifon a Vadalmás-forrással van hidrológiai kapcsolatban. 1987-ben lett lezárva a zsomboly bejárata életvédelmi és természetvédelmi okokból. Ugyanebben az évben február 14-én Rockenbauer Pál és a Magyar Televízió stábja filmet készített a zsombolyról, a bemutató február 27-én volt, a Magyar Televízió „Természetbarát” című műsorában. 1988-ban fokozottan védett barlang lett, mert hazánkban a legnagyobb kiterjedésű olyan barlang, amelyik kréta mészkőben alakult ki és az üregeinek falán jól tanulmányozhatók a rétegsor ősmaradványai, a karsztosodási előrehaladottsága és a szerkezeti sajátosságai. Az 1989. december 3-án kitöltött barlangkataszteri törzslapon 170 méter hosszúnak, amelyből 29 méter a kiépített hosszúság, 37 méter mélynek és 20 méter horizontális kiterjedésűnek van leírva.

1990-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 170 méter hosszú, 38 méter függőleges kiterjedésű és 20 méter vízszintes kiterjedésű. A 2005-ben kiadott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 170 méter hosszú és 38 méter mély volt. 2006-ban Szarka Gyula és Szolga Ferenc mérték fel Gyebnár János vezetésével és eszerint 136,7 méter hosszú és 35,4 méter függőleges kiterjedésű. A legújabb felmérését 2012-ben végezték el ugyanazok a személyek. A felmérés alapján 2013-ban Gyebnár János szerkesztette és rajzolta meg az alaprajzi és a vetített hosszmetszet térképét színes változatban is. A barlang hosszúsága ekkor 135,8 méter és a mélysége 35 méter volt.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]