Kis-Strázsa-hegyi-hasadékbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kis-Strázsa-hegyi-hasadékbarlang
Hossz80 m
Mélység20 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés20 m
Tengerszint feletti magasságkörülbelül 180 m
Ország Magyarország
Település Esztergom
Földrajzi táj Pilis
Típus inaktív hidrotermális
Barlangkataszteri szám 4851-8

A Kis-Strázsa-hegyi-hasadékbarlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén található.

Leírás[szerkesztés]

A Kis-Strázsa-hegyen, egy kőbányában nyílik. Dachsteini mészkőben keletkezett. Két bejárata van, de az egyiket lebetonozták. A barlangra a hasadékjellegű járatok jellemzőek, amelyek általában egy méter szélesek. A bejárata felett a hasadék egy nagyobb gömbfülkévé szélesedik és körülbelül két méterre közelíti meg a felszínt. A hasadék körülbelül 80° dőlésű, tehát csaknem függőleges. A barlang a mélypontján 2–3 méternyire kitágul.

A bejárat szintjén a falakon nagyon oldott kalcitkristályos kéreg látható, amely sugaras-pikkelyes alakú, de van itt oszlopos megjelenésű is. Ezek színe változatos, van hófehér színű fekete színű mangános bevonattal, üvegszerűen áttetsző, barna színű vörös színű vasas bevonattal és szürke színű. Le van zárva és a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével látogatható. Megtekinteni elektromos lámpával, tiszta ruhában és kutatási célból szabad.

Előfordul az irodalmában Kis-Strázsa-barlang (Dénes 1964), Kis-Strázsa-hegyi barlang (Koch 1966), Kis-Strázsa-hegyi-barlang (Kordos 1984) és Kistrázsahegyi-barlang (Csekő 1963) néven is. Nevezik még Tüskés-barlang néven. Ezt a nevet tüskeszerű kalcitképződményei miatt kapta.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1962. március 15-én tárult fel kőbányászat során. A Kis-Strázsa-hegyen régebben, 1946-ban Jakucs László és Venkovits István már felmértek egy kisebb, de hasonló barlangot, amely azóta a kőbányászat miatt megsemmisült. A barlang előkerüléséről a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoportot Koltász István barlangkutató értesítette, aki a kőfejtő üzemvezetője volt. Ekkor a bejárata négy méter széles és magas, ovális alakú volt. A járatokba elsőként Benedek Attila ereszkedett le. Ekkor már körülbelül 20 méter mélységig bejárható volt. A feltárulását követően a bánya a barlang irányába már nem fejtette a követ, így sikerült megmenteni a ritka természeti képződményt. A megnyílásának évében még kísérletet tettek újabb járatok felfedezésére és állagmegóvó, biztonsági munkát végeztek a barlangban.

1966-ban megjelent könyvébe Koch Sándor azt írta, hogy 25 méter mély és 0,5–2 méter széles hasadékbarlang, valamint a képződményeit is ismertette. 1980-ban Kraus Sándor szerkesztett a járatairól egy barlangtérkép-vázlatot, amely egy erősen torzított metszet. 1989-ben Nyerges Attila készített egy hosszmetszeti barlangtérkép-vázlatot. 1998-ban zárták le először az üregrendszert. 2007-ben az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület egy új, denevérnyílással ellátott, bejárati ajtót készített a barlang egy másik helyén és a régi, lezárt bejáratot megszüntette. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Vajna György: Barlangok. In: Baranyai Vince: Komárom megye természeti értékei. Tatabánya, Komárom megyei Tanács, 49–58. old.
  • Vajna György: Barlangi kristályok múzeuma. Élet és Tudomány, 1973. február 2. 208. old.

További információk[szerkesztés]