Rákóczi 3. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rákóczi 3. sz. barlang
Hossz 150 m
Mélység 27 m
Magasság 7 m
Függőleges kiterjedés 34 m
Tengerszint feletti magasság 170 m
Ország Magyarország
Település Tornaszentandrás
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus inaktív hidrotermális, freatikus
Barlangkataszteri szám 5412-10

A Rákóczi 3. sz. barlang egy fokozottan védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része.

Leírása[szerkesztés]

Az Esztramos-hegyben, a 190 méter tengerszint feletti magasságban lévő, már nem művelt, 7. (legalsó) szinti Rákóczi-táróból nyílik. A Rákóczi 1. sz. barlangtól 33,5 méterre, a vágat jobb oldalán található a bejárata. A bejárata 1,9 méter magas és 0,7 méter széles. Középső triász steinalmi mészkőben alakult ki. Valószínűleg a meleg vizek alakították ki karsztvízszint alatti oldással (freatikusan). Egy hasadékból áll, amelyből rövid járatok és rövid hasadékok ágaznak el. Többszintes, leginkább függőleges kiterjedésű, karsztvízszint alá nyúló barlang. A legmélyebb részén négy átlátszó, élénkzöld barlangi tó van, amelyek a karsztvízszintet jelzik és közülük az egyik 2×1,3 méter vízfelszínű. A Bódva vízállásával és a talajvízzel is összefügg a tavak vízfelületének a magassága.

A felső járatokban lefelé haladva egyre több képződmény figyelhető meg. Mélypontjának közelében kevesebb az ásványkiválás és egyre több az oldásos forma, például gömbfülke. Található benne borsókővel gazdagon díszített fülke és egyéb oldott formák, boxwork szerkezet, valamint változatos színű és formájú cseppkőbekérgezések, heliktitek, aragonitbokrok, szegfűkalcitok, kalcitlemezek, rostos-tűs gipszkristályok, limonit kiválások, különböző típusú borsókövek (kalcittűs borsókő, visszaoldott borsókő, korall borsókő is) és karfiol alakú képződmények képződtek benne. Fekete és kemény anyag alakult ki sok helyen a különböző kiválások alatt, de ezek anyaga nem ismert (lehet, hogy mangán, vagy vas). Sok képződménye a robbantási törmelék és a közlekedés miatt károsodott. A cseppkövesedés a jelenlegi karsztvízszint alatt, a vízfelszíntől 4–5 méter mélységig megfigyelhető. Élővilágát a kis patkósdenevérek alkotják. Megtekintéséhez engedély és kötéltechnika alkalmazása szükséges, valamint csak kutatási célból és csak elektromos világítóeszközzel látogatható.

A Tornaszentandráson található öt fokozottan védett barlang egyike, a másik négy az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja. Az Esztramos-hegy hat fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik öt az Esztramosi Felső-táró 2. sz. ürege, az Esztramosi Földvári Aladár-barlang, a Rákóczi 1. sz. barlang, a Rákóczi 2. sz. barlang és a Rákóczi-oldaltáró barlangja.

II. Rákóczi Ferenc nevéről lett elnevezve. Előfordul az irodalmában 2. Omlás-barlangja (Nyerges 1998), II. Omlás-barlangja (Nyerges 1998), II. Omlás-bgja (Lénárt 1990), II. omlás ürege (Sásdi 1999), Esztramos Rákóczi bgtáró 192 m-nél lévő 3. sz üreg (Kiss, Kovács 2014), Rákóczi-táró 4. sz. barlangja (Sásdi 1999), Rákóczi táró 192. m-nél lévő barlang (Nyerges 1998) és Rákóczi táró 192 m-nél lévő ürege (Nyerges 1998) néven is.

Kutatástörténete[szerkesztés]

A kőbányászat következtében, robbantással tárult fel. A megnyílt járatok lefelé tartó részeit betömték a bányavágat hajtásakor keletkezett törmelékkel és csak egy rövid, tömedékes, a táró oldalából nyíló hasadékot egy 5 méter magas kürtővel és felső járattal hagytak meg a bányászok. 1983-ban a Környezetvédelmi Intézet Barlangtani Osztálya (Kárpát József) készített térképet (egy alaprajzot keresztmetszettel) a Rákóczi-táró 192. méterénél található barlang méretű üregekről. Az 1986-ban megjelent, Majoros Zsuzsanna által írt tanulmányban lett először publikálva a leírása és a helyét feltüntető térkép. Az ismertetés szerint a II. omlás barlangjainak egyike a körülbelül 40 méter hosszú barlang, az eleje omladékos, járatai borsókövesek és szűkek, függőleges repedés menti üregképződés hozta létre és a kutatása folyamatban volt.

Az 1990-ben Lénárt László által írt kéziratban 20 méter hosszúnak, 6 méter mélynek és 9×3 méter vízszintes kiterjedésűnek volt említve. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. 1998. május 2-án az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai (Kovács Ádám, Kovács Richárd és Surányi Gergő) a hasadékvégi omladékon átkúszva újabb járatokat fedeztek fel a barlangban. Ekkor a karsztvíz szintjéig megismerték a barlangot. Nyerges Attila 1998-as, A II. Omlás-barlangjának felmérése című kézirata alapján a hossza 100 méter és a vízszintes kiterjedése 15 méter volt. Az 1998-ban kitöltött barlang nyilvántartólapon Bódvarákón található barlangként van dokumentálva és a kézirat szerint karsztvízszint alatti oldódás hatására keletkezett. A felmért függőleges kiterjedése 30 méter (24 méter mély és 6 méter magas) volt, amihez még a becsléssel megállapított, körülbelül 5 méter függőleges kiterjedés hozzáadódott. 1998 decemberében és 2002 februárjában készítette el térképét (alaprajzait és hosszmetszetét) Kovács Richárd, Nyerges Attila, Szabó László és Szabó Zoltán. A térkép szerint a hosszúsága 150 méter, a mélysége 27 méter és a magassága 7 méter. 1999-ben az ARIADNE Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagjai megállapították, hogy a Rákóczi-táróba beáramló hideg levegő egy kis része a Rákóczi 3. sz. barlangban tűnik el.

Az Amphora Búvár Klub a Papp Ferenc Barlangkutató Csoport segítségével 2009. december 11-én járt a barlangban és vizsgálta a barlangi tavakban búvárfelszereléssel merülés lehetőségét. Meg lett állapítva, hogy a merülés biztonságosan nem megoldható. A 2014-ben Kiss Klaudia és Kovács Richárd által készített kéziratban 13 méter a vízszintes kiterjedése.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]