Molnár János-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Molnár János-barlang
A barlang alsó bejárata
A barlang alsó bejárata
Hossz6000 m
Mélység100 m
Magasság30 m
Függőleges kiterjedés130 m
Tengerszint feletti magasság110 és 116 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus aktív, hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám 4762-5
Elhelyezkedése
Molnár János-barlang (Magyarország)
Molnár János-barlang
Molnár János-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 04″, k. h. 19° 02′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 04″, k. h. 19° 02′ 09″
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár János-barlang témájú médiaállományokat.

A Molnár János-barlang fokozottan védett barlang, amely a Budai-hegységben, a József-hegy alatt, Budapest II. kerületében van. Magyarország legnagyobb vízalatti barlangja.

Leírás[szerkesztés]

1982 óta fokozottan védett barlang. Akkor még csak 450 méter volt ismert az eddig feltárt, hat kilométer hosszú, hasadék jellegű barlangból, amely még mindig nem a teljes barlang. 100 méter és 116 méter tengerszint feletti magasságban vannak a bejáratai. Eocén kori márgában alakult ki.

Két, ember számára járható bejárata van és egy elméletileg kimutatott. A felső, száraz bejárata a Malom-tó felett, az alsó a tó vízszintje alatt található. A barlang a József-hegy lábánál található Malom-tó forrásainak a vizét vezeti el. A vizét a mélyből feltörő meleg és a Budai-hegységből érkező hideg karsztvíz adja. A falakat gömbüstök és hévforráscsövek díszítik. Mélyebben fekete, mangános bevonat borítja. Az öt nagy rózsadombi barlang közül ez az egyetlen, napjainkban is aktív, hévizes barlang.[1][2] A barlangban fakadó, 20–23 °C-os termálvizet a Szent Lukács gyógyfürdő hasznosítja. A barlang le van zárva. Látogatásához és a merüléshez a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges.

Név[szerkesztés]

Nevét arról a Molnár Jánosról kapta, aki száraz járatait már 1856-ban bejárta és elemezte a víz kémiai összetételét. A vizsgálatait az Orvosi Hetilap 1858. évi 33. számának 525. oldalán tette közzé. 1942-ben Papp Ferenc a Budapest meleg gyógyforrásai című könyvében ajánlotta, hogy az akkoriban Langyos-forrásbarlang néven ismert üreget annak első leírójáról, a budapesti gyógyforrások kutatójáról, Molnár Jánosról kellene elnevezni.

1977-ben volt először Molnár János-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Langyos-forrásbarlang (Kordos 1984), Lukácsfürdő forrásbarlangja (Kalinovits 2003), Malomtavi-barlang (Kordos 1984), Malom-tó barlangja, Malomtó-forrásbarlangja (Kalinovits 2003), Molnár János-tavasbarlang (Pápa, Dénes 1982), Szent Lukács barlang (Kordos 1984), Szt. János-barlang (Kalinovits 2003) és Szt. Lukács-tavasbarlang (Kalinovits 2003) neveken is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az első nyomtatásban megjelent tudósítás az üregről az Orvosi Hetilapban jelent meg 1858-ban. Első kutatója a névadó Molnár János volt. A hegy oldalában nyíló üreget felmérte és nagy vízalatti barlangrendszer létezését feltételezte leírásában.[3] Ez a barlangtérkép nyomtatásban nem jelent meg, az eredeti példány pedig nem lelhető fel. Az első, publikált felmérése 1942-ben jelent meg a Budapest meleg gyógyforrásai című könyvben, amely Papp Ferenc és Tarics Sándor 1937-es munkáján alapult.

Plózer István vezetésével az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály 1972–1973-ban szerkesztett egy vázlatos barlangtérképet. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Malomtó-forrásbarlangja néven (Lukács-fürdő és Császár-fürdő) a barlangot említő 6 irodalmi mű megjelölésével. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4700-as (Budapest és Budai-hegység) barlangkataszteri területen lévő, II. kerületi barlang.

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Budai-hegységben lévő és 351,1 m hosszú Molnár János-barlang az ország 35. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 37. leghosszabb barlangja a Budai-hegységben elhelyezkedő és 1977-ben 351,1 m hosszú, 1976-ban ismeretlen hosszú, 1975-ben ismeretlen hosszú Molnár János-barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Molnár János-barlangnak 4762/5. a barlangkataszteri száma. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang.

1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1984-ben a legújabb térképezés eredménye jelent meg a Magyarország barlangtérképei sorozat 5. füzetében, amelyet Kalinovits Sándor és Kollár K. Attila szerkesztett. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. Az országos barlanglistában szerepel a barlang Molnár János-barlang néven Szent Lukács barlang, Malomtavi-barlang és Langyos-forrásbarlang névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Molnár János-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 3 foglalkozik a barlanggal.

Az 1987. évi MKBT központi kutatótábor tájékoztatójában van egy ábra, amelyen megfigyelhető, hogy a budai barlangok közül néhány, pl. a Molnár János-barlang mekkora tszf. magasságban helyezkedik el, illetve ezeknek a barlangoknak mekkora a függőleges kiterjedése. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 41. leghosszabb barlangja a 4762/5 barlangkataszteri számú, 414 m hosszú Molnár János-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang 351 m hosszú. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 61. legnagyobb függőleges kiterjedésű barlangja a 4762/5 barlangkataszteri számú, 51,7 m függőleges kiterjedésű Molnár János-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt mélységi listában a barlang nincs benne. A barlang 36,9 m mély és 14,8 m magas.

1990-ben az FTSK Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Budai-hegység területén lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. 2002 novemberében történt egy nagy távlatokat nyitó felfedezés egy ismeretlen járat megnyílását követően. A 2003-ban napvilágot látott Magyarország fokozottan védett barlangjai könyv szerint 420 méter hosszú, 55 méter függőleges kiterjedésű, 18 méter magas, 37 méter mély és vízszintes kiterjedése 60×80 méter.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang. A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia könyv szerint majdnem 3 kilométer hosszú és körülbelül 62 méter mély. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Budai-hegységben elhelyezkedő Molnár János-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Molnár János-barlang a búvároktatásra igénybe vehető barlangok körébe és a látogatási célú barlangi búvármerülésre igénybe vehető barlangok körébe tartozik. Naponta legfeljebb 10 fő használhatja búvároktatásra és látogatási célú barlangi búvármerülésre. 2011. szeptember 21-én egészségügyi okokból Bodony Szilárd kutatóbúvár meghalt egy merülést követően. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Budai-hegységben lévő Molnár János-barlang fokozottan védett barlang.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A világ legnagyobb hévizes barlangján ül Buda (magyar nyelven). index.hu, 2008. november 18. (Hozzáférés: 2010. november 30.)
  2. Egyedülálló barlangot mutattak be Budapesten - képes-filmes beszámolónk
  3. A Molnár János-barlang története (magyar nyelven). www.mjcave.hu. (Hozzáférés: 2016. október 3.)

További információk[szerkesztés]